Hozam Vadász

                A swapok ellenőrzött módon mindig egy bankon vagy egyéb pénzintézeten keresztül bonyolódhatnak le, akik díjaikat marzsok útján szedik be ügyfeleiktől. Egy kereskedelmi bankon belül ez az "intézet" lehet maga a Treasury osztály, illetve a nyugati világban lehetnek befektetési bankok, vagy külön ezen ügyletre szakosodott swap bankok.

                Példánkban két céget vizsgálunk, melyeknek két különböző kereskedelmi bank nyújt hitelt, illetve egy swap bankot, mely a cserét bonyolítja. Az egyszerű bemutatás kedvéért a két cég azonos volumenű hitelt akar felvenni. "A" cég jó hitelminősítésű és fix kamatozású hitelt szeretne (5% kamatlábon), mivel így fenntarthatja a kedvező feltételeket a törlesztés egész ideje alatt. "B" cég rosszabb hitelminősítésű, de még kaphat hitelt, csak magasabb kamatok mellett, így ő változó kamatozású hitelt szeretne (BUBOR + 3%), bízva abban, hogy a törlesztés ideje alatt lejjebb mennek a kamatlábak, így az ő tartozása is kisebb lesz. Alap esetben mindkét cég felvenné a hitelt a neki megfelelő kondíciókkal, ám itt lép közbe a swap bank.

                "A" vállalatnak azt tanácsolja, hogy vegyen fel változó, "B" vállalatnak, hogy fix kamatozású hitelt, majd kössön rájuk egy swap ügyletet. "A" cég így felvesz hitelt BUBOR kamatlábon, míg "B" cég 6% fix kamatozású kondíciót kap. A SWAP bank ajánlatot ad "A" cégnek, hogy fizet neki BUBOR-t 4,5% kamatért cserébe. "B" cég is kap egy ajánlatot, hogy kapnak 4,5% kamatot BUBOR + 0,5% kamatlábért. Nézzük, hogy állnak most szereplőink. A bankok továbbra is megkapják a hirdetmény szerinti kamatlábat, nincs változás. "A" cég fizet BUBOR-t, kap BUBOR-t és fizet 4,5%; tehát összesen 4,5% kamatot fizet a meghirdetett 5% helyett. "B" cég kap 4,5% és fizet 6% illetve BUBOR+0,5%, ez összesen BUBOR + 2 % kamat, amikor ajánlat szerint csak BUBOR + 3% mellett kaphattak volna hitelt. Végül a SWAP Bank: kap 4,5% és fizet 4,5%, valamint kap BUBOR+0,5 és fizet BUBOR-t. Tehát összesen 0,5% fix jövedelme van.

                A SWAP Banknak nincs kihelyezett tőkéje, így kockázatai is sokkal alacsonyabbak, ennek megfelelően számítja a kamatlábakat.

                A SWAP cserék alapja egyik oldalról a különböző kondíciók (hitelminősítés, külföldi/belföldi hitelfelvevő) közötti különbség adja, másik oldalról pedig a az eltérő piaci várakozások. Utóbbit minden ügyletnél figyelembe lehet venni, például: miért ad el valaki részvényt amikor én venni akarok? Fenti példánknál maradva "A" cég emelkedő, míg "B" cég csökkenő kamatokra számít, illetve a banki kamatmarzsok különbsége (fix-nél 1%; változónál 3% különbség) is a bankok várakozásaiból ered; emelkedő BUBOR mellett is megmarad a 20% kockázati különbség.

                A leggyakoribb eset amikor két különböző ország cégei cserélnek kamatot, mivel mindkettő saját bankjánál kedvezőbb feltételek mellett kap hitelt, ám valamilyen okból (terjeszkedés, akvizíció, befektetés) a másik piac hitelére van szüksége. Másik ilyen esetünk a fent leírt különböző piaci várakozások esete, amikor egy adott gazdaságon belül két szereplő különbözően látja jövőjét.

                A következő néhány soron bemutatjuk a CDS termékeket, valamint azt a kapzsiságot, ami egyszer már romba döntötte a nyugati pénzügyi rendszert és máig kitart, béklyóban tartva ezzel a piaci konszolidáció folyamatát.

                A CDS (azaz Credit Default Swap) gyakorlatilag nem más, mint egy pénzügyi biztosítási kötvény. A CDS eladója kötelezettséget vállal a vevő veszteségeinek előre meghatározott fokú megtérítésére, amennyiben a kötvény kibocsátója fizetésképtelenné válik. Honnan a swap elnevezés? Jogilag ez a biztosítási és biztosított kötvény cseréje. A biztosítási díj az úgynevezett CDS felár, avagy kockázati felár. Ez nem más mint a közgazdasági kockázati prémium; melyet a CDS vevője fizet az eladónak a biztosításért cserébe. A kockázati prémiumról itt olvashat bővebben.

                Most rátérünk a "Miért gyújtsuk fel a szomszéd házát?" kérdésre. Rengeteg befektetési bank és pénzügyi biztosító (a legnagyobb mértékben az AIG, American International Group Inc.) adott el CDS-eket olyan vállalatoknak és magánembereknek, akik nem birtokolták a biztosított papírt.  A motiváló erő nem más, mint a kapzsiság.

                Ez épp olyan mintha egy házra a tulajdonoson kívül mások is biztosítást kötnének. Ők nem hasznonélvezők, de a díjakat így is fizetik. Miért éri meg nekik, kérdezhetnénk? A biztosító társaságnak nyilvánvalóan előnyös, hiszen tízszer-hússzor annyi bevételhez jut, mint normális esetben. Az ügyfelek egyetlen módon járhatnak jól: ha leég a ház, és a biztosító fizet.

                Példánkból kiindulva az ügyfél úgy csinálhatja meg a szerencséjét ha "felgyújtja azt a bizonyos házat". A pénz világában ez még egyszerűbb is, mint gondolnánk, ha minden érdekel shortolja a papírokat (márpedig valószínűleg fogja) az önmagában eséshez vezethet. Már csak hab a tortán, hogy a biztosított termékek, a sub-prime hitelektől függő derivatívák, szaknevükön CDO-k az ingatlanpiac helyzete miatt amúgy is gyenge lábakon álltak. Ami ez után történt az már történelem, a biztosító fizet, mindenkinek, majd természetesen csődöt jelent ilyen terhek mellett. Az állam ezután kimenti, és adóbevételekből fizetik ki a "biztosítási csalást".

Ki a hibás? Természetesen könnyű a spekulátorokra mutogatni, hiszen ők gyújtották a világra a házat, de ugyanakkor melyik racionális biztosító ad el olyan kötvényt, ahol a biztosítás tárgya nincs az ügyfél birtokában? Ezek a bankok és biztosítók mind ki lettek segítve a 2008 válságot követően adófizetői pénzből, ám a derivatívákat azóta sem szabályozták le, így továbbra sincs komoly akadály az előtt, hogy ez még egyszer megtörténhessen


További tartalomért keressen minket Facebookon!