Hozam Vadász

hozamvadasz2015. március 09. 20:44

Ezért nem veszünk államot

A görög kormánynak több érdekes elképzelése is volt az elmúlt hetekben az adósság rendezésére és későbbi kordában tartására. Az egyik, nem is unorthodox elképzelés a GDP-kapcsolt kötvények kibocsátása lenne. Hasonlóra már eddig is volt példa, Mexicó még az 1970-es években bocsátott ki az olajárhoz (és saját bevételeihez) kapcsolt kötvényeket, Argentíne 2002-ben az előző deviza válsága során értékesített GDP-hez kötött opciós utalványokat (warrant), míg Görögorszég a 2012 adósság restruktúrálása során kínált hasonló opciót hitelezőinek.

Gyakorlatilag egy ilyen kötvény megvételekor a „hitelező” magas GDP növekedés mellett magasabb kamatkifizetésekre számíthat, míg recessziós időszakokban alacsonyabb összeg jár a tulajdonosnak. Amennyiben a történet ilyen egyszerű lenne, úgy rendkívül hasznos mechanizmusként szolgálhatna. Fellendüléskor visszafogná a kormányzati költekezést, ezáltal az inflációt, míg válságban tehermentesítené a költségvetést, így a kormány koncentrálhatna a fiskális stimulusra. Az államadóssági ráta mozgása is kevésbé hektikussá válna, hiszen a tradícionális rendszerben a recesszió álatt megugró kamatkiadások negatív adósság spirál létrehozását megakadályoznák.

Ha valóban ennyire hatékony lenne ez a megoldás, miért nem alkalmazzák többet, kérdezhetnénk. Az egyik ok lehet a piaci mechanizmusokkal való ellentétes hatás: gazgasági fellendülés során biztosabbak vagyunk benne, hogy az állam visszafizeti adósságát, így alacsonyabb kamatokat is elfogadunk kompenzációként. Ezzel ellentétben recesszió alatt az adott állam hitelképessége is romlik, így magasabb kockázati prémium mellett vagyunk csak hajlanóak hitelezni.

Természetesen ettől még kibocsáthat az állam hasonló konstrukciókat, fellendülés során még jól is járna. A magas kupon miatt névérték felett kelne el az adott papír. Azonban recesszió során (amikor létszükség lehet a külső forrás bevonás), így is csak névérték alatt jegyeznék a kötvényeket, ezzel növelve az állam kamatterheit hosszútávon.

Mindezeken felül egy kissé paradox módon humoros is lenne hasonló konstrukció nyújtása. A fent említett mechanizmus mellett nyílván recesszió során érné meg jobban a kibocsátónak, hiszen fellendülések során amúgy is alacsonyabban vannak a kamatszintek. Ha belegondolunk egy hasnoló finanszírozási forma a privát szférában is jelen van, és részvény kibocsátásnak hívják. A befektető hosszab távra nyújt tőkét, mely után a teljesítménytől függően számíthat kifizetésekre.

Amennyiben az állam „részvényeseket” keresne úgy némileg erős megközelítés lenne a „rosszak a számaink, szabály szerűen nem tudok fizetni, nem akarsz inkább tulajdonos lenni?”.

0 Tovább

hozamvadasz2014. április 27. 13:46

MNB lazítás - hol van a profit a kis halaknak?

Izgalmas hete volt a magyar monetáris politikának. Több fontos bejelentés is történt az elmúlt héten, a deviza tartalékok esetleges csökkentésétől az MNB kötvények betétté alakításáig mindent lehetett olvasni. Minek után úgy tűnik a jegybank is belátta, hogy a kamatvágási periódus padlót ért új eszközök után néztek, amellyel egy kis pénz lehetne pumpálni a gazdaságba, azon belül is az államot olcsóbban finanszírozni. Utóbbi intézkedés egyáltalán nem idegen, a legtöbb jegybank hasonló politikát követett a válság után. Cikkünkben az intézkedések hatásait vizsgáljuk az egyszerű befektetőkre, ám először lássuk hogyan jutottunk el idáig?

Mi indokolja az intézkedéseket?

Ahhoz, hogy megtaláljuk az ügyben rejlő lehetőségeket először az összképet kell átlátnunk. A kamatvágási periódus szemmel láthatóan véget ért, a jegybank mozgástere jelen helyzetben elfogyott. A gazdaság élénkítésén kívül volt még egy másik fontos szerepe (, talán egyesek szemében még fontosabb is), ami az olcsó állami finanszírozás volt. Mivel az utóbbi időben még nem rendeződött az állam (és magánszféra) külföldi adósságának helyzete a jegybanknak új megoldást kellett találnia; ez lett a kéthetes kötvények betétté alakítása. Ennek az állami finanszírozásra való hatását következő pontunkban vizsgáljuk.

Ki szorul ki ezzel a piacról?

Elsősorban azokat a külföldieket szorítja ki a jegybank, akik kockázat mentes rövid lejáratú eszközökbe tették a pénzüket (külföldi intézményi befektetők), ezek a szereplők nem kevesebb, mint 800 milliárd forinttal (a magyar GDP ~ 2,6% megfelelő összeget) finanszírozzák a jegybankot. Náluk 3 lehetőség van: kivonulnak a piacról (és gyengítik a forintot), átrakják hasonló eszközbe a pénzüket (DKJ, rövid állampapír: csökkentik a hozamokat), vagy bármi egyébbe fektetnek nálunk. Utolsó lehetőségnek logikai és racionális okokból elenyésző hatása lehet.

A másik szereplő a hazai alapkezelés. Számos hazai pénzpiaci alap tartotta MNB kötvényekben pénze egy részét, akiknél most a portfolio átalakítására lehet szükség. A legtöbb banki alapkezelőnél megvan a lehetőség bankon keresztül az MNB betétbe való áthelyezésre. Az országot ezek az alapok nem fogják/tudják elhagyni, így ez az opció itt nem él. Továbbá választhatják a rövid állampapír opciót is. Itt érdemes megfontolni még egy lehetőséget: a pénzpiaciból hazai kötvény alapba vándorló pénzek trendjének erősítését, amikor maga a kisbefektető ragadja meg a kezdeményezést és vált eszközosztályt. Bár a gondolattal érdemes eljátszani, és van rá esély, hogy látunk majd egy kisebb erősödést a trendben, összességében a hatás nem lehet erős, mivel (minden előítélet nélkül) Magyarországon a lakosság pénzügyi kultúrája alacsony, sokak észre se fogják venni, hogy ez a kérdés a pénzpiaci megtakarításokon keresztül őket is érinti.

Hogyan tovább?

Ebben a kérdésben a piaci reakciókat vesszük sorra, mely trendekbe beszállva a kisebb befektetők is meglovagolhatják azokat.

Rövid kötvények: a kereslet várható megnövekedése emeli az árfolyamot, csökkenti a hozamokat. Ebbe a trendbe érdemes minél előbb beszállni, mivel a piac már előre áraz, illetve a rövid papírok természetéből fakadóan alacsony volatilitás miatt (erről itt olvashat bővebben) egy alacsony hullámra számíthatunk. Ha későn szállunk be lehet, hogy költségeinket sem fedezi az árfolyamnyereség.

Hosszú kötvények: itt is lehet mérsékelt hozam emelkedés, de gyengülés is elképzelhető, amennyiben az ÁKK nem méri fel megfelelően a keresletet. Ebben a trendben érdemes kivárni és az ÁKK kibocsátási volumenjét figyelemmel követni.

Forint: a kérdés itt már összetett. A külföldi tőkekivonás egyértelműen gyengítené a hazai fizetőeszközt. Az MNB-nek "nincs árfolyamcélja", ugyanakkor néhány napja adott ki egy nyilatkozatot, hogy óvatosan lehet csökkenteni a devizatartalékokat; melyek amúgy valóban magasak: a befolyó EU pénzek jelentős része a jegybankhoz kerül, a devizahitel törlesztések utáni banki bevételek egy része szintén a jegybankot gyarapítja és éppen törlesztési lázban ég a gazdaság.

Mind a forint, mind a kötvények esetében érdemes figyelembe venni egy ellentmondásos kérdést, ami a magyar államadósság szerkezetének megváltozása. A kötvény eltörlés egyik célja, hogy a 800 milliárd forint átkerüljön állami finanszírozásba, mellyel csökkenne a szerkezet deviza része, az államháztartás kevésbé lenne sérülékeny. Rövid távon ez az adósságot növelné, középtávon viszont már el lehetne hagyni, vagy legalábbis visszavágni a devizás államkötvények kibocsátását, mely erősítené a stabilitást (ezzel a forintot és a kötvény kockázatok is csökkennének).

0 Tovább

hozamvadasz2014. március 12. 13:16

Egy ismeretlen hitelező

Előző cikkünkben a választási ígéretek adózási oldalát vizsgáltuk, illetve azok lehetséges gazdasági következményeit. A most következő néhány soron tovább boncolgatjuk a témát, maradunk az államháztartás makroökonómiai oldalánál, és a következő ciklusok egyik buktatójára hívjuk fel a figyelmet. Vizsgálódásunk során továbbra is maradunk az egyszerű modellek használatánál, pontos számokat ugyan nem kapunk, de a fő irányelveket fel tudjuk vázolni, valamint igyekszünk a közérthetőséghez minél közelebb maradni.

Mostani cikkünk központi témája a túlzott adóztatás a gazdaságban és annak hosszú távú következményei, illetve megismerhetjük a mai állam(ok) legnagyobb hitelezőjét. A legfontosabb amit ilyenkor kérdezünk, hogy beszélhetünk e túlzott adóztatásról? Bár a válasz összetett; bizonyos értelemben, a korábbi trendeket figyelembe véve túl van adóztatva a gazdaság.

Forrás: data.worldbank.org

A fentebbi ábrákon az államháztartás bevételeit a mindenkori GDP százalékában, felvett külső források nélkül kékkel láthatjuk, illetve ezt kiegészítve pirossal az év/év alapon mért GDP növekedést szintén százalékban kifejezve. A rendszerváltást követő közvetlen időszakról sajnos nem áll rendelkezésünkre adat az államháztartást illetően. 1995 óta viszont megfigyelhetünk egy stabil gazdasági növekedést, illetve ezzel párhuzamosan az államháztartás zsugorodását a GDP százalékában mérten. A 2006-ig tartó ciklus során stabil 4% növekedés láthattunk, míg az államháztartás 42 %-ról 38 % közelébe tudott süllyedni a GDP-hez mérten. Ezek után egy enyhe emelkedés, a Bajnai kormány ideje alatt enyhe csökkenés, majd 2010-2011 között 39% közeléből 48%-ra emelkedett az állami bevételek súlya. Ez legnagyobb részben a válság adóknak és az államosított nyugdíjpénznek volt köszönhető. Miért volt erre szükség? A válság kezelés alatt jelentősen (8%-al) nőtt a GDP-hez mért államadósság. A FIDESZ kormány a zsugorodó gazdaság mellett fenn akarta tartani a magas költekezési szintet, illetve csökkenteni az államadósság mértékét. Utóbbi az adatok alapján nem sikerült.

Forrás: data.worldbank.org

Miért káros a túlzott állami forrásbevonás hosszútávon?

Bruttó fizetésünk alapvetően három felé oszlik meg: adó, megtakarítás, fogyasztás. Cégek esetében is beszélhetünk ezen három kategóriáról, mely esetben a fogyasztás származtatott fogyasztás módján jelenik meg; amit a cég profitjából nem adóra költ, illetve nem megtakarítja az osztalék/bérek formájában a háztartásokhoz kerül. A fogyasztás a gazdaság motorja, mint tudjuk. Ennek növelésével, akár szervezett (állami kiadások) útján, növelni tudjuk gazdaságunkat. A továbbiakban egy egyszerű példával élve mutatjuk be mi történik az adó szintek emelésével.

Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a cég adózás utáni eredményét teljes egészében kifizeti alkalmazottainak/tulajdonosainak. Így nem kell különbséget tennünk céges, illetve magán megtakarítások között, egy könnyebben átlátható modellt kapunk. Második feltételezésünk, hogy az állam nem képes külső forrás bevonására.

Átlagosan valaki 100 forintot keres példánkban. Ennek 20% befizeti az államnak, mint adó, 20% félreteszi megtakarítási célokból (késleltetett fogyasztás, nyugdíj) és a maradék 60% elkölti. Ekkor az állam 20 forintot tud költeni, emberünk 60 forintot költött és 20-at takarított meg. Most emeljük az adó mértékét 30 %-ra. Ekkor emberünk vagy fenntartja 3:1 fogyasztási/megtakarítási modelljét, mely esetben 52,5 forintot költ és 17,5 forintot takarít meg, vagy ami még valószínűbb, hogy továbbra is 60 forintot költ és már csak 10-et rak félre. Mindkét esetben csökkent a megtakarítási szint, és növekedett az össz fogyasztás (magán + állami). Bár a jelenlegi keresleti/termelési görbét emelni tudtuk, hosszú távon a kevesebb megtakarítás miatt visszaeshet a kereslet (késleltetett fogyasztás elmaradása, vagyonosodási hatás).

Miért fontos ezt belátnunk?

Makroökonómiai egyszerű szorzót alkalmazva: ΔY/ΔG = 1 / 1-C' ; ahol ΔY a GDP növekedés, ΔG a kormány kiadások növekedése, C' pedig a fogyasztási hajlandóság (fenti példánkban 0,6); illetve ΔY/ΔT = - C' / 1 - C' (ahol ΔT az adóbevételek változása) . Mivel C' kisebb mint egy: 1 / 1-C' > C' / 1-C', tehát ha 100 forintot beszedek adóban és egy az egyben kormány kiadásra költöm a kiadás növelése erősebben hat a gazdaságra mint az adók negatív hatása elvesz; gazdaságunk bővül. Honnan ez a többlet pénz? Nem, a közgazdászok és pénzügyminiszterek nem mágusok, nem a semmiből teremtették. Ez az összeg pontosan az, amit a megtakarítások csökkentésével (első eset, ahol megmarad a X:Y fogyasztási/megtakarítási arány!!! és megtakarításaink magasabbak) elvettünk a privát szférától. Fenti példánkat kicsit átalakítva: 20 Ft adó, 52,5 Ft fogyasztás és 17,5 Ft megtakarítás mindkét esetben adott, a maradék 10 Ft a sarkalatos pont. Alacsony adók esetén ebből 7,5 fogyasztás/2,5 megtakarítás; magas adók mellett mind a 10 Ft (állami) fogyasztásra megy el. Ilyen esetben saját jövőbeni énünktől vettünk fel hitelt! a jelenkori kiadások finanszírozására. Tehát aki meg fogja ezt fizetni mi magunk vagyunk X év múlva.

A nyugdíjak államosítása ennél is szemléletesebb módon "vett kölcsön" jövőbeni magunktól. Ha nem is azok akik nyugdíjba mennek, vagy azok akik épp akkor aktívak a munkaerőpiacon, vagy az állam külső forrás bevonásával, de mi magunk fogjuk megfizetni valamilyen módon. A közgazdaság nem csodafegyver. Azt kell eldöntenünk hogyan osszunk fel különböző szereplők között egy bizonyos összeget, nem csak egy időben, de idő kontinuumokon belül is! Mert valaki mindig fizetni fog.

0 Tovább

hozamvadasz2014. február 25. 13:30

A kínai gazdaság és a válság - II. rész

Az előző írásunkban a mai kínai gazdaság problémáit kezdtük el vizsgálni. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a csökkenő konjunktúra nyomja rá elsősorban a bélyegét a gazdsági bővülésre, mely olyan kulcsfontosságú szektorokat is bedönthet, mint a bankon kívüli hitelezés. A trösztök csődjével veszélybe kerülhet az egyre népesebb kínai középosztály megtakarítása, mely esetben a vagyonosodási hatás gerjesztette fogyasztás is csökkenhet. Mint látjuk a csökkenő fogyasztás makroökonómiai ördögi körébe került Kína gazdasága, ám válaszra váró problémák sorának még messze nincs vége.

Japán gazdasága

A kiutat jelentő export termelés is több veszély faktornak van kitéve. Habár a nyugati államok Európában és Észak-Amerikában már kezdenek kilábalni a 2008-as válság okozta pénzügyi nehézségekből, a FED monetáris lazításának csökkentése valamint az EU védővámjai, a 2010-2013 években saját devizát gyengítő nyugati monetáris intézkedések komoly probléma elé állítják a kínai exportőröket.

Nyugati partnerein kívül Kína egyik legnagyobb vevője nem más, mint a szomszédos Japán. Japán a kínai export 7,4% tette ki 2012-ban, amely mint egy 154 milliárd dollárral járul hozzá a GDP-hez. Habár a Bank of Japan szintén átvette nyugati mintára a monetáris lazítás módszerét ez mégsem a gyengülő Yen okozza a fő problémát.

Japán elsőszámú problémája a hatalmas adósság hegy, amit a kedvező kamatlábak mellett az évek során felhalmozott. Mintegy 997 billió yen, GDP arányosan közel 200%-os államadósság nyomja a Japán kormány vállát. De Japán nem egy éjszaka alatt halmozta ezt fel, hol itt a probléma, kérdezhetnénk, a piacok nem ragáltak eddig semmit. A fő probléma újfent a monetáris célokban keresendő. A Yen évek óta tartó deflációs nyomás alatt van, ez köztudott. Ilyen viszonyok mellett a kormány képes volt 1% kamattal hiteleket felvenni, melyre együttesen 2% reálkamatot kapnak a befektetők. Kik a befektetők? Elsősorban japán nyugdíj alapok, melyeknek a 2% reál hozam megfelelő, céljuk a biztonság, és a gazdaság prosperitásának fenntartása szoros érdekük. Ezen intézményekkel egyetlen gond van: vagyonuk a demográfiai változások miatt csökken. Az idősödő Japán társadalom inkább kivesz, mint betesz az alapokba, növelve ezzel a külföldi befektetők arányát a japán állampapírpiacon.

A külföldi befektetők többségénél a 2% reál kamat a tűréshatár küszöbén van, ráadásul a yen gyengülése még el is vehet a hozamokból. Az igazi gond ott van, ha a Bank of Japan képes elérni a 2% inflációs célját. Mi történik ekkor? Az infláció 2%, a nominális kamatlábak 1%-on, így évente 1% veszít a vagyonából aki ide fektetett be. Ám a piac ezt nem hagyja, az állampapír árfolyamokat úgy árazza be, hogy meglegyen a 2% reál kamat, ezzel 4% nyomva a nominális kamatlábakat.

Hogy mi ezzel a gond? Ilyen tetemes adóssághegy mellett egy körülbelül 3,3% kamat növekedés (4,3% nominális kamat) olyan mértékű kiadásokkal járna, hogy az adóbevételeket teljes egészében az adósság törlesztésére kéne fordítani, tovább növelve ezzel az adóssághegyet, most már exponenciális pályán. Honnan jön ez a szám? A 2012 év végén a Japán államadósság az adó bevételek 2300 %-át tette ki. Így tehát 1% adósság növekedés 23 % adóbevételt emészt fel.

Ha ez bekövetkezne, valószínűleg nem csak a 154 milliárd dolláros export bevételétől, de további bevételektől kéne megválnia a kínai államnak, hiszen egy ekkora méretű válság az világ összes gazdaságára komoly negatív hatást gyakorolna.

Demográfia otthon

A kínai társadalom is hasonló problémákkal küzdhet néhány évtizeden belül, mint a mai nyugati társadalmak. A korfa alja meglehetősen szűk, így az eltartók/eltartottak aránya rohamosan csökken, hála az egy gyerek politikának. A problémára megoldást jelenthetne a jelenlegi jól prosperáló gazdaság tartalék képzése, ám csökkenő növekedés és állandóan bajba kerülő árnyékbankrendszer mellett ez meglehetősen nehéz feladatnak látszik.

Hogyan profitálhatunk mi ebből?

Kína gazdasága a pénz és tőkepiacok helyzetének tekintetében még a mai napig meglehetősen zárt rendszert képez. Az egyszerű befektető nem kereskedhet kínai részvényekkel és kötvényekkel, így azok mozgásából is kimarad. Az egyetlen, viszonylag könnyen elérhető "rés a pajzson" a Hong Kongi Hang Seng tőzsdén kereskedett kínai index. Mint az ábrán is leolvasható ez az index szorosan együtt mozog a Hang Seng indexel, ám 2013 januárja óta a Hang Seng China entreprise index mint egy 12,28% eséssel, ám a Hang Seng index maga 0,61% növekedéssel zárt.

A technikai elemzés szintén csökkenő trendet mutat rövid távon. Az árfolyam a januárban áttrört majd visszatesztelt 200 mozgóátlagról másodjára is visszapattant, a napokban a rövid, 20-as mozgóátlagja alá süllyedt, valamint az MACD mutató is csökkenő rövidtávú trendet jelez előre.

források: data.worldbank.org, cia.gov, CMCMarkets.com

0 Tovább

hozamvadasz2014. február 19. 08:01

A magyar hitelpiac kilátásairól

Tegnapi napon az MNB monetáris tanácsa 15 bázisponttal 2,7 %-ra csökkentette az irányadó kamatlábat. Ezzel (mint ahogy már hónapok óta sorozatosan) rekord alacsony szintre került a magyar alapkamat. A forint természetesen heves eséssel reagált hiszen a piacokon 5-10 bázispontos esés volt az elemzői konszenzus, ezáltal a piaci várakozás is és e szerint árazták be a fizetőeszközt. Miért volt, van a kamatvágásokra szükség, és hová vezethet a folyamat? Mostani elemzésünkben ezekre a kérdésekre fogunk koncentrálni.

Mi a cél?

Az elsődleges cél a válság okozta keresleti sokk hatás leküzdése a fogyasztás élénkítésével. Makroökonómiai szempontokat vizsgálva a válság, illetve a hitel válság a fogyasztás csökkentésére és a megtakarítások növelésére, adósságok ledolgozására késztette a magánszférát. A kereslet csökkenése a potenciális (hosszú távú) kínálati görbe bal oldalára lendítette a gazdaságot (B egyensúlyi pont) , jelentős kibocsátási rést nyitva ezzel. Ekkor két választása van a monetáris és fiskális döntéshozóknak. Egymástól eltérő eszközökkel megpróbálják eredeti szintjére emelni a fogyasztást, ezáltal a keresleti görbét (A egyensúlyi pont) (fiskális: Állami beruházások; Monetáris: alacsony kamatlábak, likviditás többlet nyújtása), vagy a hagyni a piac önszabályozó funkcióját életbe lépni és hagyni, hogy az új (C) egyensúlyi pontba süllyedjen a gazdaság.

Jelenleg Magyarországon mindkét politika a kereslet élénkítését próbálja elősegíteni (ha olykor nem is tudatosan), ám ez olykor komoly összeférhetetlenséget okoz a monetáris és fiskális érdekeltségek között. Az alacsony kamatlábakkal a Nemzeti Bank a forintot is gyengíti a nemzetközi piacokon, ami bár a külkereskedelmi mérlegre pozitív hatást gyakorolhat, még abban a tekintetben is, hogy az import termékek drágulása az inflációs rátát és várakozásokat is felfelé mozdíthatja el, ezáltal közvetve ösztönözve a fogyasztást. Hátulütője a dolognak a sokat emlegetett deviza hitel és annak törlesztése. Ha a jegybank komolyan gondolja a 320-as EUR/HUF szintet az a magyar államadósságot nem kevesebb, mint 1,312 % emelné (41% deviza adósság; ~3,2% árfolyam gyengülés a 310 szinthez viszonyítva!!), ami nem kis plusz terhet róhat a kormányra. A kamat vágásával továbbá olcsóbban juthatunk hitelhez (bár ez leginkább csak a cégekre vonatkozik a NHP miatt) az egyik oldalról, megtakarításainkért pedig egyre alacsonyabb reál kamatot fizetnek, így az elhalasztott fogyasztás egyre kevésbé vonzó.

EUR/HUF árfolyam 2014/02/18

Hová vezet mindez?

Bár egyenlőre az államadósság mértéke stagnál (köszönhetően többek között a vártnál magasabb gazdasági növekedésnek), hosszabb távú gyenge forint esetén még emelkedést is produkálhat, ami az állampapír hozamok emelkedéséhez, így adósság spirálhoz vezethet. Másik oldaról ha normalizálódna a forint árfolyama a másik végletbe taszíthatja az államadósságot: egyre alacsonyabb kamatok túlköltekezésbe torkollhatnak, majd az így emelkedő ráta és hozamok miatt kerülhet bajba a költségvetés és a gazdaság (ahogy az történt Görögországban az euró válság előtt).

A privát szféra sincs sokkal jobb helyzetben. A cégek és magánemberek egyaránt beszorultak a devizahiteleik magas költségei és a kecsegtető alacsony forint kamatlábak közé. Természetesen sem a köz sem a magánszféra nincs kárhozatra ítélve amíg képes egyensúlyozni a két véglet között, és megtalálni az optimális megoldást a kamatok és árfolyamok tengerében. Véleményem szerint a monetáris politikának jelen helyzetben és jelen mutatókat figyelembe véve sokkal inkább a szint stabilitását, mintsem a további monetáris lazítást kéne kommunikálnia, hiszen utóbbival a két véglet közötti mozgásteret igencsak leszűkíti, növelve ezzel a hitel válság lehetőségét.

További tartalomért keressen minket Facebookon!

0 Tovább

Hozam Vadász

Ezért nem veszünk államot

MNB lazítás - hol van a profit a kis halaknak?

Mi indokolja az intézkedéseket?

Ki szorul ki ezzel a piacról?

Hogyan tovább?

Egy ismeretlen hitelező

Miért káros a túlzott állami forrásbevonás hosszútávon?

Miért fontos ezt belátnunk?

A kínai gazdaság és a válság - II. rész

Japán gazdasága

Demográfia otthon

Hogyan profitálhatunk mi ebből?

A magyar hitelpiac kilátásairól

Mi a cél?

Hová vezet mindez?

Hozam Vadász

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek