Hozam Vadász

A múlt hét végén a vezető tőzsdeindexek mind egy-egy korrekció "áldozataivá váltak", miután erős amerikai makroadatok láttak napvilágot. A munkanélküliség 2007 óta (azaz a válság eleje óta) a legjobb formáját mutatja, a második negyedéves (évesített) GDP növekedés 4 százalék lett, valamint az első negyedéves 2,9 százalékos zsugorodást is 2,1 százalékra módosították a felülvizsgálat után. Ezek után kevesen vannak, akik ne azt mondanák, hogy a rossz Q1 adatok nem a szélsőséges időjárás számlájára írhatóak. Azonban olyan érdekes gazdasági környezetben élünk, hogy a jó makro kilátások rosk off, azaz kockázatkerülő hangulatot idéznek elő. Ennek oka, hogy a befektetők félnek, hogy a Fed a vártnál előbb emelhet kamatot.

A Fed elnöke, Janet Yellen kongresszusi meghallgatásán úgy nyilatkozott, hogy a túl gyors helyreállás elerodálná a bérek amúgy is lassú növekedését. (Túl sokan lépnek vissza a munkaerőpiacra az negatív hatást gyakorol a bérekre). A Fed júliusi felmérése szerint még most is a munkavállalók 15 százaléka szembesül bér befagyasztással, míg az egészséges szint 12 - 12,5 százalék lenne.

A korán jött emelés a nehezen felépített vagyonhatást is kiiktathatná, a heves piaci reakciók miatt. Ezzel valószínűleg a Fed döntéshozói is tisztában vannak, szintén egy 2014-es Janet Yellen nyilatkozatban hangzott el, hogy az amerikai jegybank a pénzügyi stabilitás megőrzését is íratlan célnak tekinti.

Bár a tőzsdéket a több száz milliárd dollár nyújtotta plusz likviditás tudta eddig is fűteni, ha valaki nagyon a "buborék" kipukkadására számít ne feledje, hogy októberig még érkezik 45 milliárd dollárnyi plusz pénz a piacokra, illetve a jegybank kommunikációja szerint a pénzpumpa, alacsony kamatkörnyezet és magas jegybanki mérlegfőösszeg szuperhármasból az utóbbi fog legtovább velünk maradni.

Mi történt akkor múlt héten? A piacokon egyértelműen megváltozott valami, de az ok inkább pszichológiai, mint gazdasági. A megváltozott várakozások és hangulat eladói hullámot indított a világpiacokon. Ezért tudott az általában +1 és -1 százalék között mozgó Dow Jones index 2,5 százalék körüli esést produkálni. Egy amerikai felmérés szerint már csak a befektetők 56 százaléka tekintette magát bullish, azaz növekedésre játszó kereskedőnek, míg év elején ez a szám még 60 százalék felett járt, írja a MarketWatch. Medve piacról pedig még korai beszélni, hagyományosan 20 százalékos eséstől számít csak annak. A mostani jelenség indikátoraiban egyenlőre a 2014 január-februári visszaeséshez hasonlít, azonban a gyorsan változó piaci hangulat miatt érdemes óvatosnak lenni.

Az angol kifejezés: "vegyél bele a mélyedésbe". Érdemes lehet technikai oldalról hőmérőzni a piacot, sok vezető index esetében például az alul/felül vettséget indikáló RSI mutató már a túladott sávban mozog. A másik fő mozgatórugó a geopolitikai feszültség mérséklődése lehet. Mivel az eladási oldal ereje is véges érdemes lehet vételben gondolkozni, óvatosabbaknak egyenlőre csak rövidtávon.

     A monetáris lazítási korszak végénél járunk. A Fed októberben befejezi a pénznyomtatást, ám Janet Yellen keddi meghallgatásán arra utalt, hogy a magas jegybank eszközállomány és az alacsony kamatok még velünk maradnak. A piaci konszenzus 2015 júniusra rakja az első Fed kamatemelést, azonban akadnak olyan elemzői vélemények is, melyek szerint már 2015 első negyedévében emelhet az irányadó rátán az amerikai jegybank. A Bank of England kamatemelésére már idén ősszel számítani lehet az elemzők szerint, hiszen az emelkedő bérek és ingatlanpiaci árak indokolttá teszik azt.

     Így a végén érdemes összegezni mit is értünk el a mérhetetlen pénznyomtatással. Az inflációs ráták nem vagy alig emelkedtek, azonban nem csúszott egyik gazdaság sem a veszélyes deflációs sávba, így ez már sikernek tekinthető. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy a piac várakozásai fontosabbak, mint a közgazdasági fundamentumok, és hogy ezeket a várakozásokat iszonyatos erőfeszítések árán lehet csak megváltoztatni. A gazdasági növekedés is akadozott az időszakon belül, így igazán a termelésre sem csapódott le a többlet likviditás. Akkor hova tűnt ez a mérhetetlen pénz?

     A plusz likviditás természetesen nem vált köddé, a tőzsdéket olajozta. Ezzel az legfőbb gond, hogy a reálgazdasághoz így kevés jut el, így nem nő a termelés, nem nőnek a bérek, sem az infláció; nem indul meg a fogyasztás. Azzal ugyan lehetne vitatkozni, hogy a befektetések hatására nő a vagyonhatás, ami aztán ösztönözhetné a gazdaságot, de ez sem lenne igaz. A pénz nagy része a pénzügyi szektor fehérgalléros dolgozóihoz került, akik amúgy is fogyasztottak.

    Hogy miért oda került? Nos a Fed a bankoktól megvett államkötvények ellenértékével teremt új pénzt (csak úgy, mint minden modern jegybank) így a plusz likviditás egyből a bankok kezébe kerül.

     A világ vezető gazdaságainak jegybankjai mind monetáris lazításba fogtak, az irányadó kamatlábak 0 százalék környékén, több milliárd dollárért vett államkötvényeket és jelzálog fedezetű papírokat a Bank of England, FED és Bank of Japan. Az inflációs ráták ugyanakkor még mindig csak lassan, vagy egyáltalán nem akarnak megindulni felfelé.

    Ennek egyik oka a munkaerőpiac elhúzódó regenerálása. Ahogy Janet Yellen, amerikai jegybankelnök is felhívta rá a figyelmet keddi meghallgatásán, a munkaerő túl gyors aktivizálása negatívan hat a reálbérek növekedésére. Egyszerűen ha a munkaerőpiacon megnövekszik a kínálat az csökkenteni fogja a béreket. Ez rontaná a háztartások vásárló erejét, így a magasabb árak nem tudnának érvényesülni a gazdaságban hosszútávon. Yellen szerint lassan kell csökkenteni a munkanélküliséget, amennyiben a maradéktalan gazdasági gyógyulás a célunk. Ez a kijelentés magában hordozza azt az üzenetet, hogy a FED tapering októberi véget érése után is fenntarthatja a laza monetáris politikáját a FED. Bár az elnökasszony meghallgatása alatt elejtett bár hawkish, azaz kamatemelést pártoló megjegyzést, konkrétan ő maga is utalt rá, hogy az alacsony kamatok és a magas jegybanki mérlegfőösszeg még velünk maradnak október után is.

     Habár a magas likviditás és az alacsony kamatok igen kedvezően hatnak a befektetésekre, a reálgazdaság már annyira nem örül neki. A fogyasztók úgy nevezett likviditási csapdába kerültek. Nincs kamat, tehát nem éri meg bankban tartani a pénzemet; ugyanakkor az infláció is eltűnt a gazdaságból, így a fogyasztással is nyugodtan kivárhat az ember. Ma ez az egyik legnagyobb veszélyeztető faktor a gazdaságokra nézve. A gazdasági pangás és a pénz forgási sebességének lassulása olyan káros várakozásokat hozhat létre, melyet a legerősebb monetáris vagy fiskális intervenció és/vagy kommunikáció sem tud egykönnyen megváltoztatni.