A világ vezető gazdaságainak jegybankjai mind monetáris lazításba fogtak, az irányadó kamatlábak 0 százalék környékén, több milliárd dollárért vett államkötvényeket és jelzálog fedezetű papírokat a Bank of England, FED és Bank of Japan. Az inflációs ráták ugyanakkor még mindig csak lassan, vagy egyáltalán nem akarnak megindulni felfelé.

    Ennek egyik oka a munkaerőpiac elhúzódó regenerálása. Ahogy Janet Yellen, amerikai jegybankelnök is felhívta rá a figyelmet keddi meghallgatásán, a munkaerő túl gyors aktivizálása negatívan hat a reálbérek növekedésére. Egyszerűen ha a munkaerőpiacon megnövekszik a kínálat az csökkenteni fogja a béreket. Ez rontaná a háztartások vásárló erejét, így a magasabb árak nem tudnának érvényesülni a gazdaságban hosszútávon. Yellen szerint lassan kell csökkenteni a munkanélküliséget, amennyiben a maradéktalan gazdasági gyógyulás a célunk. Ez a kijelentés magában hordozza azt az üzenetet, hogy a FED tapering októberi véget érése után is fenntarthatja a laza monetáris politikáját a FED. Bár az elnökasszony meghallgatása alatt elejtett bár hawkish, azaz kamatemelést pártoló megjegyzést, konkrétan ő maga is utalt rá, hogy az alacsony kamatok és a magas jegybanki mérlegfőösszeg még velünk maradnak október után is.

     Habár a magas likviditás és az alacsony kamatok igen kedvezően hatnak a befektetésekre, a reálgazdaság már annyira nem örül neki. A fogyasztók úgy nevezett likviditási csapdába kerültek. Nincs kamat, tehát nem éri meg bankban tartani a pénzemet; ugyanakkor az infláció is eltűnt a gazdaságból, így a fogyasztással is nyugodtan kivárhat az ember. Ma ez az egyik legnagyobb veszélyeztető faktor a gazdaságokra nézve. A gazdasági pangás és a pénz forgási sebességének lassulása olyan káros várakozásokat hozhat létre, melyet a legerősebb monetáris vagy fiskális intervenció és/vagy kommunikáció sem tud egykönnyen megváltoztatni.