Valószínűleg olvasóink nagy része találkozott már a "fogyasztás a gazdaság motorja" kifejezéssel. De mit is jelent ez? Mi mozgatja a fogyasztást? Következő négy részes cikk sorozatunkban erre a kérdésre fogjuk keresni a választ. Ám mielőtt megvizsgálnánk mi és hogyan befolyásolja a fogyasztásunkat a hétköznapokban támasszuk alá ezt a jól ismert közhelyet. Ebben a cikkünkben a fogyasztással mint makroökonómiai jelenséggel fogunk megismerkedni. Aki tanult alap szinten makroökonómiát annak valószínűleg nem fogunk ezen cikkünkben túl sok újdonságot elárulni.

A GDP alapvető modellje

 

                A most használt modell fellelhető minden közgazdasági alapokat oktató könyvben is. A GDP
(Gross Domestic Product), magyarul Bruttó Hazai Termék, egy gazdaság termelékenységét hivatott mérni. Kiszámolására több módszer is alkalmazható. Lehet az egyes szektorok hozzáadott értékén keresztül, a piaci szereplők bevételeinek vagy kiadásainak összegzésével is. Minket ezek közül a kiadási oldal érdekel. Itt a Befektetés (Investment (I)), Kormány kiadások (Government spending (G)), Fogyasztás (Consumption (C)) illetve netto export (NX) faktorokat kell figyelembe venni. Ezen négy kategóriába minden megmozgatott pénz, ami új értéket teremtett, besorolható. Erre minden GDP számításnál érdemes odafigyelni, hogy a használt termékek kereskedése (legyen az tankönyv vagy akár ingatlan), illetve a termék nélküli pénzügyi tranzakciók (nyugdíj, családi pótlék, stb) nem teremet új értéket, csak meglévőt átcsoportosít, így nem számolandó bele a GDP-be. Jelöljük a belső keresletet Z-vel, ekkor:

Z = C + G + I + NX

                Mivel témánk a belső fogyasztás gazdaság ösztönző hatásának megismerése a többi változót nem, vagy konstansnak számoljuk. Tegyük fel, hogy egy zárt gazdaságban élünk, ahol a befektetések (I) és kormány kiadások (G) konstansak. A fogyasztás első sorban a bevételtől függ, valamint egyéni döntésünktől, hogy bevételeink mekkora részét takarítjuk meg. Az átláthatóság kedvéért vegyük ezt  a hányadot egy konstans számnak és jelöljük C1-el illetve S1-el (C1 + S1 = 1) . Ekkor C = C1* Y ,ahol Y az ipari termelésből származó bevételünket jelzi (az egyenlet csak akkor helytálló ha további feltételként elfogadjuk, hogy a cégek az összes profitot kifizetik az alkalmazottaknak/tulajdonosoknak).

Z = C1 * Y + G + I

Amikor egy gazdaság egyensúlyban van ugyan annyit termel, mint amennyit fogyaszt, ezáltal

Z = Y

Y = C1 Y + G + I
Y - C1 Y = G + I
Y * (1 - C1) = G + I
Y = ( G + I ) / (1 - C1)

            A matematikai összefüggésből látszik, hogy bevételünknek minél nagyobb hányadát fordítjuk fogyasztási célokra annál magasabb Y, vagyis ipari termelést tudunk elérni.


                Következő cikkeinkben azt fogjuk részletesebben megvizsgálni, hogy mi befolyásolja a C1illetve S1 állandókat, hogyan hozzák meg a fogyasztók döntéseiket és milyen hatással van ez egy gazdaság teljesítményére.