Hozam Vadász

                Akik számára új a téma: az infláció a pénz elértéktelenedésének mutatója. Mérésére egy átlagos fogyasztói kosár (amiben a kiló kenyértől egy köbméter gázon át a töltőtollig majdnem minden megtalálható, amit egy átlagos háztartás fogyaszt) áll rendelkezésünkre, melyben megtalálható termékek árának változását mérik súlyozott átlag számításával. Az infláció mérésére használt index szám a fogyasztói ár index (angolul consumer price index (CPI)).

Példa:

A kosarunkban van 1 kW áram és 1 liter víz. Egy átlagos háztartás havi bevételének 40% áramra, 60% vízre költi. Egy év alatt az áram ára 10%, a vízé 5% emelkedik. A bázis év indexe 100, az új évben az áram 40*1,1 illetve a víz 60*1,05 indexre emelkedik, így az új index 107 lett, ami 7% inflációnak felel meg.

                A piaci szereplők várakozásai játsszák a legnagyobb szerepet az árak meghatározásában és a fogyasztás alakulásában. Sokszor tekinthetünk rájuk úgy mint a piac önbeteljesítő jóslataira. De az egyszerű fogyasztó mi alapján határozza meg saját várakozásait? A válasz ugyan az, ami a legtöbb befektetés esetében is: a múltbeli trend folytatódását várja. Sajnos, hogy a piac egésze mit fog várni és mi lesz a fiskális és monetáris politika válasza erre, épp annyira nehéz pontosan megállapítani, mint hogy következő hónapban hogy fog viselkedni egy részvény index. Természetesen tőzsdei és inflációs indexek esetében is van különbség az egyes mutatók volatilitásában, mely megkönnyítheti vagy nehezítheti a jövőbeni becslést.

                Lássuk milyen hatással vannak a várakozások a gazdaságra. Alapvetően két véglet van az inflációs skálán: a defláció, melynél pénzünk reál értéke egyre növekszik és a hiperinfláció, melynél pénzünk napok alatt is akár elveszítheti teljes értékét. Természetesen hiperinflációs jelenséggel normális körülmények között nem találkozunk egy gazdaságban.  Deflációnál az árak egyre alacsonyabbak az idő előrehaladtával, így lassítja a fogyasztást, hiszen minek vásároljon bármit is a fogyasztó ha kis idő múlva még olcsóbban juthat hozzá. Az erős inflációs nyomás épp az ellenkező hatást éri el: a vagyonunk pénzben való tartása rendkívül költségessé válik, így a tudatos fogyasztó igyekszik minél előbb megszabadulni tőle és átkonvertálni a vagyonát egy erősebben értéktartó eszközbe (ez lehet tartós fogyasztási cikkek, ingatlanok vásárlása, vagy esetleg menekülő devizák (USD, CHF, JPY) vagy nemesfémek vásárlása). Ekkor az egyszerű kereslet-kínálat elvén az inflálódó deviza az erős eladói nyomás alatt tovább veszít vásárló erejéből és félő, hogy a magas deviza árak miatt az egész gazdaság összeroppanhat.

                Míg esetleg az inflációs kilengéseket az aktív munkavállók könnyebben átvészelhetik béreik reál értékének igazodásával, addig olyan fogyasztói csoportok, mint a nyugdíjasok, segélyből élők jelentősen veszíthetnek vásárló erejükből, mivel az ő bevételeik nominális értéken fixen vannak tartva (,legalábbis rövidtávon).

                Sokszor az ár változásának hátterében világpiaci termékek árfolyam változásának ára (réz, kőolaj, platina, gabona, stb.) állhat. Általában ezeket a változásokat a termelők igyekeznek lefedezni a szabad piacokon, hiszen az ő számukra is a kiszámíthatóság az egyik legfőbb célpont, de ez nem minden esetben működik tökéletesen. A legérzékenyebb termékek általában az energiahordozók, melyekre a fejlődő országok energiaigénye miatt egyre nagyobb a kereset a világpiacon. Ezen energiahordozók a világ össz GDP-jének még csak 4,9% tették ki 2004-ben, míg 2011 már 6,5%, ami 4,3% éves növekedésnek felel meg. (forrás: The World Bank [data.theworldbank.org])

                Ennél egyszerűbb lokális piacon fellépő kereslet-kínálati hatások is erős hatással lehetnek az egyes devizák vásárlóerejére. Ilyenkor érdemes az gazdaságban lévő javak mennyiségét (ipari termelés [GDP] + import) összevetni a gazdaságban forgó pénz mennyiségével (GNI).

                Mint láttuk az infláció szoros összefüggésben van egy gazdaság teljesítményével és azon belül is a fogyasztás alakulásával. Következő cikkeinkben az inflációt befolyásoló egyik legerősebb tényezőről, a kamatlábakról, a devizák reál árfolyamáról valamint a vagyonosodási hatásról tudhatunk meg többet, illetve, hogy ezek hogyan hatnak egy gazdaság alakulására.

                A most használt modell fellelhető minden közgazdasági alapokat oktató könyvben is. A GDP

Z = C + G + I + NX

                Mivel témánk a belső fogyasztás gazdaság ösztönző hatásának megismerése a többi változót nem, vagy konstansnak számoljuk. Tegyük fel, hogy egy zárt gazdaságban élünk, ahol a befektetések (I) és kormány kiadások (G) konstansak. A fogyasztás első sorban a bevételtől függ, valamint egyéni döntésünktől, hogy bevételeink mekkora részét takarítjuk meg. Az átláthatóság kedvéért vegyük ezt  a hányadot egy konstans számnak és jelöljük C₁-el illetve S₁-el (C₁ + S₁ = 1) . Ekkor C = C₁* Y ,ahol Y az ipari termelésből származó bevételünket jelzi (az egyenlet csak akkor helytálló ha további feltételként elfogadjuk, hogy a cégek az összes profitot kifizetik az alkalmazottaknak/tulajdonosoknak).

Z = C₁ * Y + G + I

Amikor egy gazdaság egyensúlyban van ugyan annyit termel, mint amennyit fogyaszt, ezáltal

Z = Y

Y = C₁ Y + G + I

Y - C₁ Y = G + I

Y * (1 - C₁) = G + I

Y = ( G + I ) / (1 - C₁)

            A matematikai összefüggésből látszik, hogy bevételünknek minél nagyobb hányadát fordítjuk fogyasztási célokra annál magasabb Y, vagyis ipari termelést tudunk elérni.

                Következő cikkeinkben azt fogjuk részletesebben megvizsgálni, hogy mi befolyásolja a C₁illetve S₁ állandókat, hogyan hozzák meg a fogyasztók döntéseiket és milyen hatással van ez egy gazdaság teljesítményére.