Hozam Vadász

hozamvadasz2015. március 27. 01:18

A devizák kora

Érdekes negyedévet tudhatnak maguk mögött a devizapiacok. Január 15.-én Svájc sokkolta a piacokat az árfolyam korlát eltörlésével, mely a frank mesterséges gyengítésének végét jelentette. Alig egy hétre rá, jauár 22.-én ez Európai Központi Bank bejelnti 1 100 milliárd eurós pénznyomtatási programját. A dollár index mindemelett 7,7 százalékot emelkedett csak év eleje óta a főbb devizákkal szemben.

Elsőként nem más, mint Adam Smith mutatott rá a kereskedelem, főleg a nemzetközi kereskedelem gazdasági növekedésre gyakorolt hajtó erejére. Erre az azóta második hullámát élő globalizáció sem tudott rácáfolni. Azonban a fix devizás rendszerek eltörlése óta egyre nagyobb hangsúly kerül(t) a deviza keresztek befolyásoló erejére.

Ezen keresztek hatásait akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha saját országhatárainkon belül kereskedünk. Sokszor remek indikátorként szolgálhatnak, melyet a piac nem is felejt el később beárazni.

A tőzsdék jelentős súlyát kitevő cégek legtöbbször multinacionális vállalatok, így működésük során elkerülhetetlen a külföldi devizák konvezriója. Ekkor érdemes a cég számára ’hazai’ fizetőeszköz leértékelődését pozitív jelzésként venni, amely egrészt serkenti a külföldi eladásokat (olcsóbb külföldön a hazai termék), illetve a meglévő üzletekket követő konverziónál is kedvezőbben váltják vissza devizájukat.

A két legfontosabb befolyásoló hatás, amit érdemes figyelemmel követnünk devizák esetében a kamat különbözetek és a gazdaság külkereskedelmi mérlegi. Első a pénzpiacok szempontjából fontos tényező. Bár a kockázati besorolás fontos szempont, alavetően elmondhatjuk, hogy a pénz mindig a magasabb hozamot nyújtó eszközök felé folyik. Így a magasabb hozamot kínáló deviza erősödik, míg az alacsonyabb eladói nyomás alá kerül.

Kiváló jelenkori példa erre a jelenkor Egyesült Államokja. A piac magasabb kamatokat kezdett beárazni a várt júniusi FED kamatemelés miatt, ami aztán a dollárt is szépen felhajtotta. Most, hogy a FED legutóbbi nyilatkozatában a „türelmes” szócskát megváltoztatta „óvatosra”, ami egy alacsonyabb kamatpályát vetít előre mind a kamat, mind a dollár szintek vissza korrigáltak.

A kockázatosság példájaként érdemes Svájcot emlegetni. Az államkötvények az német szinthez képest alig mutatnak különbséget (ami szintén a német oldalon magasabb), Svájc folyamatosan a frank gyengítésére szorult, mivel az általános menekülő eszköz, ami táplálja a keresleti oldalt.

A külkereskedelmi mérlegek ugyancsak a kereslet-kínálat kapcsolatát vizsgálja, azonban az árupiacokon. Amennyiben a mérleg többletet mutat (az export túlszárnyalja az importot), a gazdaság termékeiért nagyobb kereslet mutatkozik, mint amennyit a gazdaság külföldről szeretne megvásárolni. Svájc ismét jó példa lehet erre, de nem is kell ennyire messze mennünk.

A Közép és Kelet Európai régió az utóbbi hetekben a befektetők figyelmének középpontjába került. A külkereskedelem többletet mutat,és még pozitívak a kamatszintek (,holott az eurós kötvénypiac cirka 27 százaléka már negatív tartományban van). Mindkét tényező kedvező vétellel kecsegtet, többek között a magyar eszközök iránt.

0 Tovább

hozamvadasz2014. július 12. 13:00

Átalakuló magyar monetáris rendszer

A magyar monetáris rendszer működésének miértjéhez egészen az 1990-es évek elejéhez vissza kell nyúlnunk. A rendszerváltást követően a forint jelentősen veszített értékéből, hosszasan 20% feletti inflációs értékeket produkálva, rövid ideig még 30 % felett is tartózkodott a ráta. A jegybanknak a kamat politikájához kellett nyúlnia, hogy megfékezze az árak elszabadulását, ami a 2000 évek elejére sikerült is, részlegesen. Az infláció és az alapkamat is 10% közelébe süllyedt.

Magyar infláció év/év (bal tengely, fekete trend); Magyar alapkamat (jobb tengely, kék trend)

forrás: tradingeconomics.com

Ilyen kamatszintek mellett természetesen nem állíthatjuk, hogy serkentőleg hatnának a hitelfelvételre, így a fogyasztások és beruházások akadoztak, ami visszafogta a termelés növekedését. Ekkor jött a magyar rendszer csodacsatárja, a devizahitel. A devizahitel lényege, hogy bankunk devizában vesz fel hitelt a bankközi piacokról/von be forrást betétekből; melyet aztán egy deviza konverziós ügylettel forintban folyósít a hitel felvevőjének. Miért jó ez? Forintot költ el a felvevő a magyar piacon, míg svájci frank kamatot fizet, mely 0,5-3,5% alapkamattal dolgozik 10 % helyett. A forint is erős tudott maradni a magas kamatok miatt, mely elrejtette a devizahitel egy igen jelentős veszélyforrását. A gazdasági növekedés természetesen elindult, melynek a 2007 válság vetett aztán véget.

A válság bekövetkezte után azonban a magyar monetáris politika igen komoly csapdába került. Emeli a kamatokat, és megpróbál segíteni a forint gyengülő árfolyamán, avagy csökkenti a kamatokat, cserben hagyja a gazdaság devizahiteleseit (melynél ne feledjük el, a mai napig az állam egy igen komoly adós, jelenleg is 41% devizaadóssággal rendelkezik [forrás: ÁKK]) és az alacsony kamatokkal próbálja ösztönözni a fogyasztást. Utóbbi a vagyonhatás miatt valószínűleg nem is működött volna, hiszen a megemelkedett adóssággal rendelkező lakosság, cégek és az állam sem vett volna fel új forint alapú hitelt, csak azért mert az olcsóbb, mint korábban.

Bár a devizahitelek leépítésének folyamata jelentősen előrehaladt, a kamatpolitika csak részlegesen tudott visszatérni a normális kerékvágásba. A folyamatosan csökkenő kamatok egyetlen igazi haszonélvezője az állam, aki olcsóbb és olcsóbb módokon tud forrást bevonni. Itt tegyük hozzá, hogy egy államnak akkor is hitelt kell felvennie, ha nem akar bővülni, mivel bevételei szakaszosan folynak be, így ki kell tölteni a két kifizetés közötti gap-eket. Ergo az államnak nem mindegy mennyi a mindenkori kamat, mivel nem igen tudja eltolni a hitel felvételét, ha épp kedvezőtlenek a kondíciók. A másodlagos haszonélvezők természetesen azok, akik állampapírba fektettek az évek során, de ez nem tartozik szorosan a témánkhoz. Erre az unorthodox helyzetre (a kamatpolitika már nem elég befolyásoló) válaszolt a jegybank unorthodox módszerrel: az ingyen hitellel és az ebből fakadó kettős kamatkörnyezettel.

0 Tovább

hozamvadasz2014. máj 17. 12:00

Dollár az árupiacokon – új spekulációs lehetőség?

A cím kissé megtévesztő lehet sokak számára, a lehetőség nem új, mindig is létezett és megvolt. Az újdonság a dologban, hogy talán sokak figyelmét elkerülte, és fel sem merült bennük, hogy bizony a nyersanyag árak is tökéletes indikátorok lehetnek olyan világpénzek esetében mint például a dollár. Akik már próbálkoztak világpiaci kereskedéssel (spread betting vagy CFD termékeken keresztül) jól tudják, hogy a legtöbb árupiaci termék (fémek, élelmiszerek, energiahordozók) ára dollárban van jegyezve. Amikor egy nem dollárban jegyzett devizaszámláról kereskedünk ilyen eszközökkel a deviza keresztárfolyamot sem lehet figyelmen kívül hagyni. A cikkben azt vizsgáljuk, hogy árupiaci kereskedés során hogyan hat a két termék (deviza és mögöttes áru) relatív árfolyama egymásra, hogyan alakulhatnak ki új trendek általuk, és hogyan befolyásolja az egész folyamatot a közgazdaság egyensúlyra törekvő mechanizmusa.

Az árupiac kettős természete

Ahhoz, hogy sikeresen tudjunk spekulálni az egyszerűbb elméletek megértése elengedhetetlen. Az árupiac kettős természetének köszönhetően két elmélettel is találkozhatunk. A kettős természet alatt azt értjük, hogy árupiaci eszközöket egyaránt lehet spekulációs illetve tényleges felhasználási célból venni, míg ez utóbbi értékpapírok esetében nem jellemző Viszonylag kevés olyan ember létezik, aki azért vesz MOL részvényt, hogy az emelkedő üzemanyag kiadásait lefedezze a cég profitabilitásának növekedésével.

Spekulációs célok

Amennyiben a vételi/eladási tevékenység mögött pusztán a két ár közötti rés megszerzése a célunk érdemes úgy tekinteni az eszközre, mint egy külföldi piac értékpapírjára. A magasabb hozammal bíró termékek esetében megnövekszik a kereslet, ezáltal az értékpapír devizája iránt is áttételesen. Ekkor kettős érték növelésről beszélhetünk, melynek ellentettje eladási oldalon ugyan így igaz. Ha esik a várható hozam mindenki eladja a papírt és jó eséllyel devizáját is visszaváltja (ez automatikus ha kis szereplőként kereskedési platformon keresztül realizáljuk profitunkat). Ekkor a mögöttes termék (nálunk árupiaci eszköz) árfolyama befolyásolhatja a deviza értékét. Ceteris paribus (minden más tényezőt fixen tartva) ez azt jelenti, hogy ha például a Brent olaj piacán kitörésre számítanak a befektetők várhatóan a dollár iránti kereslet is meg fog növekedni. Érdemes tehát a devizával való kereskedés során a benne jegyzett egyéb termékek (részvények, indexek, államkötvények ÉS árupiaci termékek) hozamát figyelemmel kísérni, amennyiben fundamentális elemzés alapján akarunk kereskedni.

Felhasználási célok

Jelen helyzetben sokkal inkább az import/export mechanizmust kell figyelembe venni. Akkor fog vásárolni (import) a felhasználó, ha a termék relatíve olcsó (dollár gyenge a hazai devizához viszonyítva) és akkor eladni (export) ha a termék drága a piacokon (dollár erős a hazai devizáshoz viszonyítva). Itt érdemes megfigyelni, hogy az előzővel ellentétes logikai sorrendet követ a közgazdasági értelemben vett ügynök. A dollár árfolyamához igazítja az árupiaci tevékenységet, nem pedig a deviza követi le az áru értékének változását. Mivel leszögeztük, hogy ez nem spekulációs, hanem felhasználási célokat szolgál így külön beszélhetünk vevőkről és eladókról, nem valószínű, hogy a két szerepet betöltheti egy szereplő (egy gazdaság általában vagy előállítja vagy veszi ezeket a nyersanyagokat, bár ez nem törvény szerű).

Itt beszélhetünk a közgazdasági egyensúly elméletéről is. Amennyiben a dollár erős, a termék drága a világpiacon úgy az eladási kedv nő, növekszik a kínálat, amely csökkenti a termék árát. A gyenge dollár mellett a vásárlási kedv dominál elsősorban, amely a kereslet növekedése mellett felfele hajtja az árakat. Itt érdemes megfigyelni, hogy a termék tényleges ára változik, a deviza árfolyamra csekély hatással van a tranzakció, hiszen amíg az egyik fél a deviza piacon dollár vevő a másik ugyan ekkora összegben eladó.

Attól függően, hogy mire spekulálunk (deviza vagy árupiaci termék) érdemes a másik eszköz árfolyamát is nyomon követni, hisz az abban megbújó trendek lehetnek a mi spekulációnk tárgyának előrejelzői. Amire oda kell figyelni, hogy mikor melyik az ok és az okozat, illetve hogy mely piaci szereplők (spekulánsok, felhasználók) tranzakcióira érdemes odafigyelnünk.

0 Tovább

hozamvadasz2014. március 26. 13:00

Az Argentin deviza válság - fix deviza keresztek

A következő néhány soron a fix devizakeresztekkel, valamint azok előnyeivel és hátrányaival ismerkedhetünk meg. Emellett egy jelenlegi példával élve bemutatjuk, hogy mi lehet a rendszer egyik legnagyobb buktatója. Ez a példa nem más, mint az Argentin Peso (ARS).

A fix devizakeresztek

Időről időre egyes országok kormányai és jegybankjai amellett döntenek, hogy saját devizájukat egy másik, általában világpénz (USD, EUR) árfolyamához rögzítik. Ezt természetesen megtehetik, hiszen saját valutájuknak kibocsátása felett monopólium joggal rendelkeznek. Ez a módszer nem véletlenül elterjedt a fejlődő országok körében (Kína, Argentína, Montenegro), hiszen ezáltal egy viszonylagos pénzügyi stabilitást nyernek (nincs kiszámíthatatlan árfolyam ingadozás), illetve az adott országgal (vagy ez EU és EURO esetében gazdasággal) rendkívül megkönnyítik a külkereskedelmi kapcsolatok létrehozását. Ezen módszernek magától értetődő módon hátul ütői is vannak. Az egyik legnagyobb hátrány, hogy a monetáris önállóságuk részlegessé válik, csupán az árfolyamra vannak hatással, a kamatokat a kapcsolt deviza jegybankja határozza meg, közvetetten. Ha X és Y deviza között fix az átváltás, és Y devizában denominált eszközökre magasabb kamatot fizetnek addig áramlik Y gazdaságba a tőke, amíg a kamatszintek elérik a "market clearing" vagyis egyensúlyi szintet.

Ha az árfolyamot gyengébb szintre állítunk, mint a piaci árazás lenne a jegybank fő feladata a deviza gyengítése, míg az "elméleti piaci" árfolyam el nem éri a kívánt szintet. Ellenkező esetben a deviza erősítésére van szükség, mely a jegybanki devizatartalékok felélésével biztosítható (saját deviza vásárlása). Ezen módszerek nem ismeretlenek a lebegő devizás országokban sem, hiszen árfolyam cél, ha ezalatt sávot értünk is, ezen gazdaságokban is létezik.

A monetáris unió buktatója - nem figyeltünk eléggé!

A fix deviza keresztek jelensége nagyban hasonlít a monetáris unió intézményéhez. Két különböző tulajdonságokkal és mutatókkal bíró gazdaság piacai között a tőke szabadon áramolhat fix átváltással, amely monetáris unió esetében 1:1, míg fix devizakeresztnél bármi, előre meghatározott szint lehet; akár 1:1 is. Az egyik legnagyobb buktató ekkor a piaci buborék fújás, amit az olcsó hitel generál. Két példával is tudunk élni, hiszen a történelem megismétli önmagát, ha elsőre senki sem figyelt.

A görög válság: az európai válságot sokak szerint az USA buborék kipukkadása okozta, ám mások szerint ez csak felszínre hozott egy mélyben lappangó problémát. Az európai monetáris unio létrehozásával nem csak egyszerűen egy közös devizát nyert a piac, hanem minden egyéb, deviza mögött álló kockázati és kamatszinteket, valamint inflációs mutatót is egységesítették. Mint fent írtuk, a fix átváltással a kamatszintek kiegyenlítik egymást (market clearing), így kockázatos piacok is alacsony kamatok mellett juthatnak hitelhez. Ha a kamat kisebb, mint a kockázati mutatók az előírnák elkerülhetetlen a túlzott hitelfelvétel. Ez fújt egy buborékot a görög államadósság szintjén (valamint az ír és spanyol ingatlan piacokon, csak úgy, mint az Egyesült Államokban). A 2008 válságot követően a hitelezés befagyott, és az európai gazdasági mechanizmusok és életképtelenné váltak ezzel.

Miért fontos ez a mi témánkban? Mert nem ez volt az első eset, csak ezt valamiért mindenki mellékesnek tartotta. 1998-2003 között Argentínában hasonló történet ment végbe. Az Argentin peso és Amerikai dollár közötti átváltást 1:1 állapította meg az Argentin kormány a '90-es évek közepén. A hitel csak úgy dőlt, az infláció normális mértékre esett vissza (tartva az USA trendet). Rövid távon minden szépen működött. Egy pont után azonban rengeteg befektetőnek rá kellett jönnie, hogy rossz üzletet csinált, biztonságosnak hitt befektetések bedőltek, elkezdődött a tőkekivonás, a Peso rendkívül gyorsan túlértékelté vált, és a jegybank nem tudott lépést tartani. 2002 január egytől a új átváltási érték 1:3 volt az USD/ARS esetében, azaz a a Peso 200 % gyengült! Emellett a munkanélküliség 23 % nőtt, 1998-99 között a GDP 21% csökkent. De ez valahogy az EUR esetében senkit sem zavart.

Mai Argentína - virágzó illegális piac

Az elmúlt néhány hónapban újabb sorozatos gyengülésen ment keresztül az argentin fizetőeszköz. Az ok megint nem más, mint a deviza tartalékok megcsappanása, valamint a gazdaságba vetett bizalom csökkenése. A peso másodjára is túlértékelté vált.

Normális körülmények között a fix árfolyam tartott deviza privát átváltása senkinek sem érdeke. Minek adjam el 4 árfolyamon, ha a jegybank 5-ért megveszi tőlem? Miért vegyek 6-ért, ha a jegybank 5-ért adja el? Ha alacsonyabb az árfolyam az eladónak nem áll érdekében üzletet kötni, ha magasabb a vevő nem akar vásárolni. Az üzlet semmiképpen sem jön létre. Ennek ellenére Argentínában virágzik a dollár illegális piaca, ahol 12-13 szinteken váltják a dollárral szemben. Hogy lehetséges ez?

A válasz a Gresham törvényben rejlik. Sir Thomas Grasham I. Erzsébet angol királynő udvarának "pénzügyi szakértője" volt. Az ő nevéhez fűződik a jó és rossz pénz fogalma, valamint az az elmélet, hogy a rossz pénz kiszorítja a jót. Az egyetemes elv az, hogy az alulértékelt (jó) pénzt az emberek megtartják érték megőrzés céljából, a rossz (felülértékelt) pénzt pedig forgalomban tartják.

A konkrét megfigyelés: I. Erzsébet hatalomra jutásának idején új pénzt veretett, melynek névértéke megegyezett a forgalomban lévő érmék névértékével, ám arany tartalma magasabb volt. A magasabb aranytartalmú (alulértékelt/jó) pénzt az emberek szívesebb tartogatták, míg a rosszabb minőségű pénzen túladtak. Minek adjak kétszer annyi aranyat az piacon, ha ugyan azt az értékű árut kapom meg fele annyiért?

A dollár és peso esetében ugyan ez történik. A dollárt szívesebben tartogatják az emberek, mint valódi értékmegőrzőt, míg a túlértékelt peson előszeretettel túladnak. A dollár eltűnt a körforgásból, és az egyetlen hely, ahol hozzá lehet jutni az az illegális deviza váltó.

0 Tovább

hozamvadasz2014. március 23. 10:00

Deviza piacok 2014 - A monetáris politika hatásai

A következő cikkben elsősorban az előző, kötvény piacokkal foglalkozó elemzést egészítjük ki, vizsgálva annak hatásait a főbb devizákra, illetve egyéb külső hatásokat is vizsgálni fogunk, mint például a lehetséges Japán válság, valamint a Bank of Japan monetáris politikája. Előbbinél azt a makrogazdasági modellt vizsgáljuk, melyet a bankok is alkalmaznak a határidős és opciós devizaárfolyamok meghatározásánál.

Hozam különbözetek és deviza árfolyamok

A tőkepiaci folyamatok közül magától értetődően csak azokat a folyamatokat érdemes vizsgálni, ahol a tőke saját gazdasági és piaci határain kívül keresi helyét a világban. Nem kell feltétlenül országhatárokban gondolkodnunk, elég például az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) által kibocsátott USD és EUR kötvénysorozatokra gondolnunk. Számos kisebb gazdaság kormánya alkalmazza a külföldi (elsősorban USD vagy Európa szomszédságában EUR) devizában denominált kötvények kibocsátását, ezáltal maguk a kormányok válhatnak deviza hitelessé. Ennek előnyeiről és hátrányairól itt olvashat bővebben.

A kötvények iránti kereslet-kínálat (mint minden más esetében is) meghatározza a kötvény árfolyamát, mely hatással van az adott kötvény hozamára. Az egyszerű közgazdasági elmélet szerint addig kellene a magasabb kamatok felé áramolnia a tőkének, míg a "market clearing", azaz piaci egyensúly be nem áll. Ilyen esetet vizsgálva a kamat különbözetek a következő matematikai összefüggés útján befolyásolják a deviza árfolyamokat:

1 + R₁ = (1 + R₂) * e / e'

ahol "R₁" a hazai, "R₂" a külföldi kamatlábakat, "e" a jelenlegi, " e' " pedig a jövőbeni devizakeresztet jelöli. Fenti egyenletünket átrendezve:

(1 + R₁) / (1 + R₂) = e / e'

Ezt az összefüggést használják a bankok határidős deviza árfolyamok meghatározásánál. (A vizuális magyarázatot megtekintheti itt.) Mit árul el nekünk ez az egyenlet? Ha a kiinduló deviza (R₁, legyen az hazai vagy külföldi) kamata magasabb akkor a jövőbeni árfolyam kisebb lesz, ha megegyezik R₂-vel akkor a spot árfolyamot kapjuk, ha alacsonyabb akkor magasabb árat kell fizetnünk a jövőben. A bankok ekkor a deviza irányadó kamatlábával számolnak, így néhány kritikus tényezőt figyelmen kívül hagyhatnak: a vállalt kockázatok és az infláció. Az inflációval kiigazított reál kamatlábakra ugyan úgy áll a fenti összefüggés, csupán az (1+R) nominális kamatok el kell osztanunk (1 + i) - vel, ahol 'i' az infláció mértékét jelöli. A kockázati oldalt is figyelembe venni bonyolultabb, ott is alkalmazható az "egy egységinyi kockázatra" mekkora kamat jut, mely esetben egy kockázati hányadost kell bevennünk az egyenletbe annak finom hangolásához, ám ennek a módszernek a hátránya, hogy a kockázati kedv percek alatt változhat, így sosem kapunk valós értékeket.

Logikai, kevésbé elrugaszkodott és túlontúl egyszerű módon úgy lehet leírni a jelenséget, hogy idegen papír vételekor a papír és devizája iránt is többlet kereslet mutatkozik, árfolyamuk felfelé mozog, míg eladáskor mindkettőn túl kell adnia befektetőnknek, így áruk párhuzamosan lefelé fog korrigálni.

A kötvény kibocsátások hatásai - EUR/USD

Előző cikkünkben megemlítettük a FED lassítási politikáját, valamint az Európai kötvény piac bővülését a Görög magán és közszféra újra piacra lépésének következményeként. Előbbiből következik, hogy a dollárt gyengítő hatások megszűnnek és az amerikai államkötvény piac is visszakerül piaci árazásba. Ám mielőtt ez bekövetkezne közel 200 milliárdnyi friss dollár fog a piacra kerülni, mely keresni fogja helyét világban, így a relatíve pozitív kockázati kedv még fenn maradhat a következő fél évben. A kockázati étvágy csökkenésével az amerikai kis befektetők nagy része, illetve a biztonságra vágyó külföldiek jelentős része is valószínűleg kiszáll a kockázatosabb termékekből, és újra az USA állampapírpiacán kezd befektetési tevékenységbe. Ez a kockázatos eszközök (mint például leendő/meglévő görög papírok) növekedését majd esését jelentené, magával rántva az EUR/USD devizapárt. Feltehetően nem véletlen, hogy a Görög pletykák fél év utáni kibocsátásról beszélnek, amely időszakba már egy letisztultabb képet kapunk a piacokról és a tapering befejezésének hatásairól. Annyi bizonyos, hogy egy kedvező görög kibocsátás tovább erősíthetné a már így is magasan járó EUR/USD árfolyamot.

forrás: finance.yahoo.com

Japán Yen

A japán yen kiemelt figyelmet érdemel a következő néhány hónapban. A Bank of Japan egy éve kezdte yen kibocsátási programját, melynek célja a deflációs nyomás leküzdése és a gazdasági növekedés beindítása a yen gyengülésén keresztül. Bár az egy év alatt a yennek sikerült a 80-as szintről a 100 szint fölé gyengülnie a dollárral szemben, az elmúlt néhány hónapban megrekedt az árfolyam a 95-105 szintek között. A gazdaság is csak lassú ütemben bővül (2,6 % év/év alapon 2013-ban), a válság előtti szinteket még mindig nem érte el a reál GDP.

Ám ennél egy sokkal égetőbb probléma a Japán gazdaságra nézve az államadósság hatalmas mérete (227% GDP-hez mért adósság 2013 végén!!), melynek megnövekedő kamatterhei romba dönthetik az államháztartást. (Részletesebb beszámolót itt találja)

2014 minden szempontból turbulens év lesz a devizákat tekintve, rengeteg világpiaci változás megy végbe a következő 3 negyedévben, év végére pedig kiderülhet, hogy sikerenek mondható e a fejlett gazdaságok válságkezelése.

forrás: finance.yahoo.com

0 Tovább

«‹

›»

Hozam Vadász

A devizák kora

Átalakuló magyar monetáris rendszer