Hozam Vadász

A következő cikkben elsősorban az előző, kötvény piacokkal foglalkozó elemzést egészítjük ki, vizsgálva annak hatásait a főbb devizákra, illetve egyéb külső hatásokat is vizsgálni fogunk, mint például a lehetséges Japán válság, valamint a Bank of Japan monetáris politikája. Előbbinél azt a makrogazdasági modellt vizsgáljuk, melyet a bankok is alkalmaznak a határidős és opciós devizaárfolyamok meghatározásánál.

                A tőkepiaci folyamatok közül magától értetődően csak azokat a folyamatokat érdemes vizsgálni, ahol a tőke saját gazdasági és piaci határain kívül keresi helyét a világban. Nem kell feltétlenül országhatárokban gondolkodnunk, elég például az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) által kibocsátott USD és EUR kötvénysorozatokra gondolnunk. Számos kisebb gazdaság kormánya alkalmazza a külföldi (elsősorban USD vagy Európa szomszédságában EUR) devizában denominált kötvények kibocsátását, ezáltal maguk a kormányok válhatnak deviza hitelessé. Ennek előnyeiről és hátrányairól itt olvashat bővebben.

                A kötvények iránti kereslet-kínálat (mint minden más esetében is) meghatározza a kötvény árfolyamát, mely hatással van az adott kötvény hozamára. Az egyszerű közgazdasági elmélet szerint addig kellene a magasabb kamatok felé áramolnia a tőkének, míg a "market clearing", azaz piaci egyensúly be nem áll. Ilyen esetet vizsgálva a kamat különbözetek a következő matematikai összefüggés útján befolyásolják a deviza árfolyamokat:

1 + R₁ = (1 + R₂) * e / e'

ahol "R₁" a hazai, "R₂" a külföldi kamatlábakat, "e" a jelenlegi, " e' " pedig a jövőbeni devizakeresztet jelöli. Fenti egyenletünket átrendezve:

(1 + R₁) / (1 + R₂) = e / e'

                Ezt az összefüggést használják a bankok határidős deviza árfolyamok meghatározásánál. (A vizuális magyarázatot megtekintheti itt.) Mit árul el nekünk ez az egyenlet? Ha a kiinduló deviza (R₁, legyen az hazai vagy külföldi) kamata magasabb akkor a jövőbeni árfolyam kisebb lesz, ha megegyezik R₂-vel akkor a spot árfolyamot kapjuk, ha alacsonyabb akkor magasabb árat kell fizetnünk a jövőben. A bankok ekkor a deviza irányadó kamatlábával számolnak, így néhány kritikus tényezőt figyelmen kívül hagyhatnak: a vállalt kockázatok és az infláció. Az inflációval kiigazított reál kamatlábakra ugyan úgy áll a fenti összefüggés, csupán az (1+R) nominális kamatok el kell osztanunk (1 + i) - vel, ahol 'i' az infláció mértékét jelöli. A kockázati oldalt is figyelembe venni bonyolultabb, ott is alkalmazható az "egy egységinyi kockázatra" mekkora kamat jut, mely esetben egy kockázati hányadost kell bevennünk az egyenletbe annak finom hangolásához, ám ennek a módszernek a hátránya, hogy a kockázati kedv percek alatt változhat, így sosem kapunk valós értékeket.

                Logikai, kevésbé elrugaszkodott és túlontúl egyszerű módon úgy lehet leírni a jelenséget, hogy idegen papír vételekor a papír és devizája iránt is többlet kereslet mutatkozik, árfolyamuk felfelé mozog, míg eladáskor mindkettőn túl kell adnia befektetőnknek, így áruk párhuzamosan lefelé fog korrigálni.

                Előző cikkünkben megemlítettük a FED lassítási politikáját, valamint az Európai kötvény piac bővülését a Görög magán és közszféra újra piacra lépésének következményeként. Előbbiből következik, hogy a dollárt gyengítő hatások megszűnnek és az amerikai államkötvény piac is visszakerül piaci árazásba. Ám mielőtt ez bekövetkezne közel 200 milliárdnyi friss dollár fog a piacra kerülni, mely keresni fogja helyét világban, így a relatíve pozitív kockázati kedv még fenn maradhat a következő fél évben. A kockázati étvágy csökkenésével az amerikai kis befektetők nagy része, illetve a biztonságra vágyó külföldiek jelentős része is valószínűleg kiszáll a kockázatosabb termékekből, és újra az USA állampapírpiacán kezd befektetési tevékenységbe. Ez a kockázatos eszközök (mint például leendő/meglévő görög papírok) növekedését majd esését jelentené, magával rántva az EUR/USD devizapárt. Feltehetően nem véletlen, hogy a Görög pletykák fél év utáni kibocsátásról beszélnek, amely időszakba már egy letisztultabb képet kapunk a piacokról és a tapering befejezésének hatásairól. Annyi bizonyos, hogy egy kedvező görög kibocsátás tovább erősíthetné a már így is magasan járó EUR/USD árfolyamot.

                A japán yen kiemelt figyelmet érdemel a következő néhány hónapban. A Bank of Japan egy éve kezdte yen kibocsátási programját, melynek célja a deflációs nyomás leküzdése és a gazdasági növekedés beindítása a yen gyengülésén keresztül. Bár az egy év alatt a yennek sikerült a 80-as szintről a 100 szint fölé gyengülnie a dollárral szemben, az elmúlt néhány hónapban megrekedt az árfolyam a 95-105 szintek között. A gazdaság is csak lassú ütemben bővül (2,6 % év/év alapon 2013-ban), a válság előtti szinteket még mindig nem érte el a reál GDP.

                Ám ennél egy sokkal égetőbb probléma a Japán gazdaságra nézve az államadósság hatalmas mérete (227% GDP-hez mért adósság 2013 végén!!), melynek megnövekedő kamatterhei romba dönthetik az államháztartást. (Részletesebb beszámolót itt találja)

                2014 minden szempontból turbulens év lesz a devizákat tekintve, rengeteg világpiaci változás megy végbe a következő 3 negyedévben, év végére pedig kiderülhet, hogy sikerenek mondható e a fejlett gazdaságok válságkezelése.

forrás: finance.yahoo.com

                A válasz egy rendkívül sokat emlegetett módszer: a diverzifikáció. Igyekezzünk pénzünket minél többféle, minél színesebb eszközosztály kompozícióban tartani. Ez bika piacok idején is hatékony stratégia, hiszen kisebb korrekciók/visszaesések ilyenkor is bekövetkezhetnek, melyet ekkor csak portfolionk egy bizonyos hányada szenved el, míg a teljes vagyonunk képes lekövetni a legszélesebb értelemben vett piaci növekedést. Buborék esetén ha teljesen nem is sikerül megmenekülnünk tompíthatjuk a sokk élét. Amennyiben nem diverzifikáljuk portfolionkat a bika piac idején nagy valószínűséggel abba az eszközosztályba, eszközbe fogjuk rakni, amely a legjobban prosperál, azaz hosszútávon a leginkább buborék gyanús. Hacsak nincsenek bennfentes információink (itt természetesen legális úton értjük az információ beszerzését, pl. a cég alkalmazottjaként, a cikk nem hivatott senkit sem ösztönözni illegális információk beszerzésére), akkor viszonylag kis esély mutatkozik arra, hogy pontosan eltaláljuk a kiszállási pontot mielőtt túl késő lenne.

                Sajnos a diverzifikáció hátulütője lehet, hogy sokszorozódnak tranzakciós költségeink, illetve hogy nem rendelkezünk elegendő tőkével bizonyos eszközök megvásárlásához. Ilyen esetekre kiváló megoldást nyújthatnak a befektetési és ETF alapok, melynél már kis összegért is részesülhetünk az amúgy drága eszközök (ingatlan, nemesfém) hozamából.

                Az idők próbáját eddig a sztereotípiáknak megfelelően olyan eszközök állták ki, mint az ingatlan, illetve a nemesfémek. Eddig. A 2008-as válságot, majd később az Ír piac összeomlását is ingatlan buborékok okozták, illetve az arany árfolyama is jelentős esésen ment keresztül 2012-2013 évben. Cikkünk inkább a nem-konvencionáis eszközök használatára hívná fel a figyelmet.

                A pénzpiaci alapok rendkívül jó döntésnek bizonyulnak átmeneti időszakokban, hiszen alacsony, de kockázat mentes hozamokat kínálnak a likviditás teljes biztonsága mellett. Egy portfolio kialakításakor a likviditásra mindig fektessük kellő hangsúlyt, így egy esetleges jövőbeli veszteség után is maradnak tartalékaink, illetve egy nem várt kiadás esetén sem kell kiszállnunk nyerő pozíciónkból.

                A jó minősítésű kötvények közvetlen megvétele is biztos stratégiának bizonyulhat. Miért közvetlen? A fix lejárattal nyerünk egy biztos pontot, mellyel számolni tudunk. Ez nem más, mint a névérték törlesztése. Futamidő alatti értékesítés esetén fennáll a tőkeveszteség kockázata. Ennek kiküszöbölésére alkalmas a fent említett likvid pénzpiaci alap vétele.

                Opciók, határidős és ellenirányú ügyletek. A leghatékonyabb, kifinomultabb és költségesebb módja pénzünk védelmének. Első kettővel szintén egy-egy biztos pontot, kapaszkodót nyerhetünk egy jövőbeni időpontra, opció esetén még kötelezettségünk is csak részleges. Természetesen ha megvettük az opciós jogot, majd a piac kedvező mozgása miatt nem éltünk vele főhet a fejünk az extra kiadások miatt, de a "biztosítási szakma" már csak ilyen.

                Az ellenirányú ügyletek esetén a blog rövid, de tartalmas történetén belül először szólalunk fel a tőkeáttételes kereskedés mellett. Ahhoz, hogy pozíciónk lefedezését tőkeáttétel nélkül tudjuk megoldani egy azonos méretű likvid összegre lenne szükség, melynek rendelkezésre tartása roppant bonyolult eset. Egyrészt nem előnyös pénzünk felét ilyen célok végett pamlagon hagyni, illetve a befektetett rész növekedése miatt rendkívül nehéz megmondani mekkora összegre lesz szükségünk.

Példa: 100 dollárt rakunk S&P 500 indexet követő ETF-be. Egy éven belül 20% emelkedést várunk. Ekkor egy esetleges lefedezés céljára 120 dollárt kéne céltartalékolnunk. Ebben az esetben az 50-50%-nál is rosszabb arányt kapunk.

Megfelelő módszer lehet egy kisebb összeg elkülönítése ilyen célokra (akár pénzpiaci vagy likviditási alapban), mellyel kedvezőtlen piaci mozgások esetén képesek vagyunk egy ellenirányú ügyletet nyitni tőkeáttétel mellett.

Példa: 100 dollárt S&P 500 indexbe fektetünk. 20 dollárt elkülönítünk fedezet céljára. Egy év múlva 20% növekedés után piaci korrekció következik be. 20 dollárunkkal 6-szoros tőkeáttétel mellett nyitunk egy S&P short pozíciót (például CFD-n keresztül) 120 dollár értékben. Ekkor 120 dollár long illetve short pozíciónk is van, bármerre megy a piac a két oldal vesztesége/nyeresége kiegyenlíti egymást. A növekedés folytatódásával zárjuk short pozíciónkat, veszteség nélkül. Az egyetlen felmerülő "veszteség" a tőkeáttételes eszköz tartásának költsége lehet, hiszen a tőkeáttételes rész után a szolgáltató kamatot számít fel nekünk (hiszen használjuk a pénzét) díj vagy jutalék formájában. De önmagunkat ismételve: a biztosításnak sajnos ára van!

                Racionális diverzifikáció esetén nem csak magunkkal de a piac egészével is jót tehetünk. Ha minden befektető lebontaná kellő mértékben portfolioját, és tartaná annak súlyozását, a mániák, ezáltal a buborékok kialakulási esélye és méretük jelentősen csökkenne, illetve kisebb volumenű és ritkább korrekciók lennének jelen a piacon. Természetesen minden érmének két oldala van, a növekedési ütem is lassulna. Összességében egy alacsonyabb kockázatú eszközt kapnánk, amit piacnak hívnak. A kérdés csak az, hogy épp mekkora a kockázati étvágy?

Mi is az a határidős index? Ennek a megértéséhez ismernünk kell a határidős ügyletek alapjait. A határidős ügylet nem más, mint hogy egy előre hozott vásárlást hajtunk végre, ahol a terméket egy előre meghatározott, későbbi időpontban írnak jóvá nekünk. Első formája a gabona kontraktus határidős kereskedése volt. Korabeli példánkkal leírva a jelenséget: a pék 6 hónapra előre kifizette a gabona termelőt, aki 6 hónap múlva leszállította neki a megbeszélt mennyiségű gabonát. Persze a tőzsdei spekulánsok hamar rájöttek, hogy mint oly sok mindennel, ezekkel a gabona kontraktusokkal is remekül lehet kereskedni. Mondjuk felvásárolom a kontraktusok nagy részét, majd csak jóval drágábban adom tovább a szorult helyzetben lévő tényleges felhasználónak. A tőkeáttételes kereskedés (ahol csak letétet kellett fizetni a kontraktusra) tovább fokozta az ehhez hasonló spekulációkat. Hol itt a buktató? Ha nem tudjuk eladni a kontraktusunkat időben nekünk szállítják le az árut, ami nem feltétlenül érdekünk. Ezen probléma kiküszöbölésére alkották meg a bekerítés (angolul squeez vagy corner) módszert. A módszer lényege, hogy a vevő megakadályozza az eladónak a termék leszállítását, így az kénytelen magasabb értéken visszavenni azt, nehogy konfliktusba kerüljön az elszámolóházzal. Természetesen manapság ezt a világpiacok összekapcsolódása, szigorúbb ellenőrzések miatt nem ilyen egyszerű megcsinálni, de a bekerítés modern formáit a mai napig gyakorolják egyes spekulánsok.

                A határidős index nem más, mint az egyes indexek ETF-jeinek határidős kontraktusa. Például jelen értéke a BUX indexnek 18 000 pont. Spekulátorunk arra számít, hogy egy év múlva 19 000 ponton fog állni a BUX index, ezért nyit egy long pozíciót az aktuális áron, ami az egyszerűség kedvéért szintén 18 000. Egy év elteltével bejönnek a számításai, megkapja a vásárolt ETF-eket és túl is ad rajtuk 19 000 árfolyamon. Így egy év leforgása alatt 5,5% hozamot ért el.

                Az aktuális árat meghatározó faktorok elsősorban nem az index jelenlegi értéke, hanem a várakozások és az aktuális kamatszintek. Fenti példánkat tovább gondolva, ha állampapírt vásárolva 5% körüli hozamot kapna emberünk akkor valószínűleg nem kockáztatna határidős indexekkel. Ez esetben egy olyan ár mellett döntene, ami az ő várakozásihoz mérten megéri a kockázatot. 19 000 pontos várakozás esetében egy 18 000-nél alacsonyabb áron volna hajlandó vásárolni, hogy a hozamok kárpótolják a vállalt kockázatért.

                Ezen módszernek megvan az az előnye a szimpla módszerrel szemben, hogy olyasvalamivel kereskedhetünk ami nincs is igazán a birtokunkban. Ez egyrészről megkönnyíti a tőkeáttételes kereskedést (bár ez az opció egyre ritkább a kereskedőházak körében), az árucikkekkel való spekulációt elérhetővé teszi (arany, réz, olaj, gabona, ezüst), valamint a fix futamidő támpontot adhat mind a sepkulációnál, mind befektetésnél.

                A válasz egyszerű: a piaci várakozásokat. Ha emelkedik valamelyik határidő termék árfolyama, akkor a piac többsége emelkedést vár, így gyakran ez az optimista hangulat a normál indexeknél is meglesz. Különösen nagy előnyét lehet ennek évezni a tőzsdei indexekekkel való kereskedésnél. Sok határidős index a tőzsde nyitvatartásán kívül is kereskedhető a világpiacokon, így jól előrejelzik az aznapi hangulatot és várakozásokat sokszor jóval a nyitás előtt.

                Mint sokan tudják az első értékpapírok egy "ígéretet" testesítettek meg, egy ígéretet, hogy a kibocsátó bank annak bemutatása esetén bizonyos mennyiségű aranyra váltja be azt. Az ilyen rendszereket úgynevezett rögzített vagy fix rendszereknek nevezünk. Természetesen még a kezdetekben is léteztek tőzsdei manipulációk a "rögzített "árfolyamok ellenére, aki szeretne jobban elmerülni a témában keressen rá John Law nevére, aki a világ első ismert monetáris lazítását hajtotta végre Franciaországban az XVIII. század első felében.

                A legutolsó ilyen rendszert, amely 1946 és 1970 között volt hatályban Bretton-Woods-i rendszer néven az USA-ban, 1971 a lebegő árfolyamos rendszer váltotta fel. Itt a pénz mögött álló gazdasági teljesítmény az elsődleges meghatározó szempont, csak úgy mint egy részvény és a mögöttes cég teljesítményének viszonyában. Természetesen azért nem lehet teljes párhuzamot vonnunk a két jelenség között.

                A devizapárokkal való kereskedésnek számos előnye van. Rengeteg devizakereszt áll rendelkezésünkre, így mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbb kockázatú eszközt, a nemzetközi forex piacok az Ausztrál hétfői nyitástól a péntek délutáni Hawaii zárásig nyitva állnak, így 168 órás hetünkből majd 120 órán keresztül zavartalanul kereskedhetünk.

                Devizapárokkal való kereskedésnél mindig az egyik deviza mozgására tehetünk a másikkal szemben, ezáltal (nem a klasszikus módon) akár short ügyletet is nyithatunk kedvenc devizakeresztünkkel. A párok árfolyamárát egyszerű osztásos művelettel határozzuk meg, pl. FX = GBP/USD. Vizuálisabb olvasóink kedvéért: mindig az deviza erősödik amelyik "irányába a grafikon tart" (pl. lefelé - USD; felfelé GBP: ha a dollár erősödik a nevezőben egyre nagyobb szám van, ergo FX egyre kisebb és fordítva).

                A globális piacokon rengeteg olyan termék mozog, melynek árát nem az általunk birtokolt devizákban jegyzik. Ha ezekből is szeretnénk vásárolni deviza váltásra kényszerülünk. Ha ki akarjuk védeni az ekkor fellépő árfolyam kockázatot köthetünk egy határidős vagy opciós ügyletet bankunknál, mellyel egy jövőbeni időpontra fix árat kötünk.

                A válasz a kérdésünkre összetett. Egyrészt természetesen a jelenlegi árfolyamokat veszik alapul, másrészt a devizák piacainak kamatkülönbözete is szerepet játszik. Utóbbi állításunk megvizsgálásához vegyünk konkrét példát, amelyben nem vesszük figyelembe az kamatkülönbözeteket.

Az EUR/HUF árfolyam jelenleg a 300 szinten áll, EKB (Európai Központi bank) alapkamat 0,25%, MNB alapkamat 2,85%. Ha nem vagyunk megelégedve az Euroban tartott megtakarításunk hozamaival átválthatnánk forintra, kötünk egy határidős ügyletet 300 árfolyamon. Megkapjuk egy év múlva a 2,85% pénzünkre, visszaváltjuk eurora. Természetesen minimális veszteségünk ekkor is van az ügyleten, hiszen a határidős és opciós tranzakciókért a bank jutalékot számít fel.

Nos ezt a kamatkülönbözetet felszámítják a határidős piacokon. Így előző példánkat kiigazítva euronkat 2,6% drágábban kapjuk csak vissza (0,25%-2,85% = -2,6%). Ekkor ha 100 eurobol indultunk ki, átváltottuk 30 000 forintra, melyre megkaptuk a 2,85% kamatot (adóktól most tekintsünk el), majd 300*1,026=307.8 EUR/HUF árfolyamon vásárolhatjuk vissza euronkat.

100*1,025=100*300*1,0285/307,8

Ez a különbözet természetesen kétirányú, így ha forintból indultunk volna 2,6% olcsóbban adhattuk volna el euronkat az ügylet befejeztével

                Olykor nem mi magunk végezzünk pénzünk átváltását, ha befektetésekről van szó. Előző cikkünkben említett befektetési alapok is végeznek devizaügyleteket, például ha forintban denominált alap jegyeiből vásárolunk, ami később az amerikai tőzsdének vásárol részvényeket. Ekkor az alap teljesítményét nagy mértékben befolyásolja a befektetési idő alatti USD/HUF devizapár mozgása, mely hozhat plusz hozamot, vagy teljesen fel is emésztheti azt. Mit tehet ilyenkor az óvatos befektető?

                Ezen kockázatok hárítására a legegyszerűbb mód egy ellenirányú ügylet kötése. Példánknál maradva ha ebbe a befektetési alapba rakjuk pénzünket akkor e befizetéssel egyidejűleg vegyünk forintot (USD/HUF devizapár eladása/short). Vizsgáljuk meg ezt a példánkat is számokkal.

USD/HUF=220, 22 000 Forintot fizetünk be az alapba, majd újabb 22 000 forintot adunk el a devizapiacon. Ha a dollár gyengül és a USD/HUF árfolyam egészen 210 esik vissza akkor befektetési jegyünket (22000/220)*210=21000 forintért tudjuk visszaváltani, míg short ügyletünknél eladtunk 100 dollárt 220 árfolyamon, majd visszavásároltuk 210 árfolyamon így 100*10 vagyis 1 000 forintot kerestünk az ügyleten, mely kompenzál minket 1 000 forintos veszteségünkért.

Ha a dollár erősödne 230=USD/HUF  árfolyamra 23 000 forintot kapnánk vissza (22000/220*230) míg a 220=USD/HUF eladott 100 dollárunkat szintén magasabb áron vásárolhatnánk vissza, tehát dolláronként 10 forintot vesztettünk, ami megint kiegyenlíti a másik ügyletünket.

         Mint bemutattuk a devizákat rendkívül széles körben lehet használni a direkt befektetésektől, a mindennapi spekuláción vagy day-trade-en át egészen a fedezeti ügyletekig. A körültekintő befektető nem engedheti meg magának, hogy ezen eszközök hiányozzanak "fegyvertárából".