Hozam Vadász

Kína az elmúlt néhány hétben a figyelem középpontjába került, sajnos a negatív fejlemények miatt, melyek egyenlőre csak fokozottan hatnak ki a világgazdaság többi szereplőjére. A beszerzési menedzser indexek és a kínai ipar termelékenysége zsugorodott az utóbbi hónapokban, mint azt az első negyedéves adatok kimutatták; de ami talán ennél is meglepőbb az az, hogy a kínai kormány úgy nyilatkozott nem terveznek kisegítő intézkedéseket tenni az ügyben. Elindultak a találgatások a nyilatkozat kapcsán, lehetséges e, hogy a kínai kormány a piacgazdaság irányába kíván tenni lépéseket? Az egyik legnagyobb kérdés a kínai pénzt, a jüant övezi, mely jelenleg mesterségesen alacsony áron van tartva. Amennyiben egy fokozottan vagy sávozottan lebegő árfolyam mellett döntene a kormány úgy a bankközi piacokon hatalmas sokkokkal kéne megbirkózni a kereskedőknek és bankároknak. Mostani cikkünk ezt a problémakört járja körül részletesebben.

                Az mesterségesen alacsonyan tartott hazai fizetőeszköz a kínai gazdaság egyik legfontosabb mozgatórugója. A gyenge deviza mint tudjuk jótékony hatással van a külkereskedelmi mérlegre, az exportot ösztönzi, míg az import tevékenység kevésbé vonzó lesz általa. Az így kialakult külkereskedelmi többlet egy ország gazdaságában forrásként jelenik meg, és mivel mint az egyszerű könyvelési szabályoknál állami szinten is ami jelentkezik forrás oldalon annak eszköz oldalon is meg kell jelennie. Ez az eszköz nem más, mint a kínai gazdaság illetve kormány deviza tartaléka, amit mára már milliárd dollárokban mérnek. Mivel jüanra átváltani a folyamatosan befolyó összegeket nem volna célszerű (jüan erősödést idézve elő) a kínai kormánynak egyéb eszközök után kell néznie, amibe ezt a tömérdek pénzt fektetni lehet. Ez az eszköz nem más, mint amerikai államkötvények.

                A kínai állam a teljes USA államadósság 21,8 % (1273,5 milliárd USD) részét birtokolta 2014 januárjában a legfrissebb adatok szerint; mely saját GDP-jük körülbelül 10%-ának felel meg. A számok magukért beszélnek, a vilg két legnagyobb gazdaságának sorsa mondhatni egybe fonódott. Egy esetleges világpiaci nyitás a kapcsolatot igencsak deformálná. A legvalószínűbb, hogy a fejlett piaci befektetők többsége egyszerűen kivetítené a múltbeli teljesítményt a jövőre és elkezdené vásárolni a kínai értékpapírokat, erősítve ezzel a jüant. Lebegő árfolyamnál Kína veszítene ezzel versenyképességéből, mely még jobban visszavethetné a Kínai gazdaságot ezzel súlyos veszteségeket róva a befektetőkre. Amennyiben intervencióval fenn akarnák tartani a gyenge árfolyamot úgy pénznyomtatásba kéne kezdeni, dollár vásárlással és jüan eladással stabilizálni az árfolyamot, mellyel még jobban felpörögne a dollár alapú államközi hitelezés. Ez a "holland betegség" egyik torz formája lehetne.

2014 rázós évnek indult a feltörekvő piacokra nézve. Alig az első FED tapering után a főbb piacok mind estek (indiai, indonéz, török, argentin, brazil, orosz (bár itt az ukrán politikai feszültség is besegített) 6-8 % estek január folyamán); a  feltörekvő piaci devizák leértékelődtek, több helyen a kamatemelés is szükségessé vált a deviza árfolyamok kordában tartásához (Törökország, India, Dél-Afrika). Izgalmas első negyedévet tudhatnak maguk mögött ezek piacok, és a tőkekivonás csupán lassulni látszik, a trend még nem fordult.

                Végső soron anomáliát okozott a piacokon a rengeteg ingyen pénz, amit a FED monetáris lazítási politikája öntött a piacokra, így mondhatjuk, hogy ez az első negyedéves korrekció nem is olyan meglepő. Persze utólag mindenki könnyen okos, ezért a mostani cikkünkben azt vizsgáljuk miért nem szabadott volna bekövetkeznie, és hogy mi hatott ezek a mechanizmusok ellen?

                A következő néhány soron egy rendkívül egyszerű és sokat használt közgazdasági elvet/mechanizmust fogunk bemutatni, mely mint egy önszabályozóként működik a piacok között. Első körben egy igen fontos, ám a nagy tömegek (tömegek = választópolgárok; nem közgazdászok) által nem ismert, nem megértett elvről ejtünk szót. Ez nem más, mint hogy egyes gazdaságok teljesítményét, bármely meglepő ez az egyszerű embernek nem a benne forgó pénz mennyisége, hanem a megtermelt javak mennyisége tart fent. Ha egy évben 10 egységnyi áru készül és 100 forint forog benne, nagyon leegyszerűsítve a szemléltetés kedvéért 10 Ft lesz egy egységnyi áru. Amennyiben a gazdaságba belenyomunk még 100 Ft-ot 10 egységnyi árura 200 Ft jut, 20 Ft lesz egy egység ára; az infláció 100%-ra szökött, mely később a deviza keresztekbe is beárazza magát.

Tegyük fel, hogy X és Y deviza keresztárfolyama kimozdul egyensúlyi szintjéből, X fel illetve Y leértékelődik. Ekkor egy egységnyi X-ért több egységnyi Y devizát kapunk. Mivel az árak nem változnak olyan gyorsasággal, mint a deviza keresztek X gazdaság szereplőjének relatíve olcsóvá válik Y piacon megvenni az adott terméket. Ahhoz, hogy mindezt megtegye el kell adnia X devizát és Y-t kell vásárolnia, mellyel X árfolyamot lefelé, Y felfelé hajtja; vissza az egyensúlyi pozíció felé.

Az elmélet természetesen fordítva is működik. Erős külföldi deviza mellett kevesebbet importálunk, hiszen több egységnyi hazai fizetőeszközt kell adnunk ugyan azon ár kifizetésére devizában; illetve a másik piac számára rendkívül attraktívvá válik a mi piacunk, és újból az egyensúlyi helyzet felé haladunk.

                A fenti két elvet most egyesítjük, és megnézzük milyen hatással kellett volna lennie a FED monetáris lazításának a piacokra. A FED semmi mást nem csinált monetáris lazítás címén, „csupán” havi 85 milliárd dollárnyi pénzt öntött az Egyesült Államok piacára. Hogy hogyan tette ezt? Kötvényeket és jelzálogleveleket vett a bankoktól és a pénzügyi szektor egyéb szereplőitől. Hogy ez miért pénznyomtatás? Az a különbség a között, hogy én vagy a FED ír egy csekket, hogy az én számlámon kell hogy legyen fedezet. A jegybankok esetében ez egyáltalán nem kritérium. És bumm, kész is a friss, ropogós több milliárdnyi számlapénz.

                Bár a keresletet ez a rengeteg plusz pénz stimulálja, de csak hosszú távon, így rövid távon mindenképp a deviza gyors leértékeléséhez kéne vezetnie. Amennyiben a hazai deviza relatíve gyenge a külföldihez képest, a külföldi eszközök (javak és értékpapírok egyaránt) drágulnak a hazai fogyasztó/befektető szemében így nem vesz azokból. Legalábbis ez lenne az elmélet. Mert gyakorlatban természetesen a rengeteg friss pénz a feltörekvő piaci indexeket is új csúcsokra repítette, az egyensúly nem hogy helyreállt volna, de még nagyobb szakadék képződött a tényleges és ideális helyzet között.

                A mesterségesen alacsonyan tartott USA kamatszintek, illetve minden USA gazdasági érdekeltség közös célja, a gyenge USD, tette ezt lehetővé, ezáltal egy buborékot vagy anomáliát képezve a feltörekvő piacokon, mely semmi másra nem alapult, csak arra a bizalomra, hogy a FED tovább önti a pénzt a piacokra ezzel biztosítva a kellő likviditást az indexek emelkedéséhez. Ahhoz az emelkedéshez, ami mögött nem állt akkora tényleges piaci növekedés, mint ahogy azt az indexek indikálták, bár meg kell hagyni elég nagy löketet adott a piacoknak a plusz likviditás, a reál GDP adatok magukért beszélnek a feltörekvő régiókban.

Természetesen ez a plusz likviditás, itt már részben piaci árazás szintjén a kamatszinteket is elmozdította a reális szintekről (alacsonyabbra, mint az ideális), amely később kiigazításra került a sorozatos alapkamat emelések által Törökországban, Indiában és Dél-Afrikában. Mindenesetre azt kijelenthetjük, hogy a tapering és a buborék fújás addig nem lesz befejezve, amíg a FED nevetségesen alacsony szinten tartja a kamatokat, ami mint a legutóbb megjelent FED jegyzőkönyvből kiderült mégsem a közeljövőben lesz. Úgyhogy öveket becsatolni, még lesz egy rázós utunk.

Legutolsó kötvényekkel foglalkozó cikkünkben (a cikket itt találja) részletesebben foglalkoztunk a közgazdasági jelenérték számítással. Most a vállalti pénzügyek szintjén folytatjuk vizsgálódásunk ezen a vonalon. A jelenérték számítás leggyakrabban a faktoring ügyletek esetén bukkan fel a vállalti vagy wholesale ügyleteknél.

                A faktoring nem más, mint mikor a bank az ügyféltől megveszi egy harmadik fél tartozását. Például "A" cég eladott 100 egységnyi árut "B" cégnek 10 000 Ft/db áron, tehát "B" cég tartozik "A" cégnek 1 000 000 Ft-al, melyet egy előre meghatározott jövőbeli időpontban kell kifizetnie. "A" cég tehát birtokol egy 1 000 000 Ft-os tartozást, melyet faktoring ügylet keretében el tud adni "A" banknak. A kérdés már csupán annyi, hogy mennyiért?

                Itt jelenik meg a jelenérték számítás a folyamatban. Tudjuk, hogy a követelés egy jövőbeli időpontban mennyit fog érni, a hátralévő futamidőt, illetve az aktuális kamatszintekkel is tisztában vagyunk. Mondjuk, hogy a fizetés 90 nap (1/4 év) múlva esedékes, az aktuális kamatok pedig 5% éves szint körül mozognak. Ekkor a jelenérték 1 000 000 / (1 + 0,05 * 0,25) = 1 000 000 / 1,0125 = 987 654 Ft. Természetesen ez csak egy egyszerű számítás a mechanizmus szemléltetésére, valóságban a bank a kamatok ingadozását is figyelembe veszi (emelkedő kamatszintek mellett se fizessen rá az ügyletre), az adós fizetőképességét is belekalkulálja, illetve a bank is kapitalista elveken működik, ergo szeretne keresni is az ügyleten, így általában plusz marzsot is ráterhel a faktoring vevőjére.

                Lehetséges, hogy a cég, akinek tartoznak, új beruházásba akar kezdeni, így szükségessé vált kintlévőségeinek behajtása. Ilyenkor egyrészről kötheti a szerződés, vagy az adott szó (verbális szerződés); vagy egyszerűen csak nem akarja felborítani a kialakított jó viszonyt vevőjével. A "hitelezés" feladatát ekkor átadja a banknak faktoring formájában (hiszen a késleltetett fizetés eleve a két cég közötti áruhitel fogalmát merítette ki).

                Másik ok lehet, hogy további kereskedelmi ügylet bonyolításához van szüksége a pénzre ( készletek feltöltése, új áru vásárlása); ám forgóeszköz hitelre nem jogosult gyenge pénzügyi helyzete miatt. Ezen esetekben lehet a leginkább kihasználni a faktoring nyújtotta lehetőséget. Egyik oldalról faktoring esetében nem a hitelező, hanem az adós cég pénzügyi helyzetét mérlegeli a bank (fenti példában "B" cég), így ha hitelező cégünk nem is juthat hitelhez, faktoring ügyleten keresztül megkaphatja a szükséges működő tőkét tevékenysége folytatásához. Ez természetesen hátrány is lehet, hiszen gyenge pénzügyi partner esetén nem fogom tudni faktorálni annak tartozását. Második előnye ezen helyzetnek a faktorálás utáni erősebb pénzügyi helyzet, mely akár alkalmassá teheti a céget hitel felvételére is. Ezt az első példával egybe fűzve (új beruházás teszi szükségessé az adósságok behajtását) láthatjuk, hogy nagyobb beruházások esetén ez rendkívül előnyös lehet egy faktoring ügylet, mivel az önrészt és a felhasználható tőkét is növelni tudtam (önrész + elérhetővé vált hitel)

                A piacinál magasabb kamatok számításával a bank "megrövidít" minket néhány százalékkal, így minden esetben kevesebb pénzt kapunk vissza, mint az adósság lejáratig való tartása esetén kaptunk volna. Még az összeg elhelyezése (befektetése) esetén sem garantált az eredeti összeg elnyerése, hiszen "biztos" kamatok mellett csak a piaci szinteket érhetjük el, azon felül pedig már plusz kockázatokat kell vállalnunk, tehát akár kevesebbel is távozhatunk, mint kezdtük. Ezt az összeget fel lehet fogni, mint a faktoring szolgáltatás díja.

                Többször kerestek már meg ismerősök azzal a kéréssel, hogy tanítsam meg őket a tőzsdézés alapjaira. Az első, amit mindig közlök velük, az a várható haszon, illetve veszteség. Amikor meghallják, hogy az igazi profi alapkezelők is átlag 15-20% csinálnak évente átlagban azonnal elmegy tőle a kedvük, és közlik, hogy akkor inkább a szerencsejáték, ott legalább egy duplázásra van esély. Azt természetesen elfelejtik, hogy a hivatásos kereskedés igen messze áll a kaszinózástól, de a duplázás lehetőségével igen nehéz versenyre kelni. A mai világban azonban erre is van lehetőségünk a pénzpiacok világában; az eszköz ami lehetővé teszi ezt számunkra nem más, mint a bináris opció. A következő néhány soron ezen pénzügyi termék működését mutatjuk be nagyvonalakban.

                A bináris opció, mint minden opció, rendelkezik egy lejárati időponttal, létezik vételi és eladási oldalon is és árfolyamát a várt és valódi árfolyamok határozzák meg. Működése ügyfél szempontból viszonylag egyszerű. Egy index várt árfolyamára akarok spekulálni; jelenleginél magasabb akkor vételi, jelenleginél alacsonyabb akkor eladási ügylettel. Tegyük fel, hogy az S&P 500 index 1850 ponton áll, a mi várakozásunk 1900 feletti egy hét múlva, így hát vételi oldalon nyitunk egy pozíciót bináris opcióval. Az opció maximális értéke 100, minimális 0, mi valahol a kettő között tudunk pozíciót nyitni, az aktuális várakozásoknak megfelelően. Az árfolyam nem más, mint a kedvező eset (1900 pontnál magasabb árfolyam) bekövetkezésének lehetősége százalékos skálán mérten. Amennyiben lejáratkor az S&P 500 1900 vagy magasabb értéken áll 100 % kifizetésre kerül sor; amennyiben alatta elbuktuk opciónk értékének egészét, azaz az értéke 0.

                A termék „futamideje” alatt az árfolyam a várakozásoknak megfelelően változik. Előző példánknál maradva tegyük fel, hogy 70 ponton vettük meg S&P 500 call (vételi) opciónkat 1900 pontra számítva 1850 spot árfolyam mellett. Amennyiben az mindenkori árfolyam várakozásunkkal szembe megy opciónk rétéke csökken, kedvező mozgás mellett nő, de 1900 pont felett sem éri el a százat, hiszen az, hogy aktuálisan kedvező helyen áll az index nem garancia, hogy lejáratkor is kedvező végkimenetelt kapunk.

                A kockázat növelésével növelni tudjuk potenciális nyereségünk, illetve veszteségünk. A bináris opció esetében ez kissé kifacsarva igaz csak. Tegyük fel, hogy 10 árfolyamon vásároltunk egy bináris opciót. Lejáratkor kedvező esetben érhet 100-at, ami 900 % hozam, illetve érhet 0-t ami „csupán” 100 % veszteséget jelent. 90 árfolyamon kedvező esetben 11,11 % hozammal távozhatunk, kedvezőtlen végkimenetel esetében 100 % a veszteségünk. Természetesen lehetőségünk van lejárat előtt is kereskedni opciónkkal, mely esetben a minimum és maximum hozamok között kereshetünk vagy épp veszíthetünk.

                A lényeg, mint mindenhol a pénz és tőkepiaci kereskedés világában, a szakértelemben rejlik. Kaszinózáshoz a termék tökéletes, hiszen míg egy kaszinóban alapvető szabály, hogy a végén mindig a ház nyer, itt matematikai esélyeink kielégítőbbek, hiszen nagy valószínűséggel nullára jövünk ki a nagy számok törvénye alapján. 5 árfolyamú opciókat vásárolva 100-ból 5-ször találjuk el a helyes irányt. Ez 95 * 5 egység veszteséges illetve 5 * 95 egység nyereséget jelent. Általános matematikai összefüggéssel leírva: x + y = 100; x árfolyamon történő üzletkötés esetén: y * x egység veszteség, illetve x * y egység nyereség. Természetesen nem csak szerencsejátékra használható ez az eszköz.Mind a derivatívák legtöbbje, úgy a bináris opció használható kockázat kezelésre, illetve fedezeti ügyletek bonyolítására.

                Mint valószínűleg már egyesek értesültek róla idén szeptemberben Skócia népszavazást tart, hogy elszakadjanak e az Egyesült Királyságtól. Természetesen, mint oly sok politikai vitánál itt is a gazdasági, pénzügyi kérdések kerültek a probléma középpontjába. Bár az önálló Skócia gazdasági felépítésére rengeteg terv és elmélet született, néhány pontban találunk egyezést. Mostani cikkünk ezekkel a pontokkal fog foglalkozni.

                Skócia egyik legjelentősebb természeti kincse az Északi tengerben található olajkészlete. Bár viszonylag korlátozott mennyiségben van csak jelen (jelenleg 20-30 évre becsülik a készlet élettartamát), az meghatározó eszköz lehet egy önálló skót költségvetés kezében. Természetesen az elszakadás mellett érvelők általában az első indokok között sorolják fel az önálló olajkészleteket, ám ugyanakkor elfeledkeznek egy igen fontos tényezőről ilyen esetekben, ami nem más, mint a "Holland betegség".

                A Holland betegség nevét az 1960-as évek holland gazdasági helyzetéről kapta. 1959-ben nagy mennyiségű földgáz találtak Hollandia terültén, melyet azonnal el is kezdtek kitermelni és értékesíteni a nemzetközi piacokon a következő egy néhány évben. Ez a nyersanyag export sajnálatos módon olyan jól sikerült, hogy az akkori Holland Forint árfolyama az egekbe emelkedett és elsorvasztotta az export piacot majd később ennek hatására az ipar is hanyatlásba fordult át. Sokak tartanak tőle, hogy egy önálló skót államnál ugyan ez a helyzet következhetne be. A helyzet megítélése ugyanakkor koránt sem egyszerű.

                A rengeteg nyitott kérdés között szerepel a monetáris unió problémája, miszerint a skótok többsége szívesen maradna monetáris unióban Angliával; mások inkább az Euro bevezetését sürgetik. Bár a nagyobb gazdaságokhoz mérten relatíve alacsony lenne az olajbevételekből származó exporttöbblet, nem is beszélve arról, hogy valószínűleg "belföldön" (UK, EU) értékesítenék fekete aranyukat, egy esetleges önálló skót devizát igencsak megviselhetne a túlzott olajexport. Szerencsére a mai monetáris politikának mára már erre is van eszköze, ami nem más, mint a deviza tartalékok és pénznyomtatás bevonásával gyengítik a hazai fizetőeszközt, ahogy az a Dán, Norvég és Izraeli jegybank is teszi.

                A skót gazdaság második fő problémája alul diverzifikáltsága lehet. Jelenlegi formájában 7 szektor adná a skót GDP 85-90%, mely rendkívül volatilissé és sérülékennyé teheti a skót költségvetést. A két kiemelt szektor az olaj, melyről fentebb már értekeztünk, ám itt külön érdemes megjegyezni, hogy az olaj, mint világpiacokon gyakran kereskedett termék egymaga képes volatilissé tenni az olajexportból származó bevételekkel a gazdaság teljesítményét, illetve amely képes lenne még jobban elsorvasztani a termelő szektorokat; a másik a pénzügyi szektor, melynél az egyik legnagyobb szereplő, az RBS (Royal Bank of Scotland) még mindig ~70% tulajdona az angol állam kezében van, ami csak tovább fokozza a függetlenedés okozta feszültséget. Bár ha idén meg is szavazzák az elszakadást az csak 2016-tól következik be végérvényesen.

                Az Egyesült Királysági átlagnál gyorsabban öregedő társadalom szintén fontos problémákat vet fel a jóléti állam kérdésében. Jelenleg az EU-n belül dobogós helyen álló Skócia (a juttatások és segélyek kiutalása a termeléshez képest) számíthat az angol költségvetés kisegítő erejére a jóléti intézmények fenntartásakor. Az adórendszer kialakítása szintén kérdéses; jelenlegi számítások szerint többet kapnak az angol költségvetésből, mint amennyit az Angliába vándorló adók elvisznek, tehát a jelenlegi fél-autonóm skót állam ezen a ponton mindenképpen veszítene egy önálló kormánnyal szemben. Az angol költségvetésnek és társadalomnak van még egy hatalmas előnye a skótokkal szemben, ami nem más, mint a rengeteg bevándorló, akik javítják az angol korfa összképét (fiatalok kivándorlása, keleti bevándorlók sok gyerekes család modellje), 21,5 milliárd fontos többletet képeztek az angol egészségügyben, az ott születettek ~610 milliárdos deficitjével szemben, illetve a megnövekedett kínálattal a munkaerő piacon lefelé nyomják a béreket, ezzel versenyképesebbé téve a gazdaságot a nemzetközi piacokon.

Ezek csak a legfelkapottabb kérdéskörök a Skóciai függetlenedés kapcsán. Természetesen a viták folyamatosan zajlanak, rengeteg elképzelés (és ennek megfelelően rengeteg különböző számítás!) létezik jelenleg; annak megfelelően kihangsúlyozva a dolgokat ki mit akar bebizonyítani. Az reális valóságot és összképet valószínűleg csak 2016 után kapjuk meg.