Hozam Vadász

                 A gazdaság igazi motorját kutató cikksorozatunk utolsó részében kényes témához érkeztünk. Aki jártasabb közgazdaságban a cím olvasásánál azonnal felszisszenhetett, hogy az árfolyamok hatása a gazdaság teljesítményére elsősorban nem a fogyasztási, hanem a külkereskedelmi mérleg oldalán jelentkezik. Igen, akik így gondolták teljesen igazuk van, ám az export-import tevékenység végső soron a fogyasztási mutatókra fejtheti ki hatását.

                Az első részben felállítottuk egy egyszerű modellt, melynél egyik feltevésünk az volt, hogy zárt gazdaságot vizsgálunk. Ebben a cikkünkben természetesen a vizsgálat tárgya és az eredeti modell enyhén szólva összeférhetetlen, így ezen írásban egy nyitott piacgazdaságot veszünk alapnak. A jelenség, amit most szemügyre veszünk elsősorban magára az export és import folyamatokra van hatással. A fogyasztáson belül leginkább úgy mérhetjük az árfolyamok változását, ha azt nézzük, hogy a végső fogyasztó mekkora részben vásárolt hazai illetve külföldi termékeket. Ebbe beletartoznak olyan egyszerű fogyasztási cikkek is, mint például egy kiló kenyér, mely első ránézésre tűnhet 100%-ban hazai terméknek, ám valószínűleg külföldi gyártmányú teherautón, külföldről érkezett üzemanyag felhasználásával került a polcokra és ezen "termelő eszközök" ára megjelenik a termék piaci árában is. Láthatjuk, hogy egy nyitott gazdaságban igen ritkán találni 100%-ban hazai terméket.

Cikkünk következő részeiben deviza árfolyam - vagy árfolyam - alatt mindig a külföldi/belföldi kereszteket értjük.

                Amennyiben az árfolyamok nőnek úgy egy egységnyi külföldi fizetőeszközért egyre több hazai fizetőeszközt kell adnunk, vagy épp hogy többet kapunk. Az import tevékenységet ezen jelenség gyengíti, hiszen ahhoz hogy külföldről vásárolhassunk egyre több hazai devizát kell váltanunk. Ez erősíti a belső gazdaságot, hiszen a külföldi termékek hazai devizában mérve egyre drágábbá válnak; egyszerű kereslet-kínálat elvén ha nő az ár csökken a kereslet. Ám az igény nem feltétlenül szűnik meg ezen termékek iránt, ezáltal jó lehetősége adódik hazai termelőknek azonos, vagy helyettesítő termékkel kielégíteni a piaci szükségleteket.

                Az export tevékenységre a deviza árfolyam emelkedése épp ellenkező, pozitív hatást fejt ki, hiszen külföldön eladott termékünkért bár azonos mennyiségű idegen devizát kapunk, ám ezt az eredeti állapotnál kedvezőbben, több hazai eszközre válthatjuk. Ha egy küldő piacról érkező termékek relatíve olcsóvá válnak újfent az egyszerű kereslet-kínálat elvét követve a kereslet nőni fog a termékek iránt.

                Mint láthattuk mind az export mind import oldalról a hazai fizetőeszköz alul teljesítése a külföldivel szemben pozitív hatást gyakorolt a belső termelésre, illetve az import oldalon a belső fogyasztás felé tolódott el az egyensúlyt a import termékek fogyasztásával szemben. A 2008 válságot követően több állam is próbálta csökkenteni devizája világpiaci értékét, remélve hogy ezzel segíteni tud a gazdaság helyreállításában és a növekedési pályára való visszaállásában.

                Ha a devizáink árfolyamai csökkennek épp ellenkező hatásokat figyelhetünk meg. A külföldi termékek relatíve olcsók lesznek, míg a külföldi fogyasztók kereslete csökken a hazai, dráguló termékkörrel szemben. Külkereskedelmi mérlegünkre negatív hatást gyakorol az árfolyamok csökkenése, így hosszútávon jelentős pénzösszeg távozhat a gazdaságból.

                A deviza keresztek változásai elsősorban nem a fogyasztás mértékét befolyásolják (mint ahogy az infláció vagy kamatlábak teszik) hanem azt, hogy fizetésünk mekkora részét költjük el a belső gazdaságban és mekkora részét költjük külső gazdaságok által előállított termékekre. Természetesen utóbbi nincs hatással a mi gazdasági fejlődésünkre (legalábbis nem közvetlenül és nem rövidtávon) így levonhatjuk azt a következtetést, hogy a belső gazdaság fejlődését a relatíve gyenge belső fizetőeszköz segíti elő.

                Cikksorozatunk elsősorban azt vizsgálta, hogy mely makroökonómiai tényező van a legnagyobb hatással egy gazdaság fejlődésére. Számos matematikai és gazdaság történelmi adat erősíthet meg minket, hogy ez nem más mint a fogyasztás, azon belül is a belső fogyasztás. Második lépcsőben annak jártunk utána, hogy mely egyszerű tényezők fejtik ki hatásukat a gazdaság egészének fogyasztására. Ezen néhány mutató figyelésével könnyebb dolgunk van, ha azt akarjuk eldönteni mely piacokon érdemes befektetnünk pénzünket. Kitűnő példa erre a feltörekvő piacok utóbbi néhány énben megfigyelt növekedésének lassulása. Rengeteg piac küzd forráshiánnyal, sokaknál a növekvő bérszintek ahhoz elegendővé váltak, hogy terméküket drágának találják, ám ahhoz még kevésnek bizonyultak hogy egy erős belső keresletet teremtsenek. Ezen kettős csapdába esettek közé tartoznak többek között a BRIC országok (Brazília, Oroszország, India és Kína). 

 

forrás: data.worldbank.org

 

forrás: data.worldbank.org

                Napjaink egyik legnagyobb, és a világtörténelem örökös problémája a devizahitel. Nem csak a magyar lakosságra gondolok ennél a kijelentésemnél. A magyar államadósság 41% szintén deviza alapú hitel vagy devizában kibocsátott állampapír (www.akk.hu; 2014/01/26). De tekintsünk tovább a mai Magyarországnál térben és időben. Az első világháború országaitól kezdve a mai fejlődő piaci gazdaságokon át mindeki ugyan attól a jelenségtől szenved, melynek neve: a devizahitel. Joggal kérdezhetjük, hogy ha ennyiszer buktak már bele mi lehet az, amiért mégis megéri felvenni?

                Mint a bevezetésben említve volt, egyáltalán nem egy újkeletű jelenséggel állunk szemben. Az első világháború alatt számos nyugati szövetséges ország, gondolok itt elsősorban Franciaországra és az Egyesült Királyságra, hatalmas mennyiségű "áruhitelt" vett fel az USA-tól, amerikai dollárban elszámolva. A háború végével ezek az államok nem tudták visszafizetni adósságukat, mivel az ipari termelés mélypontjára esett, a nemzetközi és kereskedelmi kapcsolatok megbomlottak, az inflációs mutatók pedig szélsőséges értékeket mutattak, mindkét végen. Itt érdemes megjegyezni, hogy míg a belső adósság csökkentésére kitűnő módszer az infláció gerjesztése, úgy devizahitel esetében plusz terhet róhat az adósra. Új gazdasági modell kialakítására volt szükség.

                Ez az új gazdasági mechanizmus két fő alkotóelemből állt. Első lépcsőben számos ország újra bevezette az arany alapú devizát az infláció meggátolása, a kredibilitás helyreállítása és a keresztárfolyamok stabilizálása érdekében. 1926-ra 39 ország vezette be az úgynevezett Breton-Woods-i rendszert. Második lépcsőnk egy új gazdasági körforgás kialakítása. Ebben az időszakban az elsődleges termékek közel 50%-át az alul iparosodott (mára már sok fejlődő országgá avazsált) országok állították elő, melynek jelentős részét olyan iparosodott országokba exportálták, mint az Egyesült Államok. A képlet úgy nézett ki, hogy az európai államok ezen országokba exportáltak elsősorban ipari termékeket, dollárért cserébe. Az egész körforgás az amerikai dollár milliárdok cirkulálásán alapult, melynek a 1929 világ válság következménye és lezáró aspektusa is volt.

                Miért vesznek/vettek fel napjainkban deviza alapú hitelt a magán és állami szektorok? Nos az állami szféránál lehet magyarázat a már meglévő külső hitelek törlesztése, új forrásbevonások, vagy a háztartásokhoz hasonlóan az alacsonyabb kamatok a vonzóak. Ha meglévő hiteleinknél az árfolyamok kedvezőtlenül alakultak olcsóbb megoldás lehet újabb devizahitelt felvenni, mint saját valutánkat beváltani a törlesztéshez. Az új források bevonása szintén szerepet játszik, amikor egész egyszerűen a saját piacunk már szinte illikviddé vált és nem tudunk már több hitelt felvenni róla. Az alacsonyabb kamatok mindkét felvevőnél döntő fontosságú lehet. A válság előtti időkben elsősorban ez a tényező játszott szerepet a háztartások eladósodásánál. Devizában maga a bank is olcsóbban jutott forrásokhoz a bankközi piacokról így saját marzsával növelve még mindig olcsóbban tudta eladni azt. Sajnos arról sokan megfeledkeztek, hogy az árfolyam ingadozásaival adósságuk értéke is nőhet vagy esetleg csökkenhet. (A válság előtt másik rendkívül népszerű termék volt a multicurrency hitel, melynél kettő esetleg több deviza között tudtuk napi szinten átváltani adósságunkat. A hitelezés ezen formája 2008 után gyakorlatilag megszűnt, és ezeket a hiteleket befagyasztották egy bizonyos (általában az aktuális) devizába, sokszor komoly veszteségeket okozva ezzel a hitelfelvevőnek hosszútávon.)

                Példánkban 1 000 eurot fogunk felenni, 250 EUR/HUF árfolyamnál, 5% kamattal, egy éves futamidőre. Itt máris érdemes megjegyeznünk, hogy bankunk vagy más hitelintézetünk kettős tevékenységet folytat, és csakúgy, mint a deviza vételnél/eladásnál itt is külön marzsot számít fel euronk beváltásakor. Az elv ugyan az, csak a megnevezések mások: folyósítási és törlesztési árfolyamok. Tegyük fel, hogy ez a marzs 5-5 forint. Ekkor 1 000 euronkat 245 árfolyamon váltja be bankunk, ám nekünk 255 árfolyamon kell törlesztenünk azt. Máris a kamatokat figyelmen kívül hagyva 245 000 forintért cserébe 255 000 kell visszafizetnünk, kamatokkal kiegészítve 267 750 HUF a teljes tartozásunk (1 000*1,05*255).

               

                Ha ezeken felül évközben a középárfolyam is a 300 szintre emelkedik (305 törlesztési árfolyam) adósságunk máris 320 250 forintra duzzadt, ami az induló tőkénk tekintetében ~30,7% kamatnak felel meg (320 250/245 000 = 1,307142857).

                Ezek a különbségek épp úgy hatással vannak az államok adósságszerkezetére, mint a háztartások és vállalatok esetében, hiszen a kétoldalú árjegyzés egyaránt működik a nemzetközi piacokon (kevésbé standarizált keretek között).

Mint bemutattuk, rengeteg hátránya és előnye is lehet a devizahiteleknek, mely eszközök mind a mai napig sikerrel megőrizték létjogosultságokat a pénz és tőkepiacokon. A helyes biztpsítéki és kockázati politikával mai nap is rengeteg potencia rejlik ezekben az eszközökben. Aki esetleg többet szeretne megtudni a devizahitelek működésének részleteiről keresse fel az alábbi linken a PSZÁF (MNB) által közzétett fogyasztóvédelmi tájékoztatót.

http://felugyelet.mnb.hu/data/cms422907/Devizahitelek.pdf

                Mint sokan tudják az első értékpapírok egy "ígéretet" testesítettek meg, egy ígéretet, hogy a kibocsátó bank annak bemutatása esetén bizonyos mennyiségű aranyra váltja be azt. Az ilyen rendszereket úgynevezett rögzített vagy fix rendszereknek nevezünk. Természetesen még a kezdetekben is léteztek tőzsdei manipulációk a "rögzített "árfolyamok ellenére, aki szeretne jobban elmerülni a témában keressen rá John Law nevére, aki a világ első ismert monetáris lazítását hajtotta végre Franciaországban az XVIII. század első felében.

                A legutolsó ilyen rendszert, amely 1946 és 1970 között volt hatályban Bretton-Woods-i rendszer néven az USA-ban, 1971 a lebegő árfolyamos rendszer váltotta fel. Itt a pénz mögött álló gazdasági teljesítmény az elsődleges meghatározó szempont, csak úgy mint egy részvény és a mögöttes cég teljesítményének viszonyában. Természetesen azért nem lehet teljes párhuzamot vonnunk a két jelenség között.

                A devizapárokkal való kereskedésnek számos előnye van. Rengeteg devizakereszt áll rendelkezésünkre, így mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbb kockázatú eszközt, a nemzetközi forex piacok az Ausztrál hétfői nyitástól a péntek délutáni Hawaii zárásig nyitva állnak, így 168 órás hetünkből majd 120 órán keresztül zavartalanul kereskedhetünk.

                Devizapárokkal való kereskedésnél mindig az egyik deviza mozgására tehetünk a másikkal szemben, ezáltal (nem a klasszikus módon) akár short ügyletet is nyithatunk kedvenc devizakeresztünkkel. A párok árfolyamárát egyszerű osztásos művelettel határozzuk meg, pl. FX = GBP/USD. Vizuálisabb olvasóink kedvéért: mindig az deviza erősödik amelyik "irányába a grafikon tart" (pl. lefelé - USD; felfelé GBP: ha a dollár erősödik a nevezőben egyre nagyobb szám van, ergo FX egyre kisebb és fordítva).

                A globális piacokon rengeteg olyan termék mozog, melynek árát nem az általunk birtokolt devizákban jegyzik. Ha ezekből is szeretnénk vásárolni deviza váltásra kényszerülünk. Ha ki akarjuk védeni az ekkor fellépő árfolyam kockázatot köthetünk egy határidős vagy opciós ügyletet bankunknál, mellyel egy jövőbeni időpontra fix árat kötünk.

                A válasz a kérdésünkre összetett. Egyrészt természetesen a jelenlegi árfolyamokat veszik alapul, másrészt a devizák piacainak kamatkülönbözete is szerepet játszik. Utóbbi állításunk megvizsgálásához vegyünk konkrét példát, amelyben nem vesszük figyelembe az kamatkülönbözeteket.

Az EUR/HUF árfolyam jelenleg a 300 szinten áll, EKB (Európai Központi bank) alapkamat 0,25%, MNB alapkamat 2,85%. Ha nem vagyunk megelégedve az Euroban tartott megtakarításunk hozamaival átválthatnánk forintra, kötünk egy határidős ügyletet 300 árfolyamon. Megkapjuk egy év múlva a 2,85% pénzünkre, visszaváltjuk eurora. Természetesen minimális veszteségünk ekkor is van az ügyleten, hiszen a határidős és opciós tranzakciókért a bank jutalékot számít fel.

Nos ezt a kamatkülönbözetet felszámítják a határidős piacokon. Így előző példánkat kiigazítva euronkat 2,6% drágábban kapjuk csak vissza (0,25%-2,85% = -2,6%). Ekkor ha 100 eurobol indultunk ki, átváltottuk 30 000 forintra, melyre megkaptuk a 2,85% kamatot (adóktól most tekintsünk el), majd 300*1,026=307.8 EUR/HUF árfolyamon vásárolhatjuk vissza euronkat.

100*1,025=100*300*1,0285/307,8

Ez a különbözet természetesen kétirányú, így ha forintból indultunk volna 2,6% olcsóbban adhattuk volna el euronkat az ügylet befejeztével

                Olykor nem mi magunk végezzünk pénzünk átváltását, ha befektetésekről van szó. Előző cikkünkben említett befektetési alapok is végeznek devizaügyleteket, például ha forintban denominált alap jegyeiből vásárolunk, ami később az amerikai tőzsdének vásárol részvényeket. Ekkor az alap teljesítményét nagy mértékben befolyásolja a befektetési idő alatti USD/HUF devizapár mozgása, mely hozhat plusz hozamot, vagy teljesen fel is emésztheti azt. Mit tehet ilyenkor az óvatos befektető?

                Ezen kockázatok hárítására a legegyszerűbb mód egy ellenirányú ügylet kötése. Példánknál maradva ha ebbe a befektetési alapba rakjuk pénzünket akkor e befizetéssel egyidejűleg vegyünk forintot (USD/HUF devizapár eladása/short). Vizsgáljuk meg ezt a példánkat is számokkal.

USD/HUF=220, 22 000 Forintot fizetünk be az alapba, majd újabb 22 000 forintot adunk el a devizapiacon. Ha a dollár gyengül és a USD/HUF árfolyam egészen 210 esik vissza akkor befektetési jegyünket (22000/220)*210=21000 forintért tudjuk visszaváltani, míg short ügyletünknél eladtunk 100 dollárt 220 árfolyamon, majd visszavásároltuk 210 árfolyamon így 100*10 vagyis 1 000 forintot kerestünk az ügyleten, mely kompenzál minket 1 000 forintos veszteségünkért.

Ha a dollár erősödne 230=USD/HUF  árfolyamra 23 000 forintot kapnánk vissza (22000/220*230) míg a 220=USD/HUF eladott 100 dollárunkat szintén magasabb áron vásárolhatnánk vissza, tehát dolláronként 10 forintot vesztettünk, ami megint kiegyenlíti a másik ügyletünket.

         Mint bemutattuk a devizákat rendkívül széles körben lehet használni a direkt befektetésektől, a mindennapi spekuláción vagy day-trade-en át egészen a fedezeti ügyletekig. A körültekintő befektető nem engedheti meg magának, hogy ezen eszközök hiányozzanak "fegyvertárából".