Hozam Vadász

                Mostani cikkünkben nem egy bizonyos témával foglalkozunk, hanem igyekezni fogunk kicsit jobban elmerülni a tőzsdei kereskedés világában általánosan. A cikk témája, ahogy az a címből is kiderül, a veszteség hígítás nevű jelenség. Bár elsőre furán hangozhat, a jelenség megismerése után értelmet fog nyerni a kifejezés.

                A jelenség nem más, mint hogy egy meglévő veszteség százalékos arányát csökkentjük, miközben a nominális veszteség növekszik. Ha kereskedőnk rosszul vett fel egy pozíciót, és a piac szembe ment vele, veszteség képződött a pozíción, a kereskedő emberi természete miatt igyekszik kiküszöbölni a csorbát. Általános hiba, hogy ezt úgy próbálja meg, hogy újabb és újabb pozíciókat vesz fel a trenddel szemben (összhangban az eredeti pozícióval), mivel arra számít, hogy előbb utóbb bejön a számítása és kedvező irányba fordul a trend. Kezdő tőzsdézők gyakran követik el ezt a hibát, melynek számos pszichológiai magyarázata lehet. Elsőként nézzük meg, hogy működik ez a gyakorlatban.

Példa: Kereskedőnk 100-as szintél adott megbízást egy értékpapírra, mely megbízással egy long pozíciót nyitott. Az árfolyam a vétel után nem sokkal esni kezd. 95 árfolyam mellett úgy méri fel, hogy ellenálláshoz ért az árfolyam, újabb vételi pozíciót nyit, azonos értékkel, annak reményében, hogy veszteséges (100-as) pozíciója csökken, illetve hogy új pozíciója nyereségével fedezni tudja megmaradt veszteségeit. Az árfolyam tovább csökken, és végül 92 árfolyamon áll meg az esés. Hogy áll most kereskedőnk? 100 pozícióján 8% bukott, míg 95-nél felvett pozíciója 3,16 % mínuszt mutat. Mivel ugyan akkora értékű a két pozíció az veszteségek átlaga 5,58%, mely jobban mutat a -8%-nál. De csak első ránézésre. Kereskedőnk csupán 8 egységnyit vesztett volna, amennyiben nem próbál meg másodjára is a trend ellen fogadni, ám így teljes vesztesége 11 egységre rúg.

               

                Tipikus kezdő kereskedői hibának számít, hogy az illető megpróbálja elkapni a hullám legtetejét/legalját. Sajnálatos módon pontosan fordulópontnál pozíciót felvenni szinte lehetetlen feladat, inkább arra kell kezdőként törekedni, hogy a hullám minél nagyobb részét sikeresen meg tudjuk lovagolni. Amennyiben kereskedőnknek nem sikerül elkapni a kívánt pontot és a piac még folytatja a trend megkezdett útját, úgy kereskedőnk megpróbálhatja újabb pozíció felvételek sorával jókor elkapni a forduló trendet

                A második fő ok a makacsság. Az "én úgy is jobban tudom, mint a piac" gondolatoktól igyekezzünk tartózkodni. Egyik oldalról a tőzsdei kereskedés azon ritka dolgok közé tartozik, ahol mindig a többségnek van igaza. Másik részről, hiába igazolnak minket a számok fundamentális vagy technikai elemzések alapján, minden annyit ér amennyit adnak érte. Ezen a ponton életbe lép az első szabály, hogy a többség mennyit ad érte.

                Önkép sérülése: ez is igen gyakori kiváltó ok. Míg nyereségeire általában büszke az ember veszteségeit igyekszik eltitkolni. Mivel a az alacsonyabb százalékos mutató jobban mutat egy kimutatásban sokan szándékosan és tudatosan hígítják veszteségüket, ezzel megőrizve az önmagukról kialakított képet, hogy ő alacsony veszteség ráták mellett képes kereskedni. Számukra azt tudjuk tanácsolni, hogy egy második alig veszteséges pozíció helyett inkább próbálkozzanak egy második nyereséges pozícióval, mivel a végeredmény nominálisan sokkal vonzóbb.

                Murphy-fóbia: nem is olyan ritka kiváltó ok, mint gondolnánk. A veszteségtől való túlzott félelem lehet a probléma gyökere. Alapvetően attól tart a kereskedő, hogy pont akkor vált a trend, amikor ő az előzővel ellentétes pozíciót venne fel, és ellenirányú ügylettel bebetonozná eddigi veszteségét. Alapjaiban ő is arra játszik, hogy a trend hamarosan úgy is fordul, ám egy inkább pesszimista, mint optimista meggondolásból. Másik ok, hogy csak egy irányba vesz fel ügyleteket, mivel ezzel növeli matematikai esélyeit, hogy számára kedvező pozíció alakul ki.

                Kereskedésünk során számos pszichológiai gátba ütközhetünk, mely növeli veszteségeinket. Igyekezzünk mindig tiszta fejjel gondolkodni, és végiggondolni, hogy mit miért cselekszünk. Amennyiben pszichológiai indíttatásból tennénk valamit mindig igyekezzünk racionális érvekkel is alátámasztani azt, így sokkal kisebb esélyünk van rá, hogy belecsúszunk olyan hibákba, mint a veszteség hígítás.

                A válasz egy rendkívül sokat emlegetett módszer: a diverzifikáció. Igyekezzünk pénzünket minél többféle, minél színesebb eszközosztály kompozícióban tartani. Ez bika piacok idején is hatékony stratégia, hiszen kisebb korrekciók/visszaesések ilyenkor is bekövetkezhetnek, melyet ekkor csak portfolionk egy bizonyos hányada szenved el, míg a teljes vagyonunk képes lekövetni a legszélesebb értelemben vett piaci növekedést. Buborék esetén ha teljesen nem is sikerül megmenekülnünk tompíthatjuk a sokk élét. Amennyiben nem diverzifikáljuk portfolionkat a bika piac idején nagy valószínűséggel abba az eszközosztályba, eszközbe fogjuk rakni, amely a legjobban prosperál, azaz hosszútávon a leginkább buborék gyanús. Hacsak nincsenek bennfentes információink (itt természetesen legális úton értjük az információ beszerzését, pl. a cég alkalmazottjaként, a cikk nem hivatott senkit sem ösztönözni illegális információk beszerzésére), akkor viszonylag kis esély mutatkozik arra, hogy pontosan eltaláljuk a kiszállási pontot mielőtt túl késő lenne.

                Sajnos a diverzifikáció hátulütője lehet, hogy sokszorozódnak tranzakciós költségeink, illetve hogy nem rendelkezünk elegendő tőkével bizonyos eszközök megvásárlásához. Ilyen esetekre kiváló megoldást nyújthatnak a befektetési és ETF alapok, melynél már kis összegért is részesülhetünk az amúgy drága eszközök (ingatlan, nemesfém) hozamából.

                Az idők próbáját eddig a sztereotípiáknak megfelelően olyan eszközök állták ki, mint az ingatlan, illetve a nemesfémek. Eddig. A 2008-as válságot, majd később az Ír piac összeomlását is ingatlan buborékok okozták, illetve az arany árfolyama is jelentős esésen ment keresztül 2012-2013 évben. Cikkünk inkább a nem-konvencionáis eszközök használatára hívná fel a figyelmet.

                A pénzpiaci alapok rendkívül jó döntésnek bizonyulnak átmeneti időszakokban, hiszen alacsony, de kockázat mentes hozamokat kínálnak a likviditás teljes biztonsága mellett. Egy portfolio kialakításakor a likviditásra mindig fektessük kellő hangsúlyt, így egy esetleges jövőbeli veszteség után is maradnak tartalékaink, illetve egy nem várt kiadás esetén sem kell kiszállnunk nyerő pozíciónkból.

                A jó minősítésű kötvények közvetlen megvétele is biztos stratégiának bizonyulhat. Miért közvetlen? A fix lejárattal nyerünk egy biztos pontot, mellyel számolni tudunk. Ez nem más, mint a névérték törlesztése. Futamidő alatti értékesítés esetén fennáll a tőkeveszteség kockázata. Ennek kiküszöbölésére alkalmas a fent említett likvid pénzpiaci alap vétele.

                Opciók, határidős és ellenirányú ügyletek. A leghatékonyabb, kifinomultabb és költségesebb módja pénzünk védelmének. Első kettővel szintén egy-egy biztos pontot, kapaszkodót nyerhetünk egy jövőbeni időpontra, opció esetén még kötelezettségünk is csak részleges. Természetesen ha megvettük az opciós jogot, majd a piac kedvező mozgása miatt nem éltünk vele főhet a fejünk az extra kiadások miatt, de a "biztosítási szakma" már csak ilyen.

                Az ellenirányú ügyletek esetén a blog rövid, de tartalmas történetén belül először szólalunk fel a tőkeáttételes kereskedés mellett. Ahhoz, hogy pozíciónk lefedezését tőkeáttétel nélkül tudjuk megoldani egy azonos méretű likvid összegre lenne szükség, melynek rendelkezésre tartása roppant bonyolult eset. Egyrészt nem előnyös pénzünk felét ilyen célok végett pamlagon hagyni, illetve a befektetett rész növekedése miatt rendkívül nehéz megmondani mekkora összegre lesz szükségünk.

Példa: 100 dollárt rakunk S&P 500 indexet követő ETF-be. Egy éven belül 20% emelkedést várunk. Ekkor egy esetleges lefedezés céljára 120 dollárt kéne céltartalékolnunk. Ebben az esetben az 50-50%-nál is rosszabb arányt kapunk.

Megfelelő módszer lehet egy kisebb összeg elkülönítése ilyen célokra (akár pénzpiaci vagy likviditási alapban), mellyel kedvezőtlen piaci mozgások esetén képesek vagyunk egy ellenirányú ügyletet nyitni tőkeáttétel mellett.

Példa: 100 dollárt S&P 500 indexbe fektetünk. 20 dollárt elkülönítünk fedezet céljára. Egy év múlva 20% növekedés után piaci korrekció következik be. 20 dollárunkkal 6-szoros tőkeáttétel mellett nyitunk egy S&P short pozíciót (például CFD-n keresztül) 120 dollár értékben. Ekkor 120 dollár long illetve short pozíciónk is van, bármerre megy a piac a két oldal vesztesége/nyeresége kiegyenlíti egymást. A növekedés folytatódásával zárjuk short pozíciónkat, veszteség nélkül. Az egyetlen felmerülő "veszteség" a tőkeáttételes eszköz tartásának költsége lehet, hiszen a tőkeáttételes rész után a szolgáltató kamatot számít fel nekünk (hiszen használjuk a pénzét) díj vagy jutalék formájában. De önmagunkat ismételve: a biztosításnak sajnos ára van!

                Racionális diverzifikáció esetén nem csak magunkkal de a piac egészével is jót tehetünk. Ha minden befektető lebontaná kellő mértékben portfolioját, és tartaná annak súlyozását, a mániák, ezáltal a buborékok kialakulási esélye és méretük jelentősen csökkenne, illetve kisebb volumenű és ritkább korrekciók lennének jelen a piacon. Természetesen minden érmének két oldala van, a növekedési ütem is lassulna. Összességében egy alacsonyabb kockázatú eszközt kapnánk, amit piacnak hívnak. A kérdés csak az, hogy épp mekkora a kockázati étvágy?

                Mint sokan tudják az első értékpapírok egy "ígéretet" testesítettek meg, egy ígéretet, hogy a kibocsátó bank annak bemutatása esetén bizonyos mennyiségű aranyra váltja be azt. Az ilyen rendszereket úgynevezett rögzített vagy fix rendszereknek nevezünk. Természetesen még a kezdetekben is léteztek tőzsdei manipulációk a "rögzített "árfolyamok ellenére, aki szeretne jobban elmerülni a témában keressen rá John Law nevére, aki a világ első ismert monetáris lazítását hajtotta végre Franciaországban az XVIII. század első felében.

                A legutolsó ilyen rendszert, amely 1946 és 1970 között volt hatályban Bretton-Woods-i rendszer néven az USA-ban, 1971 a lebegő árfolyamos rendszer váltotta fel. Itt a pénz mögött álló gazdasági teljesítmény az elsődleges meghatározó szempont, csak úgy mint egy részvény és a mögöttes cég teljesítményének viszonyában. Természetesen azért nem lehet teljes párhuzamot vonnunk a két jelenség között.

                A devizapárokkal való kereskedésnek számos előnye van. Rengeteg devizakereszt áll rendelkezésünkre, így mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbb kockázatú eszközt, a nemzetközi forex piacok az Ausztrál hétfői nyitástól a péntek délutáni Hawaii zárásig nyitva állnak, így 168 órás hetünkből majd 120 órán keresztül zavartalanul kereskedhetünk.

                Devizapárokkal való kereskedésnél mindig az egyik deviza mozgására tehetünk a másikkal szemben, ezáltal (nem a klasszikus módon) akár short ügyletet is nyithatunk kedvenc devizakeresztünkkel. A párok árfolyamárát egyszerű osztásos művelettel határozzuk meg, pl. FX = GBP/USD. Vizuálisabb olvasóink kedvéért: mindig az deviza erősödik amelyik "irányába a grafikon tart" (pl. lefelé - USD; felfelé GBP: ha a dollár erősödik a nevezőben egyre nagyobb szám van, ergo FX egyre kisebb és fordítva).

                A globális piacokon rengeteg olyan termék mozog, melynek árát nem az általunk birtokolt devizákban jegyzik. Ha ezekből is szeretnénk vásárolni deviza váltásra kényszerülünk. Ha ki akarjuk védeni az ekkor fellépő árfolyam kockázatot köthetünk egy határidős vagy opciós ügyletet bankunknál, mellyel egy jövőbeni időpontra fix árat kötünk.

                A válasz a kérdésünkre összetett. Egyrészt természetesen a jelenlegi árfolyamokat veszik alapul, másrészt a devizák piacainak kamatkülönbözete is szerepet játszik. Utóbbi állításunk megvizsgálásához vegyünk konkrét példát, amelyben nem vesszük figyelembe az kamatkülönbözeteket.

Az EUR/HUF árfolyam jelenleg a 300 szinten áll, EKB (Európai Központi bank) alapkamat 0,25%, MNB alapkamat 2,85%. Ha nem vagyunk megelégedve az Euroban tartott megtakarításunk hozamaival átválthatnánk forintra, kötünk egy határidős ügyletet 300 árfolyamon. Megkapjuk egy év múlva a 2,85% pénzünkre, visszaváltjuk eurora. Természetesen minimális veszteségünk ekkor is van az ügyleten, hiszen a határidős és opciós tranzakciókért a bank jutalékot számít fel.

Nos ezt a kamatkülönbözetet felszámítják a határidős piacokon. Így előző példánkat kiigazítva euronkat 2,6% drágábban kapjuk csak vissza (0,25%-2,85% = -2,6%). Ekkor ha 100 eurobol indultunk ki, átváltottuk 30 000 forintra, melyre megkaptuk a 2,85% kamatot (adóktól most tekintsünk el), majd 300*1,026=307.8 EUR/HUF árfolyamon vásárolhatjuk vissza euronkat.

100*1,025=100*300*1,0285/307,8

Ez a különbözet természetesen kétirányú, így ha forintból indultunk volna 2,6% olcsóbban adhattuk volna el euronkat az ügylet befejeztével

                Olykor nem mi magunk végezzünk pénzünk átváltását, ha befektetésekről van szó. Előző cikkünkben említett befektetési alapok is végeznek devizaügyleteket, például ha forintban denominált alap jegyeiből vásárolunk, ami később az amerikai tőzsdének vásárol részvényeket. Ekkor az alap teljesítményét nagy mértékben befolyásolja a befektetési idő alatti USD/HUF devizapár mozgása, mely hozhat plusz hozamot, vagy teljesen fel is emésztheti azt. Mit tehet ilyenkor az óvatos befektető?

                Ezen kockázatok hárítására a legegyszerűbb mód egy ellenirányú ügylet kötése. Példánknál maradva ha ebbe a befektetési alapba rakjuk pénzünket akkor e befizetéssel egyidejűleg vegyünk forintot (USD/HUF devizapár eladása/short). Vizsgáljuk meg ezt a példánkat is számokkal.

USD/HUF=220, 22 000 Forintot fizetünk be az alapba, majd újabb 22 000 forintot adunk el a devizapiacon. Ha a dollár gyengül és a USD/HUF árfolyam egészen 210 esik vissza akkor befektetési jegyünket (22000/220)*210=21000 forintért tudjuk visszaváltani, míg short ügyletünknél eladtunk 100 dollárt 220 árfolyamon, majd visszavásároltuk 210 árfolyamon így 100*10 vagyis 1 000 forintot kerestünk az ügyleten, mely kompenzál minket 1 000 forintos veszteségünkért.

Ha a dollár erősödne 230=USD/HUF  árfolyamra 23 000 forintot kapnánk vissza (22000/220*230) míg a 220=USD/HUF eladott 100 dollárunkat szintén magasabb áron vásárolhatnánk vissza, tehát dolláronként 10 forintot vesztettünk, ami megint kiegyenlíti a másik ügyletünket.

         Mint bemutattuk a devizákat rendkívül széles körben lehet használni a direkt befektetésektől, a mindennapi spekuláción vagy day-trade-en át egészen a fedezeti ügyletekig. A körültekintő befektető nem engedheti meg magának, hogy ezen eszközök hiányozzanak "fegyvertárából".