Az elmúlt nap 325 árfolyam mellett történelmi mélypontot ütött a froint az euróval szemben. A dollár gyakorlatilag naponta döntögeti a csúcsokat, a svájci frank kezét is elengedték. Azonban mindez jó nekünk, mivel a külkereskedelmi mérleg nyelve az export felé billen. Így minden importon elvesztett forintért kárpótol az export tevékenység, sőt még többletet is hoz, ami többlet forintban mérve egyre magasabb. Legalábbis papíron.

A magyar külkereskedelem export többlete a válságot követő években alakult ki. A miért megválszolására azt kell megvizsgálni mi is mozgatja az import/export folyamatokat. Az import közgazdaságilag a belső kereslet egy részét teszi ki, míg az export mennyiség fő mozgatórugója a külföldi kereslet. A válságot követően a magyar piac belső kereslete jelentősen csökkent, egyik fő ok a megnövekedett hitel terhek (deviza hitel) és az ilyenkor természetes hitel leépítési kényszer (deleveraging). Mindeddig export partnereinknél kisebb mértékben vagy csak átmenetileg volt visszaesés a fogyasztásban, hála a jegybankok és kormányok intervenciójának (legnagyobb partnereink: Németország, Ausztria, Szlovákia, Románia, Olaszország, Franciaország és az Egyesült Királyság). Ez átbillentette a mérleget az export oldalára.

Ez elméletben az jelentené, hogy az extre export után befolyó bevételeket forintra váltjuk, amivel pont erősítenénk a hazai fizetőeszközt. Mivel azonban forintunk egyre csak gyengül úgy tűnik ez az átváltás mégsem történik meg. Ennek két fő oka van. Első, hogy az export orientált cégek jelentős része van külföldi tulajdonban (gondoljunk például a ’hazai’ autóiparra, amely az export jelentős hányadát adja) , akik bizony időnként szeretnének hozzájutni megkeresett pénzükhöz és tőkét vonnak ki a gazdaságból.

Második okunk a Grasham-szabályból következik, miszerint a rossz pénz kiszorítja a jót. Grasham megfigyelése alapján ha egy stabil és egy volatilis pénz is forgalomban van az gazdasá szereplői racionális módon a jót tartják meg, a rossztól pedig szabadulnak. A szabadulás nem féltétlen átváltást jelent, Grasham inkább a rossz pénz elköltését figyelte meg, azaz a volatilis pénz forgott a reálgazdaságban. Sok hazai szereplő épp ezt teszi az euróval, dollárral, és miért is ne tenné, ha kamatkülönbözet már alig van, ráadásul az árfolyam különbségeken 10-20 százalékokat lehet keresni.