Hozam Vadász

A júniusi német infláció 0,6% ról 1,0 % magasságába emelkedett, a csökkenő konszenzussal ellentétben. A piacokon azonnal spekuláció indult meg a hír hatására, hogy vajon mit lép erre az EKB, illetve hogy az EU legnagyobb gazdaságának árszínvonal emelkedése át tud e gyűrűzni az egész övezetre? Bár az árfolyamokat tekintve a német kötvény trendek még mindig emelkedő trendeket mutatnak a fundamentális alapok, például egy bejelentés az EKB-tól, hogy mégsem gondolkoznak mennyiségi lazításon, vagy visszahúzzák a betéti kamatlábakat pozitív tartományba, megfordíthatja a trendet.

                Az EU statisztikai felmérések szerint a YTD árszínvonal emelkedés egyenlőre 0,5% nál tart, azonban az övezet maginflációs mutatója a december 31. 0,7% értékhez képest is csak 0,8%-on áll (ami 0,1% emelkedés a májusi sorsfordító adathoz képest, melynek hatására kamatot vágott az EKB).

Az ING csoport Amszterdami elemzői szerint a gyenge euro zónás adat képes lesz nyomás alatt tartani a jegybankot, hogy az megőrizze dovish kamatpolitikáját; ez a csütörtöki sajtó konferencián majd kiderül mennyire igaz.

               

A Bloomberg egy jelenlegi felmérése szerint a közgazdászok 0,3 % bővülést jósolnak a második illetve harmadik és 0,4% bővülést a negyedik negyedévre, valamint a piaci konszenzus jelenleg nem várja az irányadó kamatlábak módosítását a július 3. EKB ülésen.

                Yves Mersch ,az EKB tanácsának tagja, aggodalmainak adott hangot a tartósan a jegybanki cél alatt tartózkodó inflációs adat kapcsán. Több makro elemző is attól tart, hogy az immár 9 hónapja a célsáv alatt tartózkodó infláció beépülhet a várakozásokba, hiába a jegybanki kommunikáció, így még hosszabbá és nehezebbé téve a gazdaság regenerálódását. A fent említett regenerálódás már így is kapott egy pofont, hiszen a fogyasztói bizalmi indexek estek június folyamán, illetve a munkanélküliségi ráta is 11,7 % környékén tartózkodik, amely rendkívül gyenge adatnak számít. 

                A hét közepén az Európai Központi Bank újabb kamatvágás mellett döntött, illetve nyilatkozatuk szerint az eszközvásárlási programjukat is előkészítik ha továbbra sem javulnak a gazdasági mutatók az euró zónában. A nagy jegybankok közül (Federal Reserve, Bank of England, Bank of Japan és European Central Bank) az európai az utolsó aki ehhez az eszközhöz akar nyúlni, már a nem konvencionális eszköztárba esik a már bevezetett negatív kamatráta is a bankok által a jegybanknál parkoltatott pénzekre. Mostani kitekintőnkben azt nézzük meg, hogy milyen a jelenlegi monetáris helyzet a négy nagy gazdaságban, illetve hogy hol lehet a jelenlegi folyamatokból profitálni az egyszerű befektetőknek.

ECB

                Mint a bevezetőben írtuk többszörös kamatvágást hajtott végre a nyár első hetének közepén az Európai Központi Bank (ECB). Az irányadó kamatlábat 0,15%-ra, a bankközi kamatlábakat 0,4%-ra illetve a jegybanki betéti kamatot -0,1%-ra módosították. A negatív ráta elég nagy port kavart a szaksajtóban, Janet Yellen amerikai jegybankelnök piaci anomáliákra figyelmeztet, míg nagyon sokan a dán és svéd jegybankok korábbi döntésének sikerességével érveltek a határozat mellett.

                A döntés szükségszerűségét a továbbra is mélyen cél alatti, deflációs határhoz közeli inflációs mutatóval magyarázzák elsősorban. Az még kérdéses, hogy a bankok hajlandóak e áthárítani a negatív kamatokat ügyfeleikre, vagy a versenyben maradás érdekében tartják a pozitív kamatokat, ahogy az skandináv szomszédainknál megfigyelhető volt. Utóbbi a bankrendszer jövedelmezőségét nagyban alááshatná, mely esetben bekövetkezhet egy piaci korrekció a bankpapírok esetében, érdemes lesz a meghirdetett kondíciókra figyelni a következő egy-két hónapban, ha valaki nyugati bankok papírjaival akar kereskedni.

                Mint Magyarországon úgy az eurózónában is általános problémája a bankrendszernek a magas betéti és alacsony hitelkihelyezési ráták összeférhetetlensége. Egyszerűbben: mindenki a bankoknál akarja parkoltatni a megtakarításait, de hitelt senki nem akar felvenni, így a bankoknál pamlagon állnak óriási összegek, ahelyett, hogy ez a tőke a gazdasági felépülést gyorsítaná. A negatív ráták áthárításával ezt a problémát orvosolni tudná a szektor (a betétek apadnának a veszteség hatására, míg a hitel még olcsóbbá válna; utóbbi feltevés kérdéses: ha valamit a piac nem akar akkor ingyen sem kell neki). Ez új eszközök felé terelné a befektetőket (kötvények, részvények), és egy esetleges kötvény vásárlási program hatására egy az egyben a privát szektor finanszírozását szolgálnák ezek az összegek.

FED és BoE

                A két angolszász ország jegybankjai ugyan azzal a kellemes problémával néznek szembe: működött a lazítás. A kérdés már csak a kamatemelések „mikor”-ja. Bár egyenlőre mindkét jegybank vezetése erősen dovish nyilatkozatokat tesz a kérdés kapcsán, a makrogazdasági mutatók mást akarnak sugallni. Az Egyesült Királyságban megindultak a bérmutatók felfelé, mely igen komoly inflációs nyomás alá helyezheti a gazdaságot, ha kamatpolitika oldalán az ilyenkor kívánt hatás elmarad. Az USA-ban inkább kínálati oldalról mutatkozik az inflációs veszély, pozitív gazdasági mutatók jelentek meg a tavaszi hónapra vonatkozóan ( a téli akadozást már kivétel nélkül minden elemző az időjárás visznotagságainak tudja be), mely pozitív hírek enyhén elkezdték emelni a többek között egész USA pénzügyi válságért felelős lakáspiaci indexeket.

BoJ

                A távol-keleti szigetország gazdasága úgy tűnik gyógyuló félben van, a mag és egyéb inflációs adatok is kikerültek a negatív tartományból. Az egyetlen tényező itt, ami aggodalomra adhat okot az állam rendkívüli eladósodottsága, melyről több korábbi cikkünkben is szó esett már. Az infláció hatására emelkedő nominális hozamszintek komoly terhet jelenthet a japán fiskális politikára. Ha állami szinten ki is mászik japán az adósság csapdájából a szükségszerűen emelkedő kötvénypiaci hozamszintek miatt logikus lépés lehet a befektetők részéről a japán kötvények rövid távú eladása.