Hozam Vadász

Az amerikai jegybankként funkcionáló FED lassan fél éve folytatja a monetáris lazítás kivezetését a piacokról, az Európai Központi Bank esetében csak találgatások folynak, lesz e érdemi lazítás, a pozitív jegybanki kommunikáció egyre kevésbé bizonyul hatásosnak, a piacoknak már bizonyítékra lenne szüksége, de úgy tűnik az még várat magára. Az egyetlen komoly pénzpumpa jelenleg a japán jegybank, vagyis Bank of Japan kezében van. Immár több mint egy éve folytatják a hihetetlen mértékű pénznyomtatást, mely úgy tűnik kezdi meghozni hatását és 2013 második felétől az infláció elkezdett felfelé kúszni a szigetországban. A legnagyobb nyertes kétségkívül a Tokiói Értéktőzsde volt, a Nikkei 225 index 2013 során 52,4% emelkedett. Mi vezetett ehhez az intézkedéshez, és merre tartunk jelenleg?

                A második világháborúból vesztesként kikerülő Japán gazdasága romokban hevert. A gazdasági regenerálódás azonban nem váratott sokat magára. A '60-as években 10%, 1970-es években 5%, míg az 1980-as években 4% volt az átlagos év/év alapon számolt reál növekedés. Ezt a hihetetlen mértékű növekedést elősegítette a tőkekiáramlás korlátozása, a védelmi kiadások csökkentése (< 1% a mai napig); a fejlett technológiák átvétele, adaptálása és fejlesztése, illetve a húzóágazatok magas állami támogatása. Természetesen az ilyen mértékű növekedés euforikus érzelmeket okozhat, amely egyenes út a buborékok kialakulásához. Az 1990-es években több ingatlan és tőzsdei buborék is kipukkadt, deflációt okozva ezzel, a növekedést pedig 0,5% visszaszorítva. Erre válaszként 2001-2006 között végbevitték az első monetáris lazítást a szigetországban, mely elhozta az újabb gazdasági bővülés hullámát 2002-2007. A válságot követően a fiskális politika lazításával próbáltak életet lehelni a gazdaságba, ám ennek az érának a 2011 tsunami katasztrófa vetett véget. 2012 végétől indult a második monetáris lazítási hullám, mely az idei év, 2014 végéig 1,4 billió dollárt hivatott a gazdaságba pumpálni. Hogy jobban átérezzük a program súlyát ez a FED pénzpumpájának 160%-a lenne a program végére.

                A monetáris lazítás önmagában megosztja a politikusok és közgazdászok népes táborát. Az ellenzők azt vallják, hogy hiába a pénz pumpálása, ha a bankok és a háztartások nem akarnak részt venni a hitelezésben a fogyasztás sem fog elindulni. Jelen helyzetben ki szokták emelni a Japán kormány egyik legnagyobb gyengeségét is, ami nem más, mint a 224% GDP-hez mért államadósság. Az emelkedő infláció mellett az emelkedő kamatok olyan terhet rónának a japán költségvetésre, hogy gyakorlatilag minden bevételét a kamatok törlesztésére kellene fordítani, mely az adósság növekedését exponenciális pályára állítaná.

                A támogatók az eddigi eredményekkel szeretnek példálózni, a pozitív hatások megfigyelhetők voltak a szigetországban 2002 és 2007 között, illetve mintha az USA gazdasága is éledezne, a legutóbbi téli adatokat sokan csak az időjárás számlájára írják, mondván ez csak szezonális ingadozás volt és nincs mitől tartani. Természetesen a dovish Janet Yellen nyilatkozatok (kamatemelések eltolása) is a pozitív hangulatot segíti elő.

                A pénz és tőkepiaci eredmények azonban magukért beszélnek. A nikkei gyors emelkedése, a beinduló infláció, az alapok jó teljesítménye és a yen gyengülése mind azt mutatja, hogy középtávon a jegybank elérte célját.

          Az előző írásunkban a mai kínai gazdaság problémáit kezdtük el vizsgálni. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a csökkenő konjunktúra nyomja rá elsősorban a bélyegét a gazdsági bővülésre, mely olyan kulcsfontosságú szektorokat is bedönthet, mint a bankon kívüli hitelezés. A trösztök csődjével veszélybe kerülhet az egyre népesebb kínai középosztály megtakarítása, mely esetben a vagyonosodási hatás gerjesztette fogyasztás is csökkenhet. Mint látjuk a csökkenő fogyasztás makroökonómiai ördögi körébe került Kína gazdasága, ám válaszra váró problémák sorának még messze nincs vége.

                A kiutat jelentő export termelés is több veszély faktornak van kitéve. Habár a nyugati államok Európában és Észak-Amerikában már kezdenek kilábalni a 2008-as válság okozta pénzügyi nehézségekből, a FED monetáris lazításának csökkentése valamint az EU védővámjai, a 2010-2013 években saját devizát gyengítő nyugati monetáris intézkedések komoly probléma elé állítják a kínai exportőröket.

                Nyugati partnerein kívül Kína egyik legnagyobb vevője nem más, mint a szomszédos Japán. Japán a kínai export 7,4% tette ki 2012-ban, amely mint egy 154 milliárd dollárral járul hozzá a GDP-hez. Habár a Bank of Japan szintén átvette nyugati mintára a monetáris lazítás módszerét ez mégsem a gyengülő Yen okozza a fő problémát.

                Japán elsőszámú problémája a hatalmas adósság hegy, amit a kedvező kamatlábak mellett az évek során felhalmozott. Mintegy 997 billió yen, GDP arányosan közel 200%-os államadósság nyomja a Japán kormány vállát. De Japán nem egy éjszaka alatt halmozta ezt fel, hol itt a probléma, kérdezhetnénk, a piacok nem ragáltak eddig semmit. A fő probléma újfent a monetáris célokban keresendő. A Yen évek óta tartó deflációs nyomás alatt van, ez köztudott. Ilyen viszonyok mellett a kormány képes volt 1% kamattal hiteleket felvenni, melyre együttesen 2% reálkamatot kapnak a befektetők. Kik a befektetők? Elsősorban japán nyugdíj alapok, melyeknek a 2% reál hozam megfelelő, céljuk a biztonság, és a gazdaság prosperitásának fenntartása szoros érdekük. Ezen intézményekkel egyetlen gond van: vagyonuk a demográfiai változások miatt csökken. Az idősödő Japán társadalom inkább kivesz, mint betesz az alapokba, növelve ezzel a külföldi befektetők arányát a japán állampapírpiacon.

                A külföldi befektetők többségénél a 2% reál kamat a tűréshatár küszöbén van, ráadásul a yen gyengülése még el is vehet a hozamokból. Az igazi gond ott van, ha a Bank of Japan képes elérni a 2% inflációs célját. Mi történik ekkor? Az infláció 2%, a nominális kamatlábak 1%-on, így évente 1% veszít a vagyonából aki ide fektetett be. Ám a piac ezt nem hagyja, az állampapír árfolyamokat úgy árazza be, hogy meglegyen a 2% reál kamat, ezzel 4% nyomva a nominális kamatlábakat.

              Hogy mi ezzel a gond? Ilyen tetemes adóssághegy mellett egy körülbelül 3,3% kamat növekedés  (4,3% nominális kamat) olyan mértékű kiadásokkal járna, hogy az adóbevételeket teljes egészében az adósság törlesztésére kéne fordítani, tovább növelve ezzel az adóssághegyet, most már exponenciális pályán. Honnan jön ez a szám? A 2012 év végén a Japán államadósság az adó bevételek 2300 %-át tette ki. Így tehát 1% adósság növekedés 23 % adóbevételt emészt fel. 

                Ha ez bekövetkezne, valószínűleg nem csak a 154 milliárd dolláros export bevételétől, de további bevételektől kéne megválnia a kínai államnak, hiszen egy ekkora méretű válság az világ összes gazdaságára komoly negatív hatást gyakorolna.

                A kínai társadalom is hasonló problémákkal küzdhet néhány évtizeden belül, mint a mai nyugati társadalmak. A korfa alja meglehetősen szűk, így az eltartók/eltartottak aránya rohamosan csökken, hála az egy gyerek politikának. A problémára megoldást jelenthetne a jelenlegi jól prosperáló gazdaság tartalék képzése, ám csökkenő növekedés és állandóan bajba kerülő árnyékbankrendszer mellett ez meglehetősen nehéz feladatnak látszik.

                Kína gazdasága a pénz és tőkepiacok helyzetének tekintetében még a mai napig meglehetősen zárt rendszert képez. Az egyszerű befektető nem kereskedhet kínai részvényekkel és kötvényekkel, így azok mozgásából is kimarad. Az egyetlen, viszonylag könnyen elérhető "rés a pajzson" a Hong Kongi Hang Seng tőzsdén kereskedett kínai index. Mint az ábrán is leolvasható ez az index szorosan együtt mozog a Hang Seng indexel, ám 2013 januárja óta a Hang Seng China entreprise index mint egy 12,28% eséssel, ám a Hang Seng index maga 0,61% növekedéssel zárt.

A technikai elemzés szintén csökkenő trendet mutat rövid távon. Az árfolyam a januárban áttrört majd visszatesztelt 200 mozgóátlagról másodjára is visszapattant, a napokban a rövid, 20-as mozgóátlagja alá süllyedt, valamint az MACD mutató is csökkenő rövidtávú trendet jelez előre.

források: data.worldbank.org, cia.gov, CMCMarkets.com