Hozam Vadász

                A válasz egy rendkívül sokat emlegetett módszer: a diverzifikáció. Igyekezzünk pénzünket minél többféle, minél színesebb eszközosztály kompozícióban tartani. Ez bika piacok idején is hatékony stratégia, hiszen kisebb korrekciók/visszaesések ilyenkor is bekövetkezhetnek, melyet ekkor csak portfolionk egy bizonyos hányada szenved el, míg a teljes vagyonunk képes lekövetni a legszélesebb értelemben vett piaci növekedést. Buborék esetén ha teljesen nem is sikerül megmenekülnünk tompíthatjuk a sokk élét. Amennyiben nem diverzifikáljuk portfolionkat a bika piac idején nagy valószínűséggel abba az eszközosztályba, eszközbe fogjuk rakni, amely a legjobban prosperál, azaz hosszútávon a leginkább buborék gyanús. Hacsak nincsenek bennfentes információink (itt természetesen legális úton értjük az információ beszerzését, pl. a cég alkalmazottjaként, a cikk nem hivatott senkit sem ösztönözni illegális információk beszerzésére), akkor viszonylag kis esély mutatkozik arra, hogy pontosan eltaláljuk a kiszállási pontot mielőtt túl késő lenne.

                Sajnos a diverzifikáció hátulütője lehet, hogy sokszorozódnak tranzakciós költségeink, illetve hogy nem rendelkezünk elegendő tőkével bizonyos eszközök megvásárlásához. Ilyen esetekre kiváló megoldást nyújthatnak a befektetési és ETF alapok, melynél már kis összegért is részesülhetünk az amúgy drága eszközök (ingatlan, nemesfém) hozamából.

                Az idők próbáját eddig a sztereotípiáknak megfelelően olyan eszközök állták ki, mint az ingatlan, illetve a nemesfémek. Eddig. A 2008-as válságot, majd később az Ír piac összeomlását is ingatlan buborékok okozták, illetve az arany árfolyama is jelentős esésen ment keresztül 2012-2013 évben. Cikkünk inkább a nem-konvencionáis eszközök használatára hívná fel a figyelmet.

                A pénzpiaci alapok rendkívül jó döntésnek bizonyulnak átmeneti időszakokban, hiszen alacsony, de kockázat mentes hozamokat kínálnak a likviditás teljes biztonsága mellett. Egy portfolio kialakításakor a likviditásra mindig fektessük kellő hangsúlyt, így egy esetleges jövőbeli veszteség után is maradnak tartalékaink, illetve egy nem várt kiadás esetén sem kell kiszállnunk nyerő pozíciónkból.

                A jó minősítésű kötvények közvetlen megvétele is biztos stratégiának bizonyulhat. Miért közvetlen? A fix lejárattal nyerünk egy biztos pontot, mellyel számolni tudunk. Ez nem más, mint a névérték törlesztése. Futamidő alatti értékesítés esetén fennáll a tőkeveszteség kockázata. Ennek kiküszöbölésére alkalmas a fent említett likvid pénzpiaci alap vétele.

                Opciók, határidős és ellenirányú ügyletek. A leghatékonyabb, kifinomultabb és költségesebb módja pénzünk védelmének. Első kettővel szintén egy-egy biztos pontot, kapaszkodót nyerhetünk egy jövőbeni időpontra, opció esetén még kötelezettségünk is csak részleges. Természetesen ha megvettük az opciós jogot, majd a piac kedvező mozgása miatt nem éltünk vele főhet a fejünk az extra kiadások miatt, de a "biztosítási szakma" már csak ilyen.

                Az ellenirányú ügyletek esetén a blog rövid, de tartalmas történetén belül először szólalunk fel a tőkeáttételes kereskedés mellett. Ahhoz, hogy pozíciónk lefedezését tőkeáttétel nélkül tudjuk megoldani egy azonos méretű likvid összegre lenne szükség, melynek rendelkezésre tartása roppant bonyolult eset. Egyrészt nem előnyös pénzünk felét ilyen célok végett pamlagon hagyni, illetve a befektetett rész növekedése miatt rendkívül nehéz megmondani mekkora összegre lesz szükségünk.

Példa: 100 dollárt rakunk S&P 500 indexet követő ETF-be. Egy éven belül 20% emelkedést várunk. Ekkor egy esetleges lefedezés céljára 120 dollárt kéne céltartalékolnunk. Ebben az esetben az 50-50%-nál is rosszabb arányt kapunk.

Megfelelő módszer lehet egy kisebb összeg elkülönítése ilyen célokra (akár pénzpiaci vagy likviditási alapban), mellyel kedvezőtlen piaci mozgások esetén képesek vagyunk egy ellenirányú ügyletet nyitni tőkeáttétel mellett.

Példa: 100 dollárt S&P 500 indexbe fektetünk. 20 dollárt elkülönítünk fedezet céljára. Egy év múlva 20% növekedés után piaci korrekció következik be. 20 dollárunkkal 6-szoros tőkeáttétel mellett nyitunk egy S&P short pozíciót (például CFD-n keresztül) 120 dollár értékben. Ekkor 120 dollár long illetve short pozíciónk is van, bármerre megy a piac a két oldal vesztesége/nyeresége kiegyenlíti egymást. A növekedés folytatódásával zárjuk short pozíciónkat, veszteség nélkül. Az egyetlen felmerülő "veszteség" a tőkeáttételes eszköz tartásának költsége lehet, hiszen a tőkeáttételes rész után a szolgáltató kamatot számít fel nekünk (hiszen használjuk a pénzét) díj vagy jutalék formájában. De önmagunkat ismételve: a biztosításnak sajnos ára van!

                Racionális diverzifikáció esetén nem csak magunkkal de a piac egészével is jót tehetünk. Ha minden befektető lebontaná kellő mértékben portfolioját, és tartaná annak súlyozását, a mániák, ezáltal a buborékok kialakulási esélye és méretük jelentősen csökkenne, illetve kisebb volumenű és ritkább korrekciók lennének jelen a piacon. Természetesen minden érmének két oldala van, a növekedési ütem is lassulna. Összességében egy alacsonyabb kockázatú eszközt kapnánk, amit piacnak hívnak. A kérdés csak az, hogy épp mekkora a kockázati étvágy?

             Most kissé eltérünk eddig megszokott módszerünktől, melyben először egy elméleti példát vizsgálunk majd alátámasztjuk egy gyakorlatival, most a gyakorlat mögött álló elméletet fogjuk keresni. Ha valaki nyomon követte a forint mozgását az elmúlt két hétben elég turbulens időszaknak lehetett szemtanúja. Erre magyarázatul szolgálhat több fundamentális tényező is, mind külföldi, mind belföldi. Gondolok itt a FED tapering körüli spekulációra, mivel a munkaerő piaci adatok továbbra sem meggyőzőek az USA-ban, a török belpolitikai és pénzügyi helyzetre, amely hatása átgyűrűzött a lokális feltörekvő piacokra vagy a devizahitelek körüli huzavonára.

                Ezen tényezők önmagukban képesek megmozgatni az árfolyamot, ám az elmúlt napokban többször olyan jelenséget is láthattuk, hogy az EUR/HUF árfolyam 1-1,2% emelkedett majd esett többször egymás után egyetlen délelőtt vagy délután folyamán. Mivel makro adatok nem jöttek ki ilyen gyorsasággal két forgatókönyv lehetséges: vagy a piac maga sem tudja, hogy hogyan árazza be a forintot jelen helyzetben, vagy spekulatív tényezők bújnak meg a háttérben. Valószínűleg mindkettő igaz lehet bizonyos mértékig és a spekulánsok a bizonytalan helyzetet kihasználva húzzák vagy tolják magukkal a piacot.

                Mint több makro tényező is alátámasztja a forint igen sérülékeny helyzetbe került. Egy ügyes spekuláns ezt azonnal felismeri és kapva kap az alkalmon, hogy ebből a bizonytalan helyzetből minél jobban profitáljon. Mivel az elmúlt napok eseményeit látva a piac nagyobb valószínűséggel ugrik arra, ha a forint gyengül érdemes short pozíciót nyitni. Ez az alacsony költségek miatt is igen vonzó lehet.

                Mint a forex piaccal foglalkozó cikkünkben is bemutattuk az opciós és határidős kereskedésnél a két fél között egy kamat ügylet is meghúzódik, amit az "árfolyamba építve" bonyolít le az eladó és vevő. Egy EUR/HUF short pozíció felvételénél a brókerháznak (Forex vagy CFD kereskedő) el kell adnia a 2,85 % alapkamatú forintot és helyette a csupán 0,5 %-os irányadó kamatlábbal rendelkező eurot kell vennie, hogy lefedezze kitettségét a bankközi piacokon. Természetesen ezzel ő elméleti veszteséget könyvelne el, így a kamatkülönbözetet az ügyfélnek meg kell térítenie a pozíció tartási költségének formájában. A folyamatos kamatvágási tendencia tehát kitűnő táptalaja a forint elleni spekulációnak, mivel nem csak a meglévő pozíció feladására ösztönöz (kockázati prémium elve), de további short pozíciók nyitását is gazdaságosabbá teszi.