Hozam Vadász

     A monetáris lazítási korszak végénél járunk. A Fed októberben befejezi a pénznyomtatást, ám Janet Yellen keddi meghallgatásán arra utalt, hogy a magas jegybank eszközállomány és az alacsony kamatok még velünk maradnak. A piaci konszenzus 2015 júniusra rakja az első Fed kamatemelést, azonban akadnak olyan elemzői vélemények is, melyek szerint már 2015 első negyedévében emelhet az irányadó rátán az amerikai jegybank. A Bank of England kamatemelésére már idén ősszel számítani lehet az elemzők szerint, hiszen az emelkedő bérek és ingatlanpiaci árak indokolttá teszik azt.

     Így a végén érdemes összegezni mit is értünk el a mérhetetlen pénznyomtatással. Az inflációs ráták nem vagy alig emelkedtek, azonban nem csúszott egyik gazdaság sem a veszélyes deflációs sávba, így ez már sikernek tekinthető. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy a piac várakozásai fontosabbak, mint a közgazdasági fundamentumok, és hogy ezeket a várakozásokat iszonyatos erőfeszítések árán lehet csak megváltoztatni. A gazdasági növekedés is akadozott az időszakon belül, így igazán a termelésre sem csapódott le a többlet likviditás. Akkor hova tűnt ez a mérhetetlen pénz?

     A plusz likviditás természetesen nem vált köddé, a tőzsdéket olajozta. Ezzel az legfőbb gond, hogy a reálgazdasághoz így kevés jut el, így nem nő a termelés, nem nőnek a bérek, sem az infláció; nem indul meg a fogyasztás. Azzal ugyan lehetne vitatkozni, hogy a befektetések hatására nő a vagyonhatás, ami aztán ösztönözhetné a gazdaságot, de ez sem lenne igaz. A pénz nagy része a pénzügyi szektor fehérgalléros dolgozóihoz került, akik amúgy is fogyasztottak.

    Hogy miért oda került? Nos a Fed a bankoktól megvett államkötvények ellenértékével teremt új pénzt (csak úgy, mint minden modern jegybank) így a plusz likviditás egyből a bankok kezébe kerül.

     A világ vezető gazdaságainak jegybankjai mind monetáris lazításba fogtak, az irányadó kamatlábak 0 százalék környékén, több milliárd dollárért vett államkötvényeket és jelzálog fedezetű papírokat a Bank of England, FED és Bank of Japan. Az inflációs ráták ugyanakkor még mindig csak lassan, vagy egyáltalán nem akarnak megindulni felfelé.

    Ennek egyik oka a munkaerőpiac elhúzódó regenerálása. Ahogy Janet Yellen, amerikai jegybankelnök is felhívta rá a figyelmet keddi meghallgatásán, a munkaerő túl gyors aktivizálása negatívan hat a reálbérek növekedésére. Egyszerűen ha a munkaerőpiacon megnövekszik a kínálat az csökkenteni fogja a béreket. Ez rontaná a háztartások vásárló erejét, így a magasabb árak nem tudnának érvényesülni a gazdaságban hosszútávon. Yellen szerint lassan kell csökkenteni a munkanélküliséget, amennyiben a maradéktalan gazdasági gyógyulás a célunk. Ez a kijelentés magában hordozza azt az üzenetet, hogy a FED tapering októberi véget érése után is fenntarthatja a laza monetáris politikáját a FED. Bár az elnökasszony meghallgatása alatt elejtett bár hawkish, azaz kamatemelést pártoló megjegyzést, konkrétan ő maga is utalt rá, hogy az alacsony kamatok és a magas jegybanki mérlegfőösszeg még velünk maradnak október után is.

     Habár a magas likviditás és az alacsony kamatok igen kedvezően hatnak a befektetésekre, a reálgazdaság már annyira nem örül neki. A fogyasztók úgy nevezett likviditási csapdába kerültek. Nincs kamat, tehát nem éri meg bankban tartani a pénzemet; ugyanakkor az infláció is eltűnt a gazdaságból, így a fogyasztással is nyugodtan kivárhat az ember. Ma ez az egyik legnagyobb veszélyeztető faktor a gazdaságokra nézve. A gazdasági pangás és a pénz forgási sebességének lassulása olyan káros várakozásokat hozhat létre, melyet a legerősebb monetáris vagy fiskális intervenció és/vagy kommunikáció sem tud egykönnyen megváltoztatni.

      Hétfő reggel egy enyhe risk on hangulat uralkodott el a piacokon. Az arany árfolyama 1,38% került lejjebb, az ezüst pedig 1,57% esett. Az olaj világpiaci ára szintén esett azon várakozásokat követően, hogy a Líbiai illetve Iraki ellátások talán mégsem fognak olyan mértékben akadozni, ahogy azt várták. Az igazi nagy fellélegzés olaj téren a június közepén kezdődött, 115 dolláros hordónkénti lokális csúcspontjáról 106,85 esett vissza hétfő reggelig. A Brent indexben lehet egy vételi lehetőség, mindkét fontos indikátor (RSI, S Stoch) erősen alul vett tartományban van, ami a trend megfordulását vetítheti előre, azonban a 104,2 támasztól még messze van az árfolyam. Az olaj esetében azonban érdemes figyelemmel követni a közel-keleti eseményeket.

       A nemesfémek árának csökkenését a kedvező részvénypiaci index emelkedéseknek lehet betudni, délelőtt emelkedtek az kínai és japán indexek a kedvező termelési adatok hatására, amit követett az európai és észak-amerikai indexek határidős árfolyamának növekedése, még a piacok nyitása előtt. Az európai index (Stoxx 600) esetében hozzá kell tenni, hogy a mozgás nem trendszerű, múlthéten 3,2% került lejjebb az index jegyzése. Az amerikai részvénypiacon a héten indul a bank és tech szektor gyorsjelentési szezonja, ami megmozgathatja a piacokat. Makro szinten kínai és japán adatok jönnek a héten, a piaci konszenzus stagnálás, épp ezért bármi eltérés jelentősen megmozgathatja a piacokat. Ezen felül az EU infláció lehet jelentős, ami szintén a héten lát napvilágot.

        Az állampapír piacokon inkább menekültek a befektetők a hét első kereskedési napján. Az amerikai papírok hozamai csökkentek, míg az európai kötvények hozamai emelkedésbe kezdtek, miután egy portugál bank csődközeli állapota múlthéten felkavarta az EU pénzügyi stabilitásával kapcsolatos aggályokat.

         A risk on hangulat a forint piacát sem kímélte, reggel az EUR/HUF árfolyam átlépte a 310 pszichológiai szintet és közelít a 308,6 támaszához. Az indikátorok jelzései nem változtak a hétvégéhez képest: MACD 0 közelében, bár kissé csökkent, a Slow Stochastic és mozgóátlaga is enyhén alul vett tartományban van, míg az RSI csökkent és felülről közelít a semleges zónához. A csütörtöki Matolcsy megszólalás után az is világossá válhat, hogy mit akar az MNB a forinttal és az alacsony inflációra mit lép. Itt amúgy a piac további 0,1% vágást vár.