Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kereskedési kockázat kezelés

A következő cikkben néhány egyszerű kockázatkezelési technikát fogunk bemutatni. Tapasztaltabb kereskedők számára már ismerősök lehetnek ezek a fogások.


Nyereség-veszteség arány


                Hála a modern kereskedési rendszereknek könnyedén megadhatunk pozíciónkhoz kiegészítő megbízásokat, mint például a profit realizálása vagy a veszteség maximalizálása (stop loss). Kockázat kezelésnél mindkettőt figyelembe kell venni ,bár talán a veszteség maximalizálása fontosabb, ám a szint kiszámításánál érdemes figyelembe venni a potenciális nyereséget. A bevett számok 3:1-hez a nyereség-veszteség arány megadásánál illetve kockázat kedvelőbb kereskedők esetében 5:1-hez. Miért van erre szükség? Általános kereskedői hiba, hogy a veszteséget hagyjuk hízni, nem realizáljuk, inkább kivárunk amíg fordul a trend, míg a legkisebb mértékű nyereséget is azonnal realizáljuk, attól való félelmünkben hogy az elvész. Az ilyen megbízások épp az ilyen pszichológiai korlátokat kerülik ki, kvázi saját erkölcsi kockázatunkat fedezhetjük le velük. Használatukkal még 33% illetve 20% sikerrátánál sem veszíthetünk kereskedési tőkénkből.


Kúszó stop-loss


                Ennek a megbízásnak a segítségével nem egyszerűen egy bizonyos szintet adunk meg veszteségbe fordult pozíciónk zárására, hanem egy sávot, amely követi pozíciónk irányát amennyiben az számunkra kedvező irányba mozdult el. Segítségével az esetlegesen megszerzett profitot be lehet biztosítani, ezáltal csökkentve a veszteséges ügyletek számát, illetve maximalizálni nyereségünket.

Példa: 100 ponton vettünk egy értékpapírt, melyre 5 pontos követő (trailing) stop-loss megbízást adunk. Amennyiben az árfolyam 110-re emelkedik a stop loss szint 105 pontnál lesz, ám ha ezután 108-ra korrigál az árfolyam megbízásunk továbbra is 105-nél marad, biztosítva számunkra az elért profitot.


Saját szabályrendszer


                Veszteség korlátozó megbízásnál természetesen nem csak a potenciális nyereséget kell figyelembe vennünk. Saját korlátaink legalább ennyire fontosak. Ezek lehetnek nominális korlátok: mekkora összeg elvesztését tudom még elviselni anyagilag; illetve százalékos arányok is: pénzem mekkora részét bukhatom el, hogy önképem és önbizalmam ne sérüljön? Elsőre talán nevetséges hangzik ilyen kérdések feltevése, de számos pszichológiai zavar miatt okozhatunk magunknak további veszteségeket, tipikusan ilyen,a mikor pénzünk azonnali visszanyerésére törekszünk, és nem tudunk tiszta fejjel gondolkodni. Érdemes olyan szintet is megadni magunkban, hogy egy nap mekkora veszteség után hagyjuk abba a kereskedési arra a napra. Ezeket a tényezőket saját szabályrendszernek hívjuk. Ennek a rendszernek nem kell merevnek és örök értékűnek maradnia, tudásuk csiszolásával természetes ha változtatásunkat iktatunk be; az egyetlen akivel meg kell ebben egyeznünk saját magunk.


Volatilitási szintek


                A fenti néhány technikai lépés tervezésénél nem árt ha az adott termék volatilitási szintjével is tisztában vagyunk. Day-trade esetében például hiba lenne a 200 napos mozgóátlag szintjéra hagyatkozni, illetve többszörös tőkeáttételes részvény esetében valószínűleg célszerűtlen 0,5 % stop-loss megbízást adni, mivel az első kisebb trend nélküli kilengés kizárhat minket a pozícióból. Elsőként mindig szögezzük le, hogy milyen időtávban gondolkodunk, illetve tájékozódjunk a múltbeli trendekből, és a jelenlegi, témához kapcsolódó hírekből, hogy mekkora volatilitásra számíthatunk.

Kis kapaszkodó nívópontként: az amerikai blue-chip részvények átlagban 2-3% napi kilengést produkálnak; 1% stop-loss megfelelő érték lehet (ha összefér a kereskedő személyes korlátaival); a főbb amerikai tőzsdeindexek 1-1,5 % elmozdulásokat mutatnak, itt inkább 0,5% stop-loss-ra érdemes hagyatkozni.


Többszörös kitettség


                Előfordul, hogy a végtermék csak másik devizán keresztül érhető el, ekkor devizális kitettségünk is keletkezik, melyet lehet, hogy nem szívesen látunk portfoliónkban. Ezeket határidős, opciós vagy ellenirányú ügyletekkel érdemes kezelni, mely esetben a devizánkra tudunk egy fix jövőbeni árfolyamot. Első két technikánk előnye, hogy fix a díj, ám a lejárat is, és azt nem tudhatjuk biztosan, hogy elsődleges termékünk mikor fog számunkra kedvező értékeket mutatni. Utóbbinál az ár kumulálódik, ám végtelenítve el lehet nyújtani. A kumulálódó ár azonban sok esetben felélheti a realizált profitunkat mely esetben csak szolgáltatónknak keressük a pénzt.


Diverzifikáció



                Egyik korábbi cikkünkben már bemutattuk a diverzifikáció fontosságát. Röviden arról van szó, hogy nem „egy lapra tesszük fel minden pénzünk”; illetve ami talán cikkünk első feléhez kapcsolva még ennél is fontosabb: komplett portfolio esetén kialakíthatunk tetszésünk szerinti kockázati, hozam és volatilitási szinteket, ezáltal kereskedésünk legfőbb mutatóit személyre lehet szabni.

0 Tovább

Buborék elkerülése - Piaci diverzifikáció

                 Az elmúlt néhány napban több olyan cikk is megjelent, mely egy esetleges részvény buborék jelenlétére hívta fel a figyelmet a nyugati tőzsdéken. A IPO-k (Initial Public Offering; vagyis a cégek első tőzsdei részvénykibocsátása) száma új magasságokba emelkedett, megdöntve a 2007-2008-as csúcsot és a 2000-2001-es csúcs magasságait súrolva. Emellett több bennfentes elkezdte eladni részvényeit, mely szintén utalhat egy bika piac végére. Az sem sok jót sejtet, hogy egyre magasabb állomány az, melyet a befektetők, spekulánsok és kereskedők hitelből, vagyis tőkeáttétellel vettek meg. Utóbbi jelenségre már felhívtuk egyszer olvasóink figyelmét. Ha már minden dollárt részvényekbe raktunk és elfogyott a likviditás a piacról onnan már csak lefelé van. A FED pénzcsapok elzárásával pedig a többlet likviditás jelentősen apad. Természetesen ez a jelenség is bizonyos feltételek mellett fejti ki teljes hatását. Ilyen lehet például egy túlzott vételi nyomás, azaz piaci mánia, mely esetben mindenki csak venni akar. Amennyiben eladókat is találunk abban az esetben csak magas forgalomról beszélhetünk. Persze ezek előbb utóbb mániához vezetnek, hiszen ha mindig csak felfelé megy az árfolyam minek adjam el? Hogyan tudjuk ezt elkerülni? Hogyan lehet "buborék védetté" tenni portfolionkat, illetve a piacot?

                A válasz egy rendkívül sokat emlegetett módszer: a diverzifikáció. Igyekezzünk pénzünket minél többféle, minél színesebb eszközosztály kompozícióban tartani. Ez bika piacok idején is hatékony stratégia, hiszen kisebb korrekciók/visszaesések ilyenkor is bekövetkezhetnek, melyet ekkor csak portfolionk egy bizonyos hányada szenved el, míg a teljes vagyonunk képes lekövetni a legszélesebb értelemben vett piaci növekedést. Buborék esetén ha teljesen nem is sikerül megmenekülnünk tompíthatjuk a sokk élét. Amennyiben nem diverzifikáljuk portfolionkat a bika piac idején nagy valószínűséggel abba az eszközosztályba, eszközbe fogjuk rakni, amely a legjobban prosperál, azaz hosszútávon a leginkább buborék gyanús. Hacsak nincsenek bennfentes információink (itt természetesen legális úton értjük az információ beszerzését, pl. a cég alkalmazottjaként, a cikk nem hivatott senkit sem ösztönözni illegális információk beszerzésére), akkor viszonylag kis esély mutatkozik arra, hogy pontosan eltaláljuk a kiszállási pontot mielőtt túl késő lenne.

                Sajnos a diverzifikáció hátulütője lehet, hogy sokszorozódnak tranzakciós költségeink, illetve hogy nem rendelkezünk elegendő tőkével bizonyos eszközök megvásárlásához. Ilyen esetekre kiváló megoldást nyújthatnak a befektetési és ETF alapok, melynél már kis összegért is részesülhetünk az amúgy drága eszközök (ingatlan, nemesfém) hozamából.

Mibe érdemes fektetni, ha hosszú távú biztonságra vágyok?


                Az idők próbáját eddig a sztereotípiáknak megfelelően olyan eszközök állták ki, mint az ingatlan, illetve a nemesfémek. Eddig. A 2008-as válságot, majd később az Ír piac összeomlását is ingatlan buborékok okozták, illetve az arany árfolyama is jelentős esésen ment keresztül 2012-2013 évben. Cikkünk inkább a nem-konvencionáis eszközök használatára hívná fel a figyelmet.

                A pénzpiaci alapok rendkívül jó döntésnek bizonyulnak átmeneti időszakokban, hiszen alacsony, de kockázat mentes hozamokat kínálnak a likviditás teljes biztonsága mellett. Egy portfolio kialakításakor a likviditásra mindig fektessük kellő hangsúlyt, így egy esetleges jövőbeli veszteség után is maradnak tartalékaink, illetve egy nem várt kiadás esetén sem kell kiszállnunk nyerő pozíciónkból.

                A jó minősítésű kötvények közvetlen megvétele is biztos stratégiának bizonyulhat. Miért közvetlen? A fix lejárattal nyerünk egy biztos pontot, mellyel számolni tudunk. Ez nem más, mint a névérték törlesztése. Futamidő alatti értékesítés esetén fennáll a tőkeveszteség kockázata. Ennek kiküszöbölésére alkalmas a fent említett likvid pénzpiaci alap vétele.

                Opciók, határidős és ellenirányú ügyletek. A leghatékonyabb, kifinomultabb és költségesebb módja pénzünk védelmének. Első kettővel szintén egy-egy biztos pontot, kapaszkodót nyerhetünk egy jövőbeni időpontra, opció esetén még kötelezettségünk is csak részleges. Természetesen ha megvettük az opciós jogot, majd a piac kedvező mozgása miatt nem éltünk vele főhet a fejünk az extra kiadások miatt, de a "biztosítási szakma" már csak ilyen.

                Az ellenirányú ügyletek esetén a blog rövid, de tartalmas történetén belül először szólalunk fel a tőkeáttételes kereskedés mellett. Ahhoz, hogy pozíciónk lefedezését tőkeáttétel nélkül tudjuk megoldani egy azonos méretű likvid összegre lenne szükség, melynek rendelkezésre tartása roppant bonyolult eset. Egyrészt nem előnyös pénzünk felét ilyen célok végett pamlagon hagyni, illetve a befektetett rész növekedése miatt rendkívül nehéz megmondani mekkora összegre lesz szükségünk.

Példa: 100 dollárt rakunk S&P 500 indexet követő ETF-be. Egy éven belül 20% emelkedést várunk. Ekkor egy esetleges lefedezés céljára 120 dollárt kéne céltartalékolnunk. Ebben az esetben az 50-50%-nál is rosszabb arányt kapunk.

Megfelelő módszer lehet egy kisebb összeg elkülönítése ilyen célokra (akár pénzpiaci vagy likviditási alapban), mellyel kedvezőtlen piaci mozgások esetén képesek vagyunk egy ellenirányú ügyletet nyitni tőkeáttétel mellett.

Példa: 100 dollárt S&P 500 indexbe fektetünk. 20 dollárt elkülönítünk fedezet céljára. Egy év múlva 20% növekedés után piaci korrekció következik be. 20 dollárunkkal 6-szoros tőkeáttétel mellett nyitunk egy S&P short pozíciót (például CFD-n keresztül) 120 dollár értékben. Ekkor 120 dollár long illetve short pozíciónk is van, bármerre megy a piac a két oldal vesztesége/nyeresége kiegyenlíti egymást. A növekedés folytatódásával zárjuk short pozíciónkat, veszteség nélkül. Az egyetlen felmerülő "veszteség" a tőkeáttételes eszköz tartásának költsége lehet, hiszen a tőkeáttételes rész után a szolgáltató kamatot számít fel nekünk (hiszen használjuk a pénzét) díj vagy jutalék formájában. De önmagunkat ismételve: a biztosításnak sajnos ára van!

Magasabb célok



                Racionális diverzifikáció esetén nem csak magunkkal de a piac egészével is jót tehetünk. Ha minden befektető lebontaná kellő mértékben portfolioját, és tartaná annak súlyozását, a mániák, ezáltal a buborékok kialakulási esélye és méretük jelentősen csökkenne, illetve kisebb volumenű és ritkább korrekciók lennének jelen a piacon. Természetesen minden érmének két oldala van, a növekedési ütem is lassulna. Összességében egy alacsonyabb kockázatú eszközt kapnánk, amit piacnak hívnak. A kérdés csak az, hogy épp mekkora a kockázati étvágy?
0 Tovább

Hozam Vadász

blogavatar

Pénzügyekről közérthetően

Utolsó kommentek