Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Ne kamatból akarjunk meggazdagodni

Az MNB előző kamatvágási ciklusa során, amikor 2012. augusztusa és 2014 júliusa között 7 százalékról 2,1 százalékra vágta vissza a jegybank az irányadó kamatrátát, rendkívül sokszor lehetett hallani, hogy pártoljunk el betéteintől. Az EKB monetáris lazításának hatására az MNB előtt is megnyílt a tér további kamatvágásokhoz, így pénzünkért még kevesebbet kaphatunk, mint eddig.

Az alatt, hogy megnyílt a tér az újabb kamatvágások előtt azt értjük, hogy a az EKB pénznyomtatási programja miatt a befektetők jobban kedvelik a forint befektetéseket az eurós lehetőségekkel szemben, hiszen itt még legalább valamicske kamatot kapnak a nulla eurós kamatkörnyezet mellett. Ez, és a pozitív külkereskedelmi mérleg, erősíti a forint iránti keresletet, ezért is tudott év eleji mélyrepüléséhez képest 300 EUR/HUF jegyzések alá erősödni a hazai fizetőeszköz.

Az erős forint ezzel ellentétben a jegybanknak nem érdeke. Bár konkrét árfolyam cél nincs a jegybanki kommunikáció szerint, a 3 százalékos inflációs célt szeretnék elérni, és jelenleg csupán -0,6 százalékon áll ez a mutató.

Az erős forint egyik oldalról olcsóvá teszi a külföldi termékeket a gazai fogyasztók számára, ami ismét lefelé húzná az inflációs mutatót. Másik oldaról a relatíve olcsó import, illetve drága export a másik oldalon a külkereskedelem eltolódását, a gazdasági teljesítmény visszaesését jelentené, ami úgyszintén a recesszió/defláció párosa felé húzná a gazdaságunkat.

Épp ezért újabb kamatvágási ciklus következhet, amit még mindig 1,5 százeléknál várnak megállni, befektetéseinken újabb bő fél százalékos éves „veszteséget” könyvelhetünk el. Elméletben. A banki betéti kamatokat nagyban befolyásolhatja a bankközi és állampapírpiaci rátákon kívül a hitelek felé irányuló kereslet. Amennyiben hirtelen forrást kellene bevonni, úgy a betéti kamatok is ennek megfelelően emelkednének. Ilyenkor a bankok magunkhoz vonzzák az ügyfelek pénzét, melyből fedezni tudják a növekvő hitelállományt. Azonban a magyar piaci szereplők az elmúlt évek hónapok alatt nettó hitelfelvevőkből, nettó megtakarítókká váltak. A gazdaság tehát dúskál a likviditásban, melyet nem tud hova elhelyezni, így az akciós betétekre sincs sok remény.

Hitelek (mrd EUR)

Teljes

Háztartások

Nem-pénzügyi vállalatok

Pénzügyi vállalatok

Biztosítók és Nyugdíj Alapok

2013

48,9

23,1

22,5

3,3

0,0

2014

45,2

21,4

21,4

2,4

0,0

2015 február

47,9

22,8

22,0

3,1

0,0

Betétek (mrd EUR)

2013

46,3

24,3

16,9

4,4

0,7

2014

46,5

23,2

16,6

5,9

0,8

2015 február

49,0

25,3

17,2

5,9

0,6

Nettó megtakarítások (mrd EUR)

2013

-2,6

1,2

-5,6

1,1

0,7

2014

1,3

1,8

-4,8

3,5

0,8

2015 február

1,1

2,5

-4,8

2,8

0,6

Forrás: EKB adatbázis

Nem éri meg kivárni sem. Megtakarításaink esetén egy év halasztással sohasem a sorban legelső, de legutolsó év kamatját veszítjük el. Azon évét, mely hosszú távon és kamatos kamattal számolva messze a legnagyobb hozammal kecsegtet.

0 Tovább

A magyar hitelpiac kilátásairól

         Tegnapi napon az MNB monetáris tanácsa 15 bázisponttal 2,7 %-ra csökkentette az irányadó kamatlábat. Ezzel (mint ahogy már hónapok óta sorozatosan) rekord alacsony szintre került a magyar alapkamat. A forint természetesen heves eséssel reagált hiszen a piacokon 5-10 bázispontos esés volt az elemzői konszenzus, ezáltal a piaci várakozás is és e szerint árazták be a fizetőeszközt. Miért volt, van a kamatvágásokra szükség, és hová vezethet a folyamat? Mostani elemzésünkben ezekre a kérdésekre fogunk koncentrálni.

Mi a cél?


                Az elsődleges cél a válság okozta keresleti sokk hatás leküzdése a fogyasztás élénkítésével. Makroökonómiai szempontokat vizsgálva a válság, illetve a hitel válság a fogyasztás csökkentésére és a megtakarítások növelésére, adósságok ledolgozására késztette a magánszférát. A kereslet csökkenése a potenciális (hosszú távú) kínálati görbe bal oldalára lendítette a gazdaságot (B egyensúlyi pont) , jelentős kibocsátási rést nyitva ezzel. Ekkor két választása van a monetáris és fiskális döntéshozóknak. Egymástól eltérő eszközökkel megpróbálják eredeti szintjére emelni a fogyasztást, ezáltal a keresleti görbét (A egyensúlyi pont) (fiskális: Állami beruházások; Monetáris: alacsony kamatlábak, likviditás többlet nyújtása), vagy a hagyni a piac önszabályozó funkcióját életbe lépni és hagyni, hogy az új (C) egyensúlyi pontba süllyedjen a gazdaság.

                Jelenleg Magyarországon mindkét politika a kereslet élénkítését próbálja elősegíteni (ha olykor nem is tudatosan), ám ez olykor komoly összeférhetetlenséget okoz a monetáris és fiskális érdekeltségek között. Az alacsony kamatlábakkal a Nemzeti Bank a forintot is gyengíti a nemzetközi piacokon, ami bár a külkereskedelmi mérlegre pozitív hatást gyakorolhat, még abban a tekintetben is, hogy az import termékek drágulása az inflációs rátát és várakozásokat is felfelé mozdíthatja el, ezáltal közvetve ösztönözve a fogyasztást. Hátulütője a dolognak a sokat emlegetett deviza hitel és annak törlesztése. Ha a jegybank komolyan gondolja a 320-as EUR/HUF szintet az a magyar államadósságot nem kevesebb, mint 1,312 % emelné (41% deviza adósság; ~3,2% árfolyam gyengülés a 310 szinthez viszonyítva!!), ami nem kis plusz terhet róhat a kormányra. A kamat vágásával továbbá olcsóbban juthatunk hitelhez (bár ez leginkább csak a cégekre vonatkozik a NHP miatt) az egyik oldalról, megtakarításainkért pedig egyre alacsonyabb reál kamatot fizetnek, így az elhalasztott fogyasztás egyre kevésbé vonzó.

EUR/HUF árfolyam 2014/02/18


Hová vezet mindez?


                Bár egyenlőre az államadósság mértéke stagnál (köszönhetően többek között a vártnál magasabb gazdasági növekedésnek), hosszabb távú gyenge forint esetén még emelkedést is produkálhat, ami az állampapír hozamok emelkedéséhez, így adósság spirálhoz vezethet. Másik oldaról ha normalizálódna a forint árfolyama a másik végletbe taszíthatja az államadósságot: egyre alacsonyabb kamatok túlköltekezésbe torkollhatnak, majd az így emelkedő ráta és hozamok miatt kerülhet bajba a költségvetés és a gazdaság (ahogy az történt Görögországban az euró válság előtt).


                A privát szféra sincs sokkal jobb helyzetben. A cégek és magánemberek egyaránt beszorultak a devizahiteleik magas költségei és a kecsegtető alacsony forint kamatlábak közé. Természetesen sem a köz sem a magánszféra nincs kárhozatra ítélve amíg képes egyensúlyozni a két véglet között, és megtalálni az optimális megoldást a kamatok és árfolyamok tengerében. Véleményem szerint a monetáris politikának jelen helyzetben és jelen mutatókat figyelembe véve sokkal inkább a szint stabilitását, mintsem a további monetáris lazítást kéne kommunikálnia, hiszen utóbbival a két véglet közötti mozgásteret igencsak leszűkíti, növelve ezzel a hitel válság lehetőségét.


További tartalomért keressen minket Facebookon!
0 Tovább

Hozam Vadász

blogavatar

Pénzügyekről közérthetően

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek