Szerkesztőségünk nemrégiben futott bele egy Fanacial Times tanulmányba, ahol a szerzők hosszasan taglalták a modern monetáris politika tehetetlenségét, a legyőzhetetlennek tűnő deflációs, vagy legalábbis túlzottan alacsony inflációs nyomást, a kamatpolitika lassú hatását. A tanulmány készítője egy igen egyszerű közgazdasági példával próbálta jellemezni a helyzet általa legsúlyosabb aspektusát, ami nem más volt, mint az adósságok reálértéken változása az infláció függvényében.




                A képlet rendkívül egyszerű és profán. Az kölcsönzőnek a defláció a kedvezőbb a futamidő alatt, hiszen így pénze reál értéke növekszik, a futamidő végén több jószágot vehet ugyan azon az összegen az árak csökkenésének köszönhetően. A kölcsön felvevőjének épp az ellenkező eset kedvez; infláció mellett adósságának reál értéke folyamatosan csökken, így áruban (pl. munkaidő) kifejezve kevesebbet kell visszafizetnie, mint amennyit felvett. Alapvető közgazdasági tétel továbbá, hogy zárt gazdaságon belül az ebből adódó össz előny nulla, hiszen az egyik oldal épp annyit veszít amennyit a másik nyer az ügyleten. Reméljük közgazdaságban jártasabb olvasóink nem vették zokon a rövid ismétlést.



                A FT tanulmány írója elsősorban az EKB, FED és BoJ monetáris intézkedéseket emelte ki, illetve az ezekhez a központi bankokhoz tartozó devizák és gazdaságok teljesítményét, majd univerzális megállípítást tett: a világpénzek értékének erősödése rendkívül káros, mivel kormányaik növekvő terhekkel szembesülnek. Ezen kijelentést szeretnénk cikkünkben némileg pontosítani, kiegészíteni. A tanulmány ugyanis figyelmen kívül hagy egy igen fontos világgazdasági tényezőt, ami nem más, mint az ismétlésben említett közgazdasági tétel, miszerint az adós nyeresége a kölcsönző vesztesége és fordítva. A világgazdaság immáron olyannyira összefonódott a szabad tőkeáramlásoknak köszönhetően, hogy tekinthető egyetlen közös piacnak. Ezen esetben az államok „vesztesége” a kölcsönzők (magánemberek, alapok, bankok) nyereségének, akár egy újabb gazdaság élénkítő módszernek tekinthető. Itt azonban le kell hogy szögezzük, ez a gazdaság élénkítő hatás, melyet többször emlegettünk már a blog lapjain vagyonosodási hatásként, defláció esetében meg kell haladnia annak negatív, fogyasztás késleltető hatását a sikerességhez. Ugyancsak érdemes megjegyezni, hogy a pozitívan kifejtett hatás csupán egy szűk réteget, a kölcsönzőket érinti. Mindezek ellenére úgy gondoltuk érdemes felhívni a figyelmet ezen pontatlanságra.