A véget nem érő görög kérdés látszólag a végjáték felé közeledik. Több IMF törlesztés már elmulasztottak, bár ez bizonyos keretek között megengedett az IMF esetében, ha az adós egyben akar fizetni több részletet. Ezzel a gond, csak az, hogy hetekig nem derülhet ki, ha csődbe mentek. Lesz egy EKB törlesztésük is esedékes június 19.-én, ez azonban csak kisebb tétel, még akár ki is köhöghetik magukból. Az igazán érdekes a hó végi nyugdíj és bér kifizetések lesznek, amely 1,5 milliárd eurót tesz ki. Vagy legalábbis tenne, ha tudnak fizetni.

Nagyjából három alap forgatókönyvet lehet felvázolni: a görögök engednek, és folytatódik a bizonytalanság (ha pénzt kapnak is csak ideiglenesen oldódik meg a kérdés), az EU enged, vagy senki sem rántja el a kormányt és falnak megyünk. De leginkább a görögök.

Az első szcenárió, ahol a görög vezetés félrerántja a kormányt talán valószínűtlen, mivel ezzel majd minden politikai tőkéjüket elveszítenék. Már csak azért is öngyilkosság lenne, mivel van veszteni valójuk, a friss felmérések szerint, még mindig a választások idejéhez hasonló, erős támogatottságot élveznek.

Habár az elsődleges strukturális probléma megszűnni látszik (folyó fizetési mérleg kiigazítása a görög gazdaságban), a belpolitikai kérdések, valamint a mentalitás továbbra is változatlan. Az erkölcsi kockázat mindig is ott lesz, mi sem bizonyítja jobban, hogy épp a célegyenesben kezdtek el huzakodni a hitelezőkkel (két negyedéves GDP adat is pozitív volt a választások előtt).

Második elképzelés, hogy az EU végül enged, véget érnek a megszorítások, és Görögország végre felvirágzik. Legalábbis ők ezt hiszik. Amennyiben „megúsznák” a többi periféria ország is azt látná, hogy a farok csóválja a kutyát, és ők is engedményeket kérnének. Ha nem is egyből, egy-két választás után, amikor kitolódnának a politikai irányok a szélsőségek felé.

Harmadik lehetőség: államcsőd. A piaci bizonytalanság lezárása érdekében talán a legjobb, sokk terápiás megoldás. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a betét kivonások miatt az elmúlt hónapokban az EKB további 80 milliárd eurót adott a görög bankrendszernek, értéken aluli fedezet mellett. A jelzáloglevelek, és mögöttes ingatlanok kérdése még érdekes lehet ebből a szempontból.

Valószínűleg még a görögök is jobban járnának, lesz egy csomó kimenekített eurója a lakosságnak, amivel fogyasztani/beruházni tud. Ha ez eurózónából is kilépnek (bár ehhez kéne egy népszavazás, ami megint elhúzhatja a dolgokat), akkor ráadásul ez egy felértékelődő tőke lenne, a deviza keresztek a külső strukturális problémákat is segítenék kordában tartani, valamint pénzt is tudnának nyomtatni. Az „inflációs” adó rendkívül jól jöhet egy olyan gazdaságban, ahol máshogy nem lehet adót emelni.

Egy biztos, a folyamatos bizonytalanság nem csak a piacokat sújtja, de a görög lakosságot/gazdaságot is. Ha én görög közalkalmazott/nyugdíjas lennék a fogyasztásom a minimumon tartanám, amikor azt sem tudom, kapok e fizetést/nyugdíjat következő hónapban. Az így megtakarított pénzem meg hova rakjam? A bankba, ami csődbe megy, beváltja drachmára, és korlátozza a kivétet? Egy biztos, a görögöknél most legalább párnacihát kifizetődő gyártani.