Több jó makro adat is jött az elmúlt néhány hétben az Egyesült Államokból, mely valóban alátámaszthatja azt, hogy az első negyedéves gyenge termelési adatok csak egyszeri és szezonális faktoroknak tudhatóak be. Az egyik ilyen a kiskereskedelmi forgalom vártnál is magasabb növekedése, az emelkedő bérek, a lassulni nem akaró maginflációs mutató (1,6-2,0 százalékos sávban mozog), a normalizálódó inflációs számok, miután a tavalyi árupiaci mozgások hatása szép lassan kikerül a bázisból, illetve az emelkedő munkanélküliség.

Igen, jól olvasta az utolsót, véleményem szerint ez az egyik legfontosabb faktor, ami befolyásolhatja a közeljövőben a gazdaságot, és a FED közeljövőben várható lépéseit is. Az enyhén emelkedő munkanélküliségi ráta ugyanis javarészt nem a csökkenő gazdasági aktivitásnak tudható be. A válságot követő években az amerikai munkaerőpiacot csaknem két millió ember hagyta el.

A most enyhén (0,1%-al) emelekdő munkanélküliségi adat leginkább az inaktív munkaerő visszatérését jelzi a munkaerőpiacra. Közgazdaságilag: a munkaerő iránti kereslet emelkedésével megkezdődött a bérek emelkedése is, amely így már túl magas „lehetőség költséget” (a meg nem keresett pénz is költség) hordoz, így az képes visszacsábítani a piacra egyes munkavállalókat. Ez részben visszafoghatja a bérnyomást, de el nem veszi. Ugyanakkor több kéz többet gyárt, így a gazdasági aktivitásnak adhat egy újabb lökést a munkaerő visszaszállingózása.