Hozam Vadász

A véget nem érő görög kérdés látszólag a végjáték felé közeledik. Több IMF törlesztés már elmulasztottak, bár ez bizonyos keretek között megengedett az IMF esetében, ha az adós egyben akar fizetni több részletet. Ezzel a gond, csak az, hogy hetekig nem derülhet ki, ha csődbe mentek. Lesz egy EKB törlesztésük is esedékes június 19.-én, ez azonban csak kisebb tétel, még akár ki is köhöghetik magukból. Az igazán érdekes a hó végi nyugdíj és bér kifizetések lesznek, amely 1,5 milliárd eurót tesz ki. Vagy legalábbis tenne, ha tudnak fizetni.

Nagyjából három alap forgatókönyvet lehet felvázolni: a görögök engednek, és folytatódik a bizonytalanság (ha pénzt kapnak is csak ideiglenesen oldódik meg a kérdés), az EU enged, vagy senki sem rántja el a kormányt és falnak megyünk. De leginkább a görögök.

Az első szcenárió, ahol a görög vezetés félrerántja a kormányt talán valószínűtlen, mivel ezzel majd minden politikai tőkéjüket elveszítenék. Már csak azért is öngyilkosság lenne, mivel van veszteni valójuk, a friss felmérések szerint, még mindig a választások idejéhez hasonló, erős támogatottságot élveznek.

Habár az elsődleges strukturális probléma megszűnni látszik (folyó fizetési mérleg kiigazítása a görög gazdaságban), a belpolitikai kérdések, valamint a mentalitás továbbra is változatlan. Az erkölcsi kockázat mindig is ott lesz, mi sem bizonyítja jobban, hogy épp a célegyenesben kezdtek el huzakodni a hitelezőkkel (két negyedéves GDP adat is pozitív volt a választások előtt).

Második elképzelés, hogy az EU végül enged, véget érnek a megszorítások, és Görögország végre felvirágzik. Legalábbis ők ezt hiszik. Amennyiben „megúsznák” a többi periféria ország is azt látná, hogy a farok csóválja a kutyát, és ők is engedményeket kérnének. Ha nem is egyből, egy-két választás után, amikor kitolódnának a politikai irányok a szélsőségek felé.

Harmadik lehetőség: államcsőd. A piaci bizonytalanság lezárása érdekében talán a legjobb, sokk terápiás megoldás. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a betét kivonások miatt az elmúlt hónapokban az EKB további 80 milliárd eurót adott a görög bankrendszernek, értéken aluli fedezet mellett. A jelzáloglevelek, és mögöttes ingatlanok kérdése még érdekes lehet ebből a szempontból.

Valószínűleg még a görögök is jobban járnának, lesz egy csomó kimenekített eurója a lakosságnak, amivel fogyasztani/beruházni tud. Ha ez eurózónából is kilépnek (bár ehhez kéne egy népszavazás, ami megint elhúzhatja a dolgokat), akkor ráadásul ez egy felértékelődő tőke lenne, a deviza keresztek a külső strukturális problémákat is segítenék kordában tartani, valamint pénzt is tudnának nyomtatni. Az „inflációs” adó rendkívül jól jöhet egy olyan gazdaságban, ahol máshogy nem lehet adót emelni.

Egy biztos, a folyamatos bizonytalanság nem csak a piacokat sújtja, de a görög lakosságot/gazdaságot is. Ha én görög közalkalmazott/nyugdíjas lennék a fogyasztásom a minimumon tartanám, amikor azt sem tudom, kapok e fizetést/nyugdíjat következő hónapban. Az így megtakarított pénzem meg hova rakjam? A bankba, ami csődbe megy, beváltja drachmára, és korlátozza a kivétet? Egy biztos, a görögöknél most legalább párnacihát kifizetődő gyártani.

A válságot megelőzően Európán belül a legtöbb gazdaság folyófizetési mérleg hiány mellett működött, ám a válságot követően ennek kiigazítására volt szükség. Gyakorlatilag ugyan úgy kell ezt elképzelni, mind az egyes háztartások pénzügyeit. Azt fogyaszthatom, amit megtermelek, illetve amennyiben ezt túl akarom lépni, hitelt kell felvennem. Kitől veszek fel hitelt? Azoktól, akik kevesebbet fogyasztanak, mint termelnek, azaz megtakarítással rendelkeznek. Gazdaságokra visszafordítva, a folyófizetési mérleg többlettel rendelkező, jellemzően fejlődő és olajtermelő államok, hitelezték/hitelezik a többieket.

A következő elem, amit vizsgálnunk kell, hogy miért teheti meg valaki, hogy éveken át hitelből fogyasszon. A válasz az, hogy amíg a termelés legalább ilyen mértékben növekszik addig nincs semmi gond. Ha a tartozásom mellett a jövedelmem is kétszeresére duzzadt ugyan ott tartok. Ezt akkor se felejtsük el, ha azt olvassuk valahol, hogy az adott állam nem is építette le az adósságát, mert számszerűleg növekedett. Érdemes mindig a termeléshez (GDP) mért adatokkal foglalkozni.

Az eredeti témához visszatérve: az Európai gazdaságok hitelből fogyasztanak, majd jön egy sub-prime és egy euró válság. A hitelezési hajlandóság és a növekedési pálya egyaránt visszaesik, máris nem fenntartható a modell.

Míg az amerikai és angol jegybankok egyből elkezdték ők maguk felvásárolni a kötvényeket addig Európa többi részén nem volt ilyen törekvés. Azon kívül, hogy a hitelezést vissza tudták állítani, majd fenn tudták tartani, a deviza leértékelésével a külkereskedelmi mérlegekre is pozitív hatást tudtak gyakorolni. Most az dollár épp ennek ellenkezőjét szenvedi el.

Európában a problémás periféria gazdaságok (Spanyolok, Portugálok, Olaszok, Írek, de még a Görögök is) pozitívra tudták fordítni a mérleg nyelvét, míg utóbbi még mindig hiánnyal küzd, de pozitív trendet mutatott fel. A másik nagy térség a fejlődő Európa, ahol a magyar gazdaságon kívül a román és szlovák tudta még megfordítani mérlegét a válság évei alatt.

Érdekes megfigyelni, hogy a pénznyomtatás hiányában a kiigazításnak komoly nyoma maradt a térség hitelezési teljesítményében. Ugyanakkor, a negatív külker mérlegek hiányában a fejlődő országok saját magukat kezdték el kitömni pénzzel.

Bár a kiigazítások már jóformán végbe mentek, a hitelezés még nem állt talpra, amivel egyik oldalról magyarázható az öreg kontinens eddigi alulteljesítése, és piacainak (máig kitartó) relatív alacsony értékeltsége. Az EKB pénzpumpa beindítása, és az euró gyengítése azonban a folyó fizetési mérlegekre is további pozitív hatással lehet. A mostani gyengélkedés az első negyedéves fellendülés után két okkal is alátámasztható.

 Az első a bizonytalan politikai hangulat (brit kilépés esélyei, görög adósság helyzete, spanyol és lengyel választások az évben). Másodjára még mindig maradtak negatív mérleggel rendelkező államok az Euró zónán belül, köztük Franciaország, ahol a külkereskedelemben egy U alakú pálya valószínűsíthető, hiszen rövidtávon a gyengülő deviza csak mélyíti a hiányt.

Nem kizárt, hogy ha a politikai parák kifutnak, illetve a hitelezés valóban elindul, a gyenge euró, és amúgy is jól álló európai külkermérlegeknek köszönhetően visszatér a növekedés a piacokra.

Kamatszintek meghatározásakor a gazdaságban fontos különbséget tennünk nominális és reál kamatlábak között; míg előbbi a reál kamatlábból és a várt inflációs rátából tevődik össze, úgy utóbbi a pénz valós árát tükrözi.

Annak alátámasztására, hogy a piacok Európában, pontosabban az eurós kötvénypiacon valóban az inflációt kezdték el beárazni, két példát is lehet hozni. Az egyik a német állampapír aukciós hozamok alakulása. A hét elején kibocsátásra került inflációhoz kötött 10 éves német kötvény -0,6 százalékos, míg a fix kupont fizető 10 éves papírok +0,65 százalékos hozam mellett találtak gazdára. A piaci konszenzus ezek szerint 1,25 százalékos éves inflációt vár jelenleg a következő 10 évre.

A legutóbbi inflációs felmérések egybevágnak a piaci várakozásokkal, az eurózónás infláció valóban gyorsul, éves alapon visszatért a deflációs zónából 0 százelékra, míg havi, évesítetlen alapon 0,24 százelékos emelekdést mutattak az árindexek áprilisban.

A második példa, egy ennél összetettebb, elméleti közgazdaságon alapuló vizsgálatra épülő alátámasztása a fenti elméletnek, miszerint jelenleg az infláció beárazása megy. A klasszikus közgazdaságtanban a pénz iránti kereslet/kínálat befolyásolja a likviditás valós árát, azaz a reál kamatot. Míg a pénznyomtatás miatt a pénzkínálat jelenleg bővül, addig keresleti oldalon a kereslet inkább csökkeni látszik rövidtávon.

Ezt a következő faktorokból lehet következtetni: a reál GDP lassabb ütemben növekedett, mint a reál (inflációval igazított) pénzkínálat. Azaz, hogy ugyan akkora reálkértékben kereskedjen a gazdaság már jóval több, szintén reálértéken vett pénz áll rendelkezésére. Azaz a tranzakciók megtörténtekor még mindig pénz marad a gazdasági szereplők zsebébe.

A másik faktor a pénz forgási sebessége, mely alatt azt vesszük számításba, hogy átlagban, hányszor cserél gazdát a pénz. A forgási sebesség szintén csökken, ami szintén alátámasztja azt, hogy a kívánt tranzakciók után elköltetlen pénz marad a gazdaságnál.

Bill Gross, a Janus Capital kötvényportfólió kezelője, aki híres kötvénypiaci jó meglátásairól, most is meglátta a lehetőséget a piacokon. Április közepén nyilatkozott úgy, hogy az európai kötvénypiac minden befektető életének shortját rejtegeti. Néhány nappal később el is kezdődött az őrült hozamemelkedés.

Az egyetlen probléma, hogy egy Gross nem játszotta meg. Bár pontos adat nincs, a március 31. portfólió összetétel szerint (Forrás: Morningstar) nettó 44 százalékos long kötvény kitettsége volt az alapnak, melynek összetétele 1:2-höz tartalmazott hosszú, illetve rövid lejáratú papírokat. Április végén egy befektetői konferencián úgy nyilatkozott, hogy ő nyár végéig nem várta a kamatszintek megugrását, addig inkább egy csendes oldalazásra számíott.

Azért így is van tanulság: az alap majdnem fele készpénz volt a legutolsó, első negyedéves beszámoló szerint. Azt valóban csak találgatni lehet, hogy április első napjaiban nem változtatott e kitettségén Gross. Egy dolog azonban biztos: készpénzt/likvid eszközt mindig tartsunk portfóliónkba, hiszen ha nem tartunk az azt jelenti, hogy nem lesz jobb pozícióra lehetőség, mint amit már felvettünk.

Az elmúlt másfél hét nem a kötvény befektetők időszaka volt. A német hozamok elstartoltak a nulla kamatszintek mellől, és jelenleg a 10 éves kötvények már fél százelékos hozam mellett cserélnek gazdát. Ez elsőre talán nem tűnik soknak, azonban ez a 10 éves német hozamok megtízszerezését jelenti rövid időn belül, illetve az indexek 4,76 százalékos esését.

A többi európai kötvény is kivétel nélkül lekövette a korrekciót a hozamokban. Részben a rossz hangulatnak, részben a magasabb hozamkörnyezet beárazása miatt a részvénypiacok is immár közel 10 százalékot korrigáltak áprilisi/történelmi csúcsuktól.

Az esést két ok indokolta. Egyik részről mindkét eszközosztály jelentősen túlvetté vált az első negyedévben, másrészről a kontinens gazdaságának megítélése, illetve a gazdasággal kapcsolatos várakozások változtak, pozitív irányba. Bár ennek nem feltétlenül kellene esést produkálni a részvénypiacokon, a fent említett okok miatt ez sem extravagáns a jelenlegi környezetben. Hosszabb távon ez épp jó fundamentumot adhat egy hosszabb távú részvénypiaci emelkedésnek, ráadásul egy jó beszállási pontot is a korrekció lecsengése után.

A kötvény piacokon már annál indokoltabb volt az esés. Az emelkedést megelőzően az európai hozamgörbék szinte teljesen kilaposodtak. Röviden ez azt jelentette, hogy a piac a kötvényekben hosszú távon is stagnációt árazott. Hosszabban, a kötvény hozamokban, mások mellett, az inflációs várakozásokat is árazza a piac. Hosszabb távon az árszintek emelkedése kommulált kéne, hogy legyen, ezért is (és kockázati okok miatt) magasabbak normál esetben a hosszabb lejáratú papírok éves hozamai. A lapos hozamgörbe így a hosszabb távú stagnálás árazásáról árulkodik, hiszen a kommulált infláció is alig tér el az egyszeritől. Jelenleg egy sokkal „egészségesebb” hozamgörbét látunk, mely egyre meredekebb a hosszú végén.

A várakozásokról már a hónapok óta pozitív piaci hangulatindexek is árulkodtak. Mindkét indikátor (hangulatindex, hozamgörbe) tekinthető önmegvalósító gazdasági tényezőnek, hiszen ha pozitívak a várakozásaim előre emelni fogom az árakat, ami valóban felpörgeti az inflációt és a fogyasztást. Az amerikai hozamoktól azonban még így is jelentősen eltérnek az európai kötvények hozamai. Jól látható, hogy az euró válság előtt a német és amerikai hozampálya szépen együtt mozgott, majd az európai recessziótól való félelem hatására a két görbe eltávolodott egymástól. Ezt a trendet is sikerült megtörni a mostani korrekcióval.

További pozitív hír volt a 36 hónapos trendet megtörő növekvő hitelállomány márciusban. A picokra kinyomtaott euró milliárdok a jelek szerint valóban megteszik hatásukat. Az év első negyedévében mind a betéti, mind a hitelállomány nőtt a pénznyomtatás hatására, ám a hitel/betét mutató így is enyhén javulni tudott.

Forrás: EKB adatbázis, Hozam Vadász

Az új görög kormány választási ígéreteivel saját magát szoríthatta sarokba. Míg ideológiai szempontból igen hagzatos ígéreteket tettek a megszorítások csökkentésére, talán épp a görög gazdaság az, ahol ennek a legkisebb, ha nem negatív hatása lenne. Az adócsökkentés nem mindig kedvez a gazdaságnak, és bizonyos esetekben, bár nehéz elfogadni, a hosszú távú érdekek megkövetelik a komoly megszorításokat.

A kaynes-i közgazdaságtan egyik alapvető eleme az adó multiplikátor. Ez azt mutatja meg az elemző számára, hogy bizonyos mértékű adó csökkentés/növelés esetén hogyan reagál a gazdaság összessége. Matematikailag leírva 1 egységgel növelve az adóterheket a gazdaság C/(1-C) arányban fog csökkeni. A „C” állandó a fogyasztási hajlandóságot jelöli, azaz jövedelmünk mekkora részét fordítjuk fogyasztási kiadásainkra, így értéke 0 és 1 között mozog.

Egy recesszióban lévő országban, mely épp leépíteni próbálja adósságait, ez a fogyasztási érték rendkívül alacsony. Ez a megtakarítási, adósság leépítési hajlandóság visszafogja az adócsökkentések hatását (magyarázatként helyettesítsünk be a fenti multiplikátor képletbe egy minél alacsonyabb számot).

A meghirdetett program uyganakkor növelné az államháztartási hiányt (adók csökkentése, állami szféra és kiadások növelése), ami a folyó fizetési, illetve külkereskedelmi mérlegekre lenne negatív hatással. A gazdaság csak annyit tud elkölteni amennyi pénze van, ergo ha növelni akarja az állam a kiadásokat vagy a privát szférától tud pénzt bevonni, vagy külföldről.

A privát szféra finanszírozása itt nem csupán adóztatást, de belföldön értékesített államkötvényt is jelent. Azonban a végeredmény itt is ugyan az lenne; mivel a privát szféra az államot pénzeli nem a reálgazadságot/külföldöt ennek a beruházások/külkereskedelem láthatja kárát.

Az eurózóna elhagyása szintén nem jelentene megoldást. A külkereskedelmi mérleg jelenleg is a negatív tartományban van, a leértélelődő drachma visszavezetése csak növelné ezt a terhet a gazdaságon.

Az egyetlen logikus megoldás a jelenlegi helyzet fenntartása lenne, ennek általános hátteréről korábban már lehetett olvasni a blogon.

http://hozamvadasz.postr.hu/egy_ismeretlen_hitelezo/