Hozam Vadász

A napokban több kedvező adat is napvilágot látott az Egyesült Államok gazdasági kilátásait illetően. Az első negyedéves gyenge adatot már szinte minden egyes piaci szereplő elkönyvelte, mint az időjárás nem kívánatos mellékhatását. Az infláció és munkanélküliség megfelelően alakul, a FED folytatta eszközvásárlásainak ütemét újabb 10 milliárddal, így a havi ütem 35 milliárd friss ropogós dollárra zsugorodott. A kamatok emelését is csak 2015-re várja a piaci konszenzus. Továbbá érdekes hír lehet, hogy a FED nem tervezi eszközeinek leépítését rövidtávon, csak a bővülést lassítja, mely szünteti meg teljesen (tapering). Ez még jó ideig alacsonyan tarthatja a kötvények kamatszintjeit, valamint a várt hosszútávú növekedést is lefelé módosította a monetáris tanács legutóbbi ülésén, így a hosszútávú piaci kamatvárakozás is csak 1,125 %-on áll (alapkamatot vizsgálva, NEM kötvényeket).

                Az alacsony hozamszintek még jó ideig kedvezhetnek a hitelek felvevőinek. Mostani cikkünkben azt fogjuk megvizsgálni milyen hatással van ez a fordított jelzálog hitelekre (reverse mortgage). A jelenség maga igen ötletes, kezes, ám nálunk alig ismert és/vagy használt termék. Alapvetően meglepetés nincs benne, a neve pontosan fedi a jelentést: az ingatlanomat a bank megveszi részletfizetésre, ami nekem egy biztos havi megélhetési bázist biztosít, miközben még utcára sem kerülök. Személyesen szeretem egy Jancsi és Juliskás mézeskalács házhoz hasonlítani a jelenséget: minden nap török magamnak belőle egy falatot a napi betevőért.

                De jelzálog esetén mi nem a banktól vesszük meg, mondhatnánk. Szerződéseket tekintve, jogilag valóban nem, de ha jobban belegondolunk a bank pénzén veszünk egy lakást, amit ha nem fizetünk ki neki (törlesztve) akkor azt ő meg is tartja. Technikailag a baktól vesszük. Jelen helyzetben épp az ellenkezőjéről van szó. Elsősorban a termék az USA-ban terjedt el, a nyugdíjasok, akik életük során saját ingatlanjukba invesztáltak így ki tudják nyerni azt belőle költözés és egyéb nehézségek nélkül. Hol keres a bank? Természetesen, mint mindent, ezt is marzsolja bankunk, köznyelven szeret olcsón venni és drágán eladni, épp ahogy mindenki. Ingatlanunk várt piaci értékének ezáltal csak töredékét kapjuk meg. Itt jön a képbe a kamatszint és az ingatlanpiac prosperitásának kérdése.

                Egyik oldalról ha az ingatlan piac jól megy a várt érték valószínűsíthetően magasabb lesz, így a mi x százalékunk is többet fog hozni a konyhára. Másik oldalról, mint minden határidős vagy ahhoz hasonló befektetésnél diszkont árat számol bankunk a jelenérték meghatározásánál. A kamatszintek mint egy lehetőség költségként jelentkeznek, melyet remél visszanyerni a bank az ügyleten. Minél magasabb a kamatszint annál magasabb a visszanyerendő lehetőség költség, annál alacsonyabb a mi X-ünk. A módszer egyéb iránt hasonló az ingatlan értékének, mint fedezeti eszköz, kiszámításánál.

                Láthatjuk, hogy a jelenlegi ingatlanpiaci növekedési lassulás negatívan, illetve a tartósan alacsony kamatpálya pozitívan hathat a jelzálog, de főleg a fordított jelzálog ügyletekre.

2014 rázós évnek indult a feltörekvő piacokra nézve. Alig az első FED tapering után a főbb piacok mind estek (indiai, indonéz, török, argentin, brazil, orosz (bár itt az ukrán politikai feszültség is besegített) 6-8 % estek január folyamán); a  feltörekvő piaci devizák leértékelődtek, több helyen a kamatemelés is szükségessé vált a deviza árfolyamok kordában tartásához (Törökország, India, Dél-Afrika). Izgalmas első negyedévet tudhatnak maguk mögött ezek piacok, és a tőkekivonás csupán lassulni látszik, a trend még nem fordult.

                Végső soron anomáliát okozott a piacokon a rengeteg ingyen pénz, amit a FED monetáris lazítási politikája öntött a piacokra, így mondhatjuk, hogy ez az első negyedéves korrekció nem is olyan meglepő. Persze utólag mindenki könnyen okos, ezért a mostani cikkünkben azt vizsgáljuk miért nem szabadott volna bekövetkeznie, és hogy mi hatott ezek a mechanizmusok ellen?

                A következő néhány soron egy rendkívül egyszerű és sokat használt közgazdasági elvet/mechanizmust fogunk bemutatni, mely mint egy önszabályozóként működik a piacok között. Első körben egy igen fontos, ám a nagy tömegek (tömegek = választópolgárok; nem közgazdászok) által nem ismert, nem megértett elvről ejtünk szót. Ez nem más, mint hogy egyes gazdaságok teljesítményét, bármely meglepő ez az egyszerű embernek nem a benne forgó pénz mennyisége, hanem a megtermelt javak mennyisége tart fent. Ha egy évben 10 egységnyi áru készül és 100 forint forog benne, nagyon leegyszerűsítve a szemléltetés kedvéért 10 Ft lesz egy egységnyi áru. Amennyiben a gazdaságba belenyomunk még 100 Ft-ot 10 egységnyi árura 200 Ft jut, 20 Ft lesz egy egység ára; az infláció 100%-ra szökött, mely később a deviza keresztekbe is beárazza magát.

Tegyük fel, hogy X és Y deviza keresztárfolyama kimozdul egyensúlyi szintjéből, X fel illetve Y leértékelődik. Ekkor egy egységnyi X-ért több egységnyi Y devizát kapunk. Mivel az árak nem változnak olyan gyorsasággal, mint a deviza keresztek X gazdaság szereplőjének relatíve olcsóvá válik Y piacon megvenni az adott terméket. Ahhoz, hogy mindezt megtegye el kell adnia X devizát és Y-t kell vásárolnia, mellyel X árfolyamot lefelé, Y felfelé hajtja; vissza az egyensúlyi pozíció felé.

Az elmélet természetesen fordítva is működik. Erős külföldi deviza mellett kevesebbet importálunk, hiszen több egységnyi hazai fizetőeszközt kell adnunk ugyan azon ár kifizetésére devizában; illetve a másik piac számára rendkívül attraktívvá válik a mi piacunk, és újból az egyensúlyi helyzet felé haladunk.

                A fenti két elvet most egyesítjük, és megnézzük milyen hatással kellett volna lennie a FED monetáris lazításának a piacokra. A FED semmi mást nem csinált monetáris lazítás címén, „csupán” havi 85 milliárd dollárnyi pénzt öntött az Egyesült Államok piacára. Hogy hogyan tette ezt? Kötvényeket és jelzálogleveleket vett a bankoktól és a pénzügyi szektor egyéb szereplőitől. Hogy ez miért pénznyomtatás? Az a különbség a között, hogy én vagy a FED ír egy csekket, hogy az én számlámon kell hogy legyen fedezet. A jegybankok esetében ez egyáltalán nem kritérium. És bumm, kész is a friss, ropogós több milliárdnyi számlapénz.

                Bár a keresletet ez a rengeteg plusz pénz stimulálja, de csak hosszú távon, így rövid távon mindenképp a deviza gyors leértékeléséhez kéne vezetnie. Amennyiben a hazai deviza relatíve gyenge a külföldihez képest, a külföldi eszközök (javak és értékpapírok egyaránt) drágulnak a hazai fogyasztó/befektető szemében így nem vesz azokból. Legalábbis ez lenne az elmélet. Mert gyakorlatban természetesen a rengeteg friss pénz a feltörekvő piaci indexeket is új csúcsokra repítette, az egyensúly nem hogy helyreállt volna, de még nagyobb szakadék képződött a tényleges és ideális helyzet között.

                A mesterségesen alacsonyan tartott USA kamatszintek, illetve minden USA gazdasági érdekeltség közös célja, a gyenge USD, tette ezt lehetővé, ezáltal egy buborékot vagy anomáliát képezve a feltörekvő piacokon, mely semmi másra nem alapult, csak arra a bizalomra, hogy a FED tovább önti a pénzt a piacokra ezzel biztosítva a kellő likviditást az indexek emelkedéséhez. Ahhoz az emelkedéshez, ami mögött nem állt akkora tényleges piaci növekedés, mint ahogy azt az indexek indikálták, bár meg kell hagyni elég nagy löketet adott a piacoknak a plusz likviditás, a reál GDP adatok magukért beszélnek a feltörekvő régiókban.

Természetesen ez a plusz likviditás, itt már részben piaci árazás szintjén a kamatszinteket is elmozdította a reális szintekről (alacsonyabbra, mint az ideális), amely később kiigazításra került a sorozatos alapkamat emelések által Törökországban, Indiában és Dél-Afrikában. Mindenesetre azt kijelenthetjük, hogy a tapering és a buborék fújás addig nem lesz befejezve, amíg a FED nevetségesen alacsony szinten tartja a kamatokat, ami mint a legutóbb megjelent FED jegyzőkönyvből kiderült mégsem a közeljövőben lesz. Úgyhogy öveket becsatolni, még lesz egy rázós utunk.