A hét közepén az Európai Központi Bank újabb kamatvágás mellett döntött, illetve nyilatkozatuk szerint az eszközvásárlási programjukat is előkészítik ha továbbra sem javulnak a gazdasági mutatók az euró zónában. A nagy jegybankok közül (Federal Reserve, Bank of England, Bank of Japan és European Central Bank) az európai az utolsó aki ehhez az eszközhöz akar nyúlni, már a nem konvencionális eszköztárba esik a már bevezetett negatív kamatráta is a bankok által a jegybanknál parkoltatott pénzekre. Mostani kitekintőnkben azt nézzük meg, hogy milyen a jelenlegi monetáris helyzet a négy nagy gazdaságban, illetve hogy hol lehet a jelenlegi folyamatokból profitálni az egyszerű befektetőknek.

ECB

                Mint a bevezetőben írtuk többszörös kamatvágást hajtott végre a nyár első hetének közepén az Európai Központi Bank (ECB). Az irányadó kamatlábat 0,15%-ra, a bankközi kamatlábakat 0,4%-ra illetve a jegybanki betéti kamatot -0,1%-ra módosították. A negatív ráta elég nagy port kavart a szaksajtóban, Janet Yellen amerikai jegybankelnök piaci anomáliákra figyelmeztet, míg nagyon sokan a dán és svéd jegybankok korábbi döntésének sikerességével érveltek a határozat mellett.

                A döntés szükségszerűségét a továbbra is mélyen cél alatti, deflációs határhoz közeli inflációs mutatóval magyarázzák elsősorban. Az még kérdéses, hogy a bankok hajlandóak e áthárítani a negatív kamatokat ügyfeleikre, vagy a versenyben maradás érdekében tartják a pozitív kamatokat, ahogy az skandináv szomszédainknál megfigyelhető volt. Utóbbi a bankrendszer jövedelmezőségét nagyban alááshatná, mely esetben bekövetkezhet egy piaci korrekció a bankpapírok esetében, érdemes lesz a meghirdetett kondíciókra figyelni a következő egy-két hónapban, ha valaki nyugati bankok papírjaival akar kereskedni.

                Mint Magyarországon úgy az eurózónában is általános problémája a bankrendszernek a magas betéti és alacsony hitelkihelyezési ráták összeférhetetlensége. Egyszerűbben: mindenki a bankoknál akarja parkoltatni a megtakarításait, de hitelt senki nem akar felvenni, így a bankoknál pamlagon állnak óriási összegek, ahelyett, hogy ez a tőke a gazdasági felépülést gyorsítaná. A negatív ráták áthárításával ezt a problémát orvosolni tudná a szektor (a betétek apadnának a veszteség hatására, míg a hitel még olcsóbbá válna; utóbbi feltevés kérdéses: ha valamit a piac nem akar akkor ingyen sem kell neki). Ez új eszközök felé terelné a befektetőket (kötvények, részvények), és egy esetleges kötvény vásárlási program hatására egy az egyben a privát szektor finanszírozását szolgálnák ezek az összegek.

FED és BoE

                A két angolszász ország jegybankjai ugyan azzal a kellemes problémával néznek szembe: működött a lazítás. A kérdés már csak a kamatemelések „mikor”-ja. Bár egyenlőre mindkét jegybank vezetése erősen dovish nyilatkozatokat tesz a kérdés kapcsán, a makrogazdasági mutatók mást akarnak sugallni. Az Egyesült Királyságban megindultak a bérmutatók felfelé, mely igen komoly inflációs nyomás alá helyezheti a gazdaságot, ha kamatpolitika oldalán az ilyenkor kívánt hatás elmarad. Az USA-ban inkább kínálati oldalról mutatkozik az inflációs veszély, pozitív gazdasági mutatók jelentek meg a tavaszi hónapra vonatkozóan ( a téli akadozást már kivétel nélkül minden elemző az időjárás visznotagságainak tudja be), mely pozitív hírek enyhén elkezdték emelni a többek között egész USA pénzügyi válságért felelős lakáspiaci indexeket.

BoJ


                A távol-keleti szigetország gazdasága úgy tűnik gyógyuló félben van, a mag és egyéb inflációs adatok is kikerültek a negatív tartományból. Az egyetlen tényező itt, ami aggodalomra adhat okot az állam rendkívüli eladósodottsága, melyről több korábbi cikkünkben is szó esett már. Az infláció hatására emelkedő nominális hozamszintek komoly terhet jelenthet a japán fiskális politikára. Ha állami szinten ki is mászik japán az adósság csapdájából a szükségszerűen emelkedő kötvénypiaci hozamszintek miatt logikus lépés lehet a befektetők részéről a japán kötvények rövid távú eladása.