Hozam Vadász

Több jó makro adat is jött az elmúlt néhány hétben az Egyesült Államokból, mely valóban alátámaszthatja azt, hogy az első negyedéves gyenge termelési adatok csak egyszeri és szezonális faktoroknak tudhatóak be. Az egyik ilyen a kiskereskedelmi forgalom vártnál is magasabb növekedése, az emelkedő bérek, a lassulni nem akaró maginflációs mutató (1,6-2,0 százalékos sávban mozog), a normalizálódó inflációs számok, miután a tavalyi árupiaci mozgások hatása szép lassan kikerül a bázisból, illetve az emelkedő munkanélküliség.

Igen, jól olvasta az utolsót, véleményem szerint ez az egyik legfontosabb faktor, ami befolyásolhatja a közeljövőben a gazdaságot, és a FED közeljövőben várható lépéseit is. Az enyhén emelkedő munkanélküliségi ráta ugyanis javarészt nem a csökkenő gazdasági aktivitásnak tudható be. A válságot követő években az amerikai munkaerőpiacot csaknem két millió ember hagyta el.

A most enyhén (0,1%-al) emelekdő munkanélküliségi adat leginkább az inaktív munkaerő visszatérését jelzi a munkaerőpiacra. Közgazdaságilag: a munkaerő iránti kereslet emelkedésével megkezdődött a bérek emelkedése is, amely így már túl magas „lehetőség költséget” (a meg nem keresett pénz is költség) hordoz, így az képes visszacsábítani a piacra egyes munkavállalókat. Ez részben visszafoghatja a bérnyomást, de el nem veszi. Ugyanakkor több kéz többet gyárt, így a gazdasági aktivitásnak adhat egy újabb lökést a munkaerő visszaszállingózása.

Az amerikai gazdaság helyreállni látszik, az Egyesült Királyságban is normalizálódni látszik a helyzet, és az Európai Központi Bank is mindenre elszántnak látszik a gazdasági egyensúly visszaállításának érdekében. Azonban a jegybankárok és döntéshozók még így sem dőlhetnek hátra, van még égető probléma a nyugati világban, ami felboríthatja a törékeny egyensúlyt.

Hogy átlássuk a teljes képet néhány fogalommal nem árt tisztában lenni. Az első ezek közül a bérnyomás (wage pressure). A bérek nagysága (mint a mikorökonómiában majdnem minden) leírható kereslet-kínálati görbékkel. A kínálatot a munkavállalkók, míg a keresletet a munkaadók szolgáltatják. Ahogy a kínálat csökken valamiből úgy a tárgyalt eszköz ára egyre magasabbra megy. Ha alacsonyabb a munkanélküliség kevesebb potenciális alkalmazott közül lehet választani, így a bérek (a munkaerő ára) elindul felfelé.

A bérnyomás azonban nem pusztán a bérek emelkedését jelenti. Magsabb bérek mellett megnövekszik a vállalatok költsége, illetve a fogyasztók vásárlóereje. Mindkét jelenség az árak növelésére, azaz infláció gerjesztésre fogja ösztönözni a cégeket. Emellett természetesen több munkaerő többet képes termelni, így a gazdaság teljesítményére is közvetlen hatással lehet a magasabb foglalkoztatottság. Az amerikai és angol jegybankok nem véletlenül monitorozták gazdaságuk munkaerőpiacát olyan nagy hévvel az elmúlt időszakban.

A Fed, köztük is Janet Yellen elnökasszony többször hangsúlyozta, hogy a munkanélküliség csökkenésének üteme különösen fontos a jelenség lejátszódásakor. Ha túl gyorsan regenarálódik a munkaerőpiac, amit a Fed el akar/akart kerülni, akkor hirtelen csökken a kínálat, és mindenki még alacsonyabb bérezés mellett helyezkedik el. A jelenségnek nincs ideje kifejteni hatását, és a gazdasági bővülés is csak szakaszosan indul be, ami késlelteti a maradék munkaerő felszívását. Mivel ilyen helyzetben a javulás még csak potenciális (nincsenek látható nyomai) a cégek nem folytatnák a munkaerő toborzását, a kereslet is csökkenne a munkaerő iránt, és visszaállna a régi egyensúly.

Amerikai (bal tengely, fekete) és angol (jobb tengely, kék) munkanélküliségi ráták

Forrás: TardingEconomics

Hogy állunk most? Az amerikai gazdaságban szeptember végén, október elején már a válság előtti időszakhoz közelítő adatok láttak napvilágot, míg az angol munkanélküliségi számok is szépen csorognak lefelé, azonban az euró övezet még mindig 11-12 százalékos munkanélküliséggel küzd. Utóbbi leginkább a perifériák számlájára írható, bár a legutóbbi német adat is meglepte a befektetőket, pár ezres csökkenés helyett pár ezres bővülést láthattak a munkanélküliek táborában.

Az ábrán látszik, hogy az angol gazdaságnál fennáll a gyors regenerálódás hordozta veszély,ami  az amúgy is erős font miatt lassuló inflációt (már csak 1,5 a májusi 1,8 százalék helyett (év/év alapon)) erősítheti (tovább lassíthatja). Az angol döntéshozók ezt nem hagyták figyelmen kívül, október elsejétől 5 százalékkal növelték a minimál béreket, hogy ezzek a bérnyomás oldalára próbálják billenteni a mérleget.