A magyar sajtót mostanában rendszeresen elárasztják olyan politikai célú hirdetésekkel ami a magyar gazdaság prosperitására hívja fel a figyelmünket. Habár véleményem szerint kissé ízléstelen, hogy például egy MNB kampány reklám elé gyakorlatilag egy az egyben oda lehetne tenni, hogy „fizetett politikai hirdetésünket hallották/látták”, hiszen a jegybank normális esetben nem a kormány bábja egy normális piacgazdaságban, érdemes az ilyen „híreket” / információkat szakmai szemszögből is megvizsgálni.

MNB Növekedési Hitelprogram

 

                Maga a program meglepően józan intézkedés. Míg az angolszász világban sokkal elterjedtebb a piaci forrás bevonás kötvényeken keresztül a vállalati szektorban, addig a francia/német orientációban (ahová Magyarország is tartozik) az elsődleges forrás a kereskedelmi bankok betét állománya. Ezen témán hosszan lehetne elmélkedni, hogy vajon miért magasabb az angolszász kultúrában élők kockázatvállalási hajlandósága, illetve hogy milyen gazdaságpolitikai és gazdaságtörténelmi lépések vezettek idáig, ám akkor eltérnénk cikkünk fő témájától, így csak az alapvető kijelentést tesszük meg, egyenlőre. A fent említett ok miatt lehet azt mondani, hogy az elképzelés egy átgondolt, sajátos mennyiségi lazítás, hiszen az elsődleges cél az olcsóbb hitel, melyet hazai pályán a kötvényhozamok mélybe nyomásával nehezebben lehetne elérni.

                Az olcsó hitel létre is jött, 2,5 % kamaton lehet beruházási forráshoz jutni. A gond csupán annyi, hogy nem fogy annyira, mint kellene; a második hullám keretének kihasználtsága 8,75% körül mozog. A meghirdetett 2 000 milliárd forintos keretből május végéig 175 milliárdot folyósítottak. Bár vannak bizalmat gerjesztő számok is: a folyósított hitelek 97%-a új hitel, azon belül is 61 % beruházási célokra lett felvéve (nem forgóeszköz finanszírozásra). További optimizmusra adhat okot, hogy május végi 175 milliárd egy hónappal korábban még csak 126 milliárd körül mozgott. Mi okozta ezt a megugrást és összességében miért ilyen alacsony az össz kihasználtság?

                A megugrást az első negyedéves rendkívül pozitív adatoknak lehet tulajdonítani. De a propagandával ellentétben nem mi voltunk ilyen ügyesek. A magyar gazdaságot a világgazdaságon belül két szóval lehet jellemezni: kicsi és nyitott. Azon országok ismérve, melyek ezen kategóriába esnek, bármennyire is szeretné a jelenlegi kormány, kevés gazdasági szuverenitással rendelkeznek. A regionális fiskális politika „hatásköre” csupán az üzleti ciklusokra terjed ki, az általános növekedési pálya a nagyobb gazdaságok teljesítményétől és konjunktúrájától függ.

forrás: tradingeconomics.com

kék/jobb tengely: magyar GDP növekedés (%) ; fekete/bal tengely: német GDP növekedés (%)

                A fiskális politika azonban épp az ellenkezőjét teszi az MNB politikájának. A vállalti szektor adóztatása a személyi adók csökkentése mellett a terhek áthárítását jelenti a lakosságról a cégekre. Bár itt fontos kiemelni, hogy a cég nem fog éhen halni, csak a tulajdonosai, így mondhatjuk hogy a dolgozóról áthárítják a terheket a cég tulajdonosaira, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy a tőkésekre. Az egyetlen különbség a szocializmus és e között hogy előbbi legalább internacionalizmust hirdetett. A vállalati adóterhek miatt alacsony kamat mellett sem lehet gazdaságos a hitelfelvétel, valamint a belső konjunktúra is elmarad  a megfelelőtől. A hitelt gazdasági szempontból egy termelési inputként szokták jellemezni. Ha nincs kereslet a termékem felé nem veszek még több „alapanyagot”. A forgóeszköz, mint csökkenő értékkel bíró tétel viszonylag rossz befektetés, a hitelt is ide lehet sorolni, hiszen 2,5% veszteséget generál évente felhasználatlanul. Ha valami nem kell, ingyen is adhatják, akkor sem fogy. A KKV szektort ellenben nem terhelik magas adókkal, nem véletlen, hogy a kihelyezett hitelek 80,5 %-a (141 milliárd forint) ebbe a szektorba vándorolt. Ezt fel lehet fogni egy sajátos oszd meg és uralkodj politikának is, de erre ebben az írásunkban inkább ki sem térnénk.


                Utolsó említésre méltó témánk a „hihetetlen” ingatlanpiaci emelkedés. Amit itt említésre méltó az az, hogy történelmi mélységekből pattant vissza a legtöbb mutató, és egyről a kettőre jutni 100% növekedés, míg ugyan ez a növekedés 10 és 11 között már csak 10%; úgyhogy a propaganda százalékoknak érdemes először utána járni, illetve hogy mennyire fenntartható ez a növekedési ütem.