Előző írásunkban a legelterjedtebb befektetési alapokat vizsgáltuk, ám magáról az általános elvről nem esett szó. Miért lettek ezek az instrumentumok a válság legkedveltebb befektetési formái? Mik az előnyeik más eszközökkel szemben? Hogyan döntsük el melyiket vegyük? És legfőképpen mi is az alapelv a gyakorlat mögött? Jelen írásunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A működési elv


                A befektetési alapok egyáltalán nem új keletű eszközök, az első ismert befektetési alapot 1774-ben Hollandiában egy Adriaan van Ketwich nevű holland kereskedő alapította. Az 1772-73-as Holland pénzügyi válságot követően a korabeli középosztálynak kevés likvid pénzügyi eszköze maradt, önállóan semmibe nem tudtak fektetni. Ketwich áttörő ötlete azt a problémát volt hivatott megoldani, hogy hogyan tudnak ezek a befektetők kis vagyonnal is minél diverzifikáltabb befektetési portfoliot összeállítani, vagy egyáltalán hogyan tudnak befektetni valamibe. Sajnos a történetet itt félbeszakítom, mivel bár nagyon érdekes a mi kérdésünk nem történelmi jellegű. Aki többet szeretne megtudni a témáról keressen rá Ketwich nevére, vagy esetleg a 'Eendragt Maakt Magt' (az egység erőt alkot) szavakra, mely első alapjának roppant találó neve volt.


                A fenti példából máris láthatjuk, hogy az elmélet csupán azon alapszik, hogy több befektető összeadja vagyonát majd a hozamból vagy esetleges veszteségből tőkearányosan osztoznak. Eddig rendkívül hasonló a részvényekhez, mondhatnánk, ám míg a részvénnyel egy bizonyos vállalkozásba fektetünk, a befektetési alap mögöttes terméke gyakorlatilag bármi lehet.


                Szintén hasonlatos a részvénytársasági formához, hogy a befektetők általában nem együtt kezelik a pénzt, hanem valakit megbíznak ezzel a becses feladattal. (A részvénytársaságoknál ezt az embert a közgyűlés választja, míg az alapnál csupán egyénileg azt dönthetjük el, hogy melyik kezelőnek az alapjába fektetünk.) Itt érdemes megismerkedni röviden egy új fogalommal, mégpedig az 'erkölcsi kockázat' fogalmával. Az erkölcsi kockázat nem más, mint hogy rábízzuk a pénzünket valakire aki nem vállal felelősséget érte. Vegyünk egy befektetési alapot példának. Kiss Béla alapkezelő alapjába befizetünk 100 forintot, hogy saját belátása szerint helyezze el. Mi van ha Bélánk mellényúlt és olyan valamibe fektette a pénzt ami hatalmasat bukott? Ki viseli a kockázatot. Természetesen nem az alapkezelő,hiszen akkor egy rosszul menő piacban rendkívül gyorsan mennének csődbe ezek a vállalkozások. A kockázatot mi, befektetők fogjuk viselni, miénk a potencionális nyereség illetve veszteség is.

Hogyan  tudom kivédeni az erkölcsi kockázatot?


                Nos az egyik módja ennek, mint minden befektetésnek a saját cégtől kezdve az állampapírokon át a részvényvásárlásokig a kockázati prémium. Mivel kockázatos alapba rakjuk pénzünket, ahol ideiglenes más használja azt, elvárjuk hogy ezért a plusz vállalt kockázatért magasabb hozamot kapjunk, mintha kockázatmentesen amerikai állampapírba vagy bankbetétbe raktuk volna a pénzünket.


Számtalan olyan alap létezik, mely egy bizonyos piacot vagy indexet követ le. Itt gyakorlatilag nincs erkölcsi kockázat, hiszen a piac mozgását nem az alapkezelő határozza meg. Ilyenkor az alap csak egy eszközt ad a kezünkbe, hogy olyasmibe is tudjunk fektetni, amibe egyszerű magánbefektetőként másként nem lenne lehetőségünk. Ezeket Benchmarkolt alapoknak hívjuk, hiszen mindegyik rendelkezik egy úgynevezett Benchmark index-el, ami a mögöttes piaci mozgást hivatott mérni. Mivel egyik befektetés sem tökéletes itt is lehet kisebb eltérések, de a piaci mozgásokat általában egy az egyben lekövetik ezek az alapok.


Előnyök


                Fenti példákból számtalan előnyt lehet leszűrni. Olyan eszközökbe is fektethetünk, amibe önállóan nem lenne módunk (pl. ingatlan alapok), valamint a befektetési lehetőségek skálája végtelen.


                Diverzifikált portfoliot tudunk kiépíteni magunknak egyetlen tranzakcióval. A megfelelő alapba fektetve egyszerre több pénzügyi eszközt is birtokolhatunk, amit amúgy több tranzakcióval és ezáltal jóval magasabb összköltséggel, vagy egyáltalán nem tudnánk megoldani, hiszen ki tud venni esetleg egy tized részvényt, meg hozzá egy negyed kötvényt?

               

                A likviditás szintén az egyik legnagyobb erénye az nyílt végű alapoknak. Ha betétben tartanánk a pénzünket lejárat előtt csak súlyos kamatveszteségekkel juthatnánk pénzünkhöz, ám egy pénzpiaci alapban tartva akár egy nap után is kiszállhatunk és kérhetjük az éves hozam 1/365 részét.


Népszerűség


                Népszerűsége az emberi pszichológiában keresendő. Első lépésnek a monetáris lazítások révén a nyugati bankok mind vissza vágták kamatlábaikat, és bár a reál kamatok nem csökkentek, sőt olykor még nőttek is, úgy tűnik az emberek jobban szeretnek 10% kapni a pénzükre 8% infláció mellett, mint 4% kamattal távozni 1% inflációs nyomásnál. Szintén pszichológia, hogy mivel a betéteket nem tartották jónak, de kockázatot vállalni nem mertek az egyetlen képbe illő eszközhöz fordultak, a pénzpiaci alapokhoz. Mint korábbi cikkünkben is írtuk, a visszatekintő hozam alapján ítélték meg jövőbeni befektetésük teljesítményét. Harmadik lépcsőfok: elkövetik ugyan ezt a hibát még egyszer. 2012 a kötvényalapok éve volt. A válságból kilábalni látszó államok kötvényhozamai rohamosan esni kezdtek felfelé hajtva ezzel a kötvény indexeket. Ezt látva rengeteg befektető átpártolt a kötvény alapokhoz, a fenti (múlt alapján meghatározott jövő) valamint abból az emberi hibájukból, hogy mivel alap-alap azt hitték már tudják hogyan működik a dolog.


Melyiket vegyem?


                Előző gondolatomat tovább szőve szeretném hangsúlyozni: a befektetési alapok csak KÖZVETETT, származtatott termékek. Attól mert ismerjük a mechanizmusukat nem tudjuk megmondani, hogy melyik a jó vagy rossz. Erről mérvadó véleményt csak a mögöttes termék és még inkább a mögöttes globális piac ismerete tud adni. Ezen felül ha nyugodt szívvel bízzuk másokra a pénzünket, és képesek vagyunk erkölcsi kockázatot is vállalni fektessünk abszolút hozamú alapokba, míg ha inkább jobban szeretnénk magunk kialakítani portfolionkat vegyük benchmarkolt alapok jegyeit. És ne feledjük, amit minden alap ismertetőjének apró betűs részében olvashatunk: "A múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőbeni teljesítményre".


Befektetési alapok szótára:

Nettó eszköz érték (NEÉ) - az alap által kezelt vagyon 't' időben


Árfolyam - egy jegyre jutó nettó eszköz érték


Benchmark - A mögöttes termék piaci teljesítményét mérő index


YTD hozam - az angol year-to-date kifejezésből származik, az alap naptári évben mért teljesítménye


Elszámolás(i nap) - a megbízás teljesülésének napja (T, T+1, T+2 ...)