A következő cikkben néhány egyszerű kockázatkezelési technikát fogunk bemutatni. Tapasztaltabb kereskedők számára már ismerősök lehetnek ezek a fogások.


Nyereség-veszteség arány


                Hála a modern kereskedési rendszereknek könnyedén megadhatunk pozíciónkhoz kiegészítő megbízásokat, mint például a profit realizálása vagy a veszteség maximalizálása (stop loss). Kockázat kezelésnél mindkettőt figyelembe kell venni ,bár talán a veszteség maximalizálása fontosabb, ám a szint kiszámításánál érdemes figyelembe venni a potenciális nyereséget. A bevett számok 3:1-hez a nyereség-veszteség arány megadásánál illetve kockázat kedvelőbb kereskedők esetében 5:1-hez. Miért van erre szükség? Általános kereskedői hiba, hogy a veszteséget hagyjuk hízni, nem realizáljuk, inkább kivárunk amíg fordul a trend, míg a legkisebb mértékű nyereséget is azonnal realizáljuk, attól való félelmünkben hogy az elvész. Az ilyen megbízások épp az ilyen pszichológiai korlátokat kerülik ki, kvázi saját erkölcsi kockázatunkat fedezhetjük le velük. Használatukkal még 33% illetve 20% sikerrátánál sem veszíthetünk kereskedési tőkénkből.


Kúszó stop-loss


                Ennek a megbízásnak a segítségével nem egyszerűen egy bizonyos szintet adunk meg veszteségbe fordult pozíciónk zárására, hanem egy sávot, amely követi pozíciónk irányát amennyiben az számunkra kedvező irányba mozdult el. Segítségével az esetlegesen megszerzett profitot be lehet biztosítani, ezáltal csökkentve a veszteséges ügyletek számát, illetve maximalizálni nyereségünket.

Példa: 100 ponton vettünk egy értékpapírt, melyre 5 pontos követő (trailing) stop-loss megbízást adunk. Amennyiben az árfolyam 110-re emelkedik a stop loss szint 105 pontnál lesz, ám ha ezután 108-ra korrigál az árfolyam megbízásunk továbbra is 105-nél marad, biztosítva számunkra az elért profitot.


Saját szabályrendszer


                Veszteség korlátozó megbízásnál természetesen nem csak a potenciális nyereséget kell figyelembe vennünk. Saját korlátaink legalább ennyire fontosak. Ezek lehetnek nominális korlátok: mekkora összeg elvesztését tudom még elviselni anyagilag; illetve százalékos arányok is: pénzem mekkora részét bukhatom el, hogy önképem és önbizalmam ne sérüljön? Elsőre talán nevetséges hangzik ilyen kérdések feltevése, de számos pszichológiai zavar miatt okozhatunk magunknak további veszteségeket, tipikusan ilyen,a mikor pénzünk azonnali visszanyerésére törekszünk, és nem tudunk tiszta fejjel gondolkodni. Érdemes olyan szintet is megadni magunkban, hogy egy nap mekkora veszteség után hagyjuk abba a kereskedési arra a napra. Ezeket a tényezőket saját szabályrendszernek hívjuk. Ennek a rendszernek nem kell merevnek és örök értékűnek maradnia, tudásuk csiszolásával természetes ha változtatásunkat iktatunk be; az egyetlen akivel meg kell ebben egyeznünk saját magunk.


Volatilitási szintek


                A fenti néhány technikai lépés tervezésénél nem árt ha az adott termék volatilitási szintjével is tisztában vagyunk. Day-trade esetében például hiba lenne a 200 napos mozgóátlag szintjéra hagyatkozni, illetve többszörös tőkeáttételes részvény esetében valószínűleg célszerűtlen 0,5 % stop-loss megbízást adni, mivel az első kisebb trend nélküli kilengés kizárhat minket a pozícióból. Elsőként mindig szögezzük le, hogy milyen időtávban gondolkodunk, illetve tájékozódjunk a múltbeli trendekből, és a jelenlegi, témához kapcsolódó hírekből, hogy mekkora volatilitásra számíthatunk.

Kis kapaszkodó nívópontként: az amerikai blue-chip részvények átlagban 2-3% napi kilengést produkálnak; 1% stop-loss megfelelő érték lehet (ha összefér a kereskedő személyes korlátaival); a főbb amerikai tőzsdeindexek 1-1,5 % elmozdulásokat mutatnak, itt inkább 0,5% stop-loss-ra érdemes hagyatkozni.


Többszörös kitettség


                Előfordul, hogy a végtermék csak másik devizán keresztül érhető el, ekkor devizális kitettségünk is keletkezik, melyet lehet, hogy nem szívesen látunk portfoliónkban. Ezeket határidős, opciós vagy ellenirányú ügyletekkel érdemes kezelni, mely esetben a devizánkra tudunk egy fix jövőbeni árfolyamot. Első két technikánk előnye, hogy fix a díj, ám a lejárat is, és azt nem tudhatjuk biztosan, hogy elsődleges termékünk mikor fog számunkra kedvező értékeket mutatni. Utóbbinál az ár kumulálódik, ám végtelenítve el lehet nyújtani. A kumulálódó ár azonban sok esetben felélheti a realizált profitunkat mely esetben csak szolgáltatónknak keressük a pénzt.


Diverzifikáció



                Egyik korábbi cikkünkben már bemutattuk a diverzifikáció fontosságát. Röviden arról van szó, hogy nem „egy lapra tesszük fel minden pénzünk”; illetve ami talán cikkünk első feléhez kapcsolva még ennél is fontosabb: komplett portfolio esetén kialakíthatunk tetszésünk szerinti kockázati, hozam és volatilitási szinteket, ezáltal kereskedésünk legfőbb mutatóit személyre lehet szabni.