Júniusi csúcsától közel 25 százalékot esett az olaj világpiaci ára, itt már masszív medve piacról lehet beszélni. Az olajár esése több szempontból is érdekes lehet a befektetők számára, míg egyesek közvetlenül spekulálhatnak az árfolyammozgásokra úgy a témától távolabb álló, akár kötvénybefektetők is megérezhetik a hatását.

 

A spekulátorokat elsősorban az érdekelheti mi vezetett az eséshez, és mikor lehet vége. A szakirodalom sokszor elintézi annyival, hogy a világpicai növekedési várakozások csökkenése árazódik be a nyersanyagba. Ez rendkívül jól hangzik, az emberek mindig is szerettek rémhíreket olvasgatni, emellett még igazság alapja is van. Kína már „csak” 7,5 százalékos éves növekedést tud felmutatni, az eurózónát és Japánt még mindig deflációs veszély fenyegeti, Oroszország pedig a nyugati szankciók miatt teljesít alul.

Az olajár csökkenésének azonban számtalan egyéb oka is van, amikről gyakran megfeledkeznek. Az egyik talán legfontosabb hosszútávú tényező a technológiai újítások, amelyek már sokszor átformálták a világgazdaság képét. Most elsősorban a „zöld” újításokról lehet beszélni. Az elmúlt 10 év alatt mint egy negyedével csökkent a személyautók átlagos fogyasztása, az ipar is igyekszik zöldebbre festeni magát a környezetvédelmi adók nyomására, valamint a kitermelés terén is megjelentek technológiai újítások, gondolok elsősorban a palaolaj lelőhelyek kiaknázására.

A korábbi kitermelők között is akadnak meglepetést okozók. A háború súlytotta Líbia szeptemberben közel 40 százalékkal tudta növelni kitermelését. Szaud-Arábia a piaci részesedésének megvédése érdekében szintén növeli a kitermelését. Csökkenő kereslet és növekvő kínálat mellett ne csodálkozzuk, ha esik az ár.

A felmérések szerint az alacsonyabb olajár 1 000 milliárd dollárt vehet ki a kitermelők és tehet a felvásárlók zsebébe, az előző évhez viszonyítva. Ez még a világpiaci befektetéseknél sem elhanyagolható. Az előző cikkben bemutatott menedzsment elemzési módszerekkel könnyen levonhatjuk a tanulságot a jövőre nézve. A kitermelőknél egyértelműen csökkeni fog az árrés, míg a felhasználóknál ez tovább növekedhet. Ezt a következtetést rövid távon azért vonhatjuk le, mivel az olajipar rendkívül magas fix költségű struktúrával rendelkezik, így a kiadásaikat csak hosszú távon tudják optimalizálni. Ez a „magas” kitermelésre is rányomja a bélyegét, hiszen a fix költségek egyik fontos jellemzője, hogy a vállalatnak inkább megéri veszetségesen működni, és részben fedezni a költségeket, mint teljesen leállni.

A korábban bemutatott rátákkal a tőkearányos megtérülésre könnyedén felállíthatunk saját prognózist. Egyszerű példával élve, ha egy kitermelő cég árrése 1 százalékkal csökken, valamint eszközeinek forgási sebessége 5 (az eladások ötszöröse az eszközök értékének) úgy körül belül 5 százalékkal csökkenhet a tőkearányos nyereség. Azonban itt az összes forráshoz viszonyítunk, érdemes a tőkeáttétellel is számolnunk.