A kérdésünk egyszerű, ugyanakkor a válaszunk a kérdésre már kissé összetettebb. A legjobb kérdéssel válaszolni: kinek? Egy gazdaság nagyságára/prosperitására rengeteg különböző érdekcsoport lehet kíváncsi, de mindegyikük másik számot szeretne hallani. A szaksajtón belül rendkívül felkapott téma a „Kína hamarosan a világ legnagyobb gazdasága lesz” kérdéskör. Sajnos ez az állítás koránt sem állja meg a helyét. Az egyik mutató (vásárló erő paritáson vett össz GDP) valóban megközelítette az USA nagyságrendjét ( Kína 12 000 milliár dollár, USA: 15 000 Milliárd dollár), de még itt is évekbe telik (jelenlegi trendeket előre vetítve 2020-ra) megelőzni a mai világelsőt. Arról nem is beszélve, hogy az össz GDP PPP-n való mérése igen elterjedt, ám rendkívül haszontalan, hiszen világpiaci méretekben senkit nem érdekel, hogy te otthon mennyit keresel, csak az hogy mennyit tudsz költeni a közös piacon; ott viszont nem számít az otthoni árszinted. Most lássuk milyen számokról egyéb beszélünk.
Össz GDP nominális szinteken:
Amikor a világ nagyhatalmait hasonlítjuk össze ez a legmegbízhatóbb szám. Mint a bevezetésben írtuk a vásárló erő paritáson vett GDP a világpiacokon nem számít, amikor épp réz vagy gabona beszerzéséről van szó a nominális összeg a mérvadó. Ugyan így, ha Japán azt nézi mekkora flottát képes kiépíteni a kínai szomszéd a vásárló erő paritásnak alacsony szerepe van az egyenletben. Egyszóval, ez a mutató alkalmas igazán a világpiaci súly meghatározására. Hol tart itt Kína? 8 000 és egy néhány száz milliárd dollárnál, szemben az USA továbbra is 15 000 milliárd dollárt számláló teljesítményével. Hiába a csodálatos növekedési ütem (ami nem mellesleg jelenleg úgy tűnik át fog állni egy fenntarthatóbb egy számjegyű pályára) itt még a 2020 is túl közeli dátum.
Egy főre jutó GDP nominálisan és PPP-n:
Amikor mint cég fontolgatjuk az adott piacra történő belépést inkább ezt a kettő mérőszámot érdemes bevenni az egyenletünkbe. Nominálisan az átlag (medián) egyén vásárló erejét mérhetjük fel az export/import piacokon, míg PPP-n a belső piacon. Itt mindkét mutató fontos lehet, hiszen lehetséges, hogy 10 000 $ / év nominális és 20 000 $ / év PPP alapon vett mutatók mellett 1 000 $ import cikkekre és szolgáltatásokra költeni nem olyan megterhelő, mint pusztán a nominális szint sugallná, hiszen egyéb (hazai) termékekre még így is van 18 000 $-nyi vásárló erő paritáson vett kerete az illetőnek.
Itt Kína jelenleg a 6 600$/fő/év nominális és 11 500 $/fő/év PPP adatokon áll, ami a nyugati szintek hatoda illetve negyede. Ami mégis rendkívül vonzó lehet a nyugati cégeknek, az az, hogy a középosztály rendkívüli mértékben bővül, és ezen osztályok már jobban nyitnak a nyugati márkák és szolgáltatások felé, illetve, hogy a felső 10 % (ami Kínában 160 millió fogyasztót takar) felelős a fogyasztás 30 %-áért, így az ő esetükben leegyszerűsítve 20 000 $ nominális és 34 000 $ PPP-n vett értékekről beszélhetünk, melyek már meg is haladják például a közép-európai régió (cseh, lengyel, szlovák, magyar) teljesítményét, valamint a fogyasztók száma is 160 millió a 65 millióval szemben.
Gazdaság és politika
Egy május eleji bloomberg elemzés Kínát a politikai stabilitás miatt vállalkozás „barátabb” státuszba sorolta, mint az Egyesült Államokat. Ez valóban nyomós érv lehet egy üzlet felállításánál, ám számos negatív hatása is van az államberendezkedésnek. A kommunizmus bukása most ünnepli 25. Évfordulóját, világszerte népszerű téma a volt kommunista blokk és a máig szocialista Kína elmúlt huszonöt éve. Az 1989-es diák lázadás az egész világban mély nyomot hagyott, a Kínaiak sokszor hangoztatták a napokban, hogy mint ilyen ez egyszeri volt a történelmükben, jelenleg stabil az ország. De vajon tényleg az? Kína jelenlegi vezetője, Xi Jinping, korrupció ellenes harca során rengeteg nagyhatalmú ellenséget szerzett, párton belül is a The Economist tudósítója szerint. Az államvezetés már nem tűnik olyan egységesnek, mint anno, ám Jinping vasmarokkal tartja egyben országát egyenlőre, még a volt populista védelmi minisztert is elítéltette korrupció vádjával, nehogy veszélyt jelentsen az államhatalomra.
Ha a belső bomlás nem volna elég a Világban napokban közzé tett tanulmánya szerint a gazdasági teljesítmény növekedésével párhuzamosan, és szinte egyenes arányban növekedett a társadalmi nyugtalanság okozta incidensek száma az elmúlt 20 évben. Előbbi 2 000 $/fő/évről 11 500 –ra (PPP), míg zavargások (melyek egyenlőre csak kisebb, lokális méreteket öltenek) 30 000/évről 180 000/évre. Ilyen politikai háttérrel kétséges, hogy mi lesz 2020-ra.
Utolsó kommentek