Hozam Vadász

                A napokban jelent meg az MSZP választási programja, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter pedig szintúgy néhány napja a Portfolio.hu konferenciáján ismertette saját nézőpontját a gazdaság helyzetéről illetve kilátásairól. Úgy tűnik elkezdődött a választási kampány és ígérgetés, de érdemes ilyenkor megvizsgálni mi mennyire fenntartható, illetve milyen hatással lesz a gazdaságunkra .A politikai, ideológiai és szociális részét nem fogjuk megvizsgálni a programoknak, csak a fiskális illetve makrogazdasági oldalra fogunk koncentrálni, egyszerű makrogazdasági modelleket alkalmazva. Alapvetően két grafikon az ár-mennyiség (kereslet-kínálat) valamint a termelés-fogyasztás fog segítségünkre lenni a vizsgálódásban (a számok csak jelzés értékűek, semmilyen formában nem tükrözik a valóságot; csupán az elmélet bemutatására szolgálnak)

                Feltehetően a Fidesz folytatná a személyi adók relatíve alacsonyan tartását és inkább az üzleti szféra adóztatására koncentrálna továbbra is a következő ciklusban. Sőt, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter belengette az egyszámjegyű SZJA lehetőségét is. Ez minden bizonnyal növelné az háztartások nettó bevételét (ha nem is egy az egyben, mivel az nincs garantálva, hogy a bruttó bérek fixen maradnak) ezáltal a fogyasztást is serkentené, hosszabb távon inflációt generálva. Ám a jelenlegi kormány egyik legfőbb célja, hogy 3% alatt tartsa az államháztartási hiányt, így valószínűleg az ezáltal teremtett lyukat újabb vállalati adók kivetésével kompenzálná. Ez a modellünkben a keresleti görbe megemelkedését vonná maga után, növelve az árszinteket és csökkentve a termelést.

                Ahogy ábráinkon is látszik az alacsonyabb SZJA önmagában növelné az árszinteket (magyarán infációt generálna), illetve a gazdaság teljesítményét is rövid távon. Hosszabb távon az infláció miatt a reálbérek csökkennének eredeti szintjükre, ezzel visszaállítva a gazdaságot az eredeti egyensúlyi helyzetébe. Kijelenthetjük tehát, hogy a jótékony hatás csupán átmeneti.

                A megnövekedett vállalati terhek a kínálati görbe emelkedését okoznák, ahogy fentebb írtuk. Természetesen a Fidesz az elmúlt négy évben többször is megerőszakolta a piaci mechanizmusokat (rezsicsökkentés, bankadók áthárításának gátlása) így valószínűsíthető, hogy most is ezzel az eszközzel élne. Ebben az esetben a kínálati görbe természet a helyén maradna, ám a csökkenő profitabilitás a beruházások ( Y = C + G + I + NX ) csökkenéséhez vezetne. Lássuk először azt a verziót, amikor hagyják végbe menni a piaci folyamatokat.

                Ezen (valószínűtlen esetben) semmi nem történt a termeléssel, körül belül eredeti áll helyzetébe tért vissza, ám az árak jelentős emelkedésen mentek keresztül, elinflálva ezáltal a nettó bérek emelkedését, sőt a reál bérek valószínűsíthetően csökkennek az új egyensúlyi helyzetben (feltételezve, hogy a monetáris politika nem tesz semmilyen lépést). Itt megjegyezném, hogy amennyiben kamatot emelnének a jegybankárok az a keresleti görbénket balra/lefelé tolná el kisebb recessziót okozva ezzel (,hiszen kevesebb mennyiségű pénz forogna a gazdaságban).

                Abban az esetben ha a szektorokra kivetett plusz adóterhek áthárítását módjában van megakadályozni a kormánynak úgy a visszaforgatott nyereség lesz kisebb, csökkentve ezáltal a belső keresletet. Ezen forgatókönyvben tehát a a kínálati görbe nem mozdult el, a magasabb bérek (alacsonyabb SZJA) növeli, míg a csökkenő beruházások csökkentik a keresleti oldalt. Amennyiben a bérek hatása erősebb az árak és a termelés rövid távon emelkednek, amennyiben a beruházások csökkenése dominál a termelés és az árszint csökken rövid távon.

                Ha a csökkenő beruházások hatása az erősebb újra két lehetőséggel állunk szemben. Vagy megtalálja a fiskális/monetáris politika a módját a kereslet ösztönzésének és közbelép, vagy a munkanélküliség emelkedésével csökkenti a gazdaság a kialakult negatív kibocsátási rést. Mint láthattuk egyik esetben sincs hosszabb távú fellendülés, sőt egy két forgatókönyv esetében még recessziót is generáltak a bevezetendő intézkedések.

                Adózás szempontjából itt valamivel egyszerűbb helyzettel állunk szemben. A többkulcsos SZJA bevezetésével csupán a jelenlegi szint terheinek újraosztására tett ígéretet a koalíció. A 3% alatti költségvetési hiány betartását Mesterházy is céljának tűzte ki, hiszen általa fogalmazva "ez kőbe vésett szabály".

                A bankadót azzal a feltétellel csökkentenék, hogy a bankok az így megtermelt plusz nyereséget visszaforgatják a gazdaságba. Ezzel csökkentenék az állam bevételeit, növelnék a beruházások szintjét, tehát a keresleti görbe rövid távon felfelé mozdulna el, inflációt generálva és magasabb termelést eredményezve. Természetesen ezáltal máshonnan kéne pótolni az így elveszett adóbevételeket, ám a megnövekedett termelés/fogyasztás a fogyasztási adók bevételeit emelné, tehát nem egy az egyben kéne ráterhelni más szektorra a kiesett állami bevételeket.

                Hosszabb távon itt is visszaállna az egyensúly, vagy a bérek emelésével további inflációt generálva vagy a reálbérek csökkenése miatt a belső fogyasztás csökkenés visszatolná a keresleti görbét eredeti pozíciójába. Ám hosszabb távon itt lehet egy jótékony hatás: mégpedig a vállalati beruházásoknak köszönhető gazdasági bővülés, mely esetben hosszabb távon is fenntarthatóvá válna a magasabb termelési szint. Miért nincs ez a Fidesz forgatókönyvei között? Több oka is van. Első, hogy a lakosság kevésbé szervezett összességében, mint a bankszektor így irányított befektetésekről aligha beszélhetünk. Második,  csökkenő reálbérek miatt nem igazán lenne motiváló erő a spórolásra, minden ember gyarló, igyekeznének a megszokott életszínvonalt fenntartani. Harmadik, ha sikerül spórolni és betenni egy bankba vagy befektetési alapba a pénzt előbbi valószínűleg nem innovációra költene belőle, hiszen a fuldokló csak levegőért kapkodni ér rá, illetve a magas adóterhek miatt nem is kockáztatná a befektetéseit.

                Mindkét oldal (jobb és bal egyaránt) gazdasági szempontból, és itt különösen erős hangsúlyt fektetnék a gazdasági szóra, egy igen előnytelen közös platformon vannak, mégpedig az alacsonyabb keresetűek adóterheinek csökkentésén. Sajnos a csúf igazság az, hogy ezek a rétegek jelenleg többségben vannak a magyar lakosságon belül, életszínvonaluk messze elmarad a nyugati sztenderdektől. Egy ilyen réteg a befolyó plusz pénzből valószínűleg nem fogyasztási hanem létfenntartási javakra költene elsősorban, valamint a spórolás is csak másodlagos. Természetesen szociális államban élünk, bármelyik párt is alkossa a kormányt, és mint ilyen nem engedhetjük meg magunknak az alacsonyabb rétegek sanyargatását a gyorsabb fejlődés érdekében.

                További szociális támogatásokat is ígért a koalíció választási programjában, ám az egyenlőre tisztázatlan, hogy ezekhez honnan szeretnék előteremteni a megfelelő  forrásokat. Emellett szerepel programjukban az alapvető élelmiszerek árának csökkentése is, mellyel újfent az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőknek kedveznének elsősorban. Itt is felmerül a kérdés, hogy miből akarják pótolni az így kiesett bevételeket?



További tartalomért keressen minket Facebookon!

                 A gazdaság igazi motorját kutató cikksorozatunk utolsó részében kényes témához érkeztünk. Aki jártasabb közgazdaságban a cím olvasásánál azonnal felszisszenhetett, hogy az árfolyamok hatása a gazdaság teljesítményére elsősorban nem a fogyasztási, hanem a külkereskedelmi mérleg oldalán jelentkezik. Igen, akik így gondolták teljesen igazuk van, ám az export-import tevékenység végső soron a fogyasztási mutatókra fejtheti ki hatását.

                Az első részben felállítottuk egy egyszerű modellt, melynél egyik feltevésünk az volt, hogy zárt gazdaságot vizsgálunk. Ebben a cikkünkben természetesen a vizsgálat tárgya és az eredeti modell enyhén szólva összeférhetetlen, így ezen írásban egy nyitott piacgazdaságot veszünk alapnak. A jelenség, amit most szemügyre veszünk elsősorban magára az export és import folyamatokra van hatással. A fogyasztáson belül leginkább úgy mérhetjük az árfolyamok változását, ha azt nézzük, hogy a végső fogyasztó mekkora részben vásárolt hazai illetve külföldi termékeket. Ebbe beletartoznak olyan egyszerű fogyasztási cikkek is, mint például egy kiló kenyér, mely első ránézésre tűnhet 100%-ban hazai terméknek, ám valószínűleg külföldi gyártmányú teherautón, külföldről érkezett üzemanyag felhasználásával került a polcokra és ezen "termelő eszközök" ára megjelenik a termék piaci árában is. Láthatjuk, hogy egy nyitott gazdaságban igen ritkán találni 100%-ban hazai terméket.

Cikkünk következő részeiben deviza árfolyam - vagy árfolyam - alatt mindig a külföldi/belföldi kereszteket értjük.

                Amennyiben az árfolyamok nőnek úgy egy egységnyi külföldi fizetőeszközért egyre több hazai fizetőeszközt kell adnunk, vagy épp hogy többet kapunk. Az import tevékenységet ezen jelenség gyengíti, hiszen ahhoz hogy külföldről vásárolhassunk egyre több hazai devizát kell váltanunk. Ez erősíti a belső gazdaságot, hiszen a külföldi termékek hazai devizában mérve egyre drágábbá válnak; egyszerű kereslet-kínálat elvén ha nő az ár csökken a kereslet. Ám az igény nem feltétlenül szűnik meg ezen termékek iránt, ezáltal jó lehetősége adódik hazai termelőknek azonos, vagy helyettesítő termékkel kielégíteni a piaci szükségleteket.

                Az export tevékenységre a deviza árfolyam emelkedése épp ellenkező, pozitív hatást fejt ki, hiszen külföldön eladott termékünkért bár azonos mennyiségű idegen devizát kapunk, ám ezt az eredeti állapotnál kedvezőbben, több hazai eszközre válthatjuk. Ha egy küldő piacról érkező termékek relatíve olcsóvá válnak újfent az egyszerű kereslet-kínálat elvét követve a kereslet nőni fog a termékek iránt.

                Mint láthattuk mind az export mind import oldalról a hazai fizetőeszköz alul teljesítése a külföldivel szemben pozitív hatást gyakorolt a belső termelésre, illetve az import oldalon a belső fogyasztás felé tolódott el az egyensúlyt a import termékek fogyasztásával szemben. A 2008 válságot követően több állam is próbálta csökkenteni devizája világpiaci értékét, remélve hogy ezzel segíteni tud a gazdaság helyreállításában és a növekedési pályára való visszaállásában.

                Ha a devizáink árfolyamai csökkennek épp ellenkező hatásokat figyelhetünk meg. A külföldi termékek relatíve olcsók lesznek, míg a külföldi fogyasztók kereslete csökken a hazai, dráguló termékkörrel szemben. Külkereskedelmi mérlegünkre negatív hatást gyakorol az árfolyamok csökkenése, így hosszútávon jelentős pénzösszeg távozhat a gazdaságból.

                A deviza keresztek változásai elsősorban nem a fogyasztás mértékét befolyásolják (mint ahogy az infláció vagy kamatlábak teszik) hanem azt, hogy fizetésünk mekkora részét költjük el a belső gazdaságban és mekkora részét költjük külső gazdaságok által előállított termékekre. Természetesen utóbbi nincs hatással a mi gazdasági fejlődésünkre (legalábbis nem közvetlenül és nem rövidtávon) így levonhatjuk azt a következtetést, hogy a belső gazdaság fejlődését a relatíve gyenge belső fizetőeszköz segíti elő.

                Cikksorozatunk elsősorban azt vizsgálta, hogy mely makroökonómiai tényező van a legnagyobb hatással egy gazdaság fejlődésére. Számos matematikai és gazdaság történelmi adat erősíthet meg minket, hogy ez nem más mint a fogyasztás, azon belül is a belső fogyasztás. Második lépcsőben annak jártunk utána, hogy mely egyszerű tényezők fejtik ki hatásukat a gazdaság egészének fogyasztására. Ezen néhány mutató figyelésével könnyebb dolgunk van, ha azt akarjuk eldönteni mely piacokon érdemes befektetnünk pénzünket. Kitűnő példa erre a feltörekvő piacok utóbbi néhány énben megfigyelt növekedésének lassulása. Rengeteg piac küzd forráshiánnyal, sokaknál a növekvő bérszintek ahhoz elegendővé váltak, hogy terméküket drágának találják, ám ahhoz még kevésnek bizonyultak hogy egy erős belső keresletet teremtsenek. Ezen kettős csapdába esettek közé tartoznak többek között a BRIC országok (Brazília, Oroszország, India és Kína). 

 

forrás: data.worldbank.org

 

forrás: data.worldbank.org