Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Köszönjük, Kína!             

Az elmúlt csütörtök és péntek nem épp a részvénypiacok napja volt. A két egymást követő napon az európai indexek 4-4,5 százalékot estek, míg a tengerentúlon 1-1,5 százalékos mínuszt könyvelhettek el az amerikai és ázsiai befektetők egy csütörtöki stagnálás után. Azonban minden rosszban van valami jó.

Európa kiemelkedően rossz teljesítményét a görögök egyre valószínűbbé váló kilépése, valamint a szerda óta erősödő olajárak magyarázzák. Utóbbira a rövid magyarázatnak az amerikai olajkutak ideiglenes bezárásáról és palaolaj kínálat csökkenéséről szóló hírek szólgálhatnak. Aki viszont esetleg az olajár tartós emelkedésében bízna még várjon, egy a napokban megjelent OPEC jelentés szerint Szaúd-Arábia komoly kínálat bővítésbe kezdett, annak érdekében, hogy piaci részesedését növelni tudja. Az egyszerűbb technológiának köszönhetően az arab országok mindezt meg is tehetik hosszú távon, hiszen nekik a legköltséghatékonyabb a nyersanyag felszínre hozása a geológiai adottságok miatt.

Az olajár egyébként az európai indexek teljesítményének szempontjából két okból is érdekes lehet. Először: az alacsony olajár mint egy pozitív stimulus hat a gazdaságra, az ár emelkedése a stimulus ellen dolgozik. Másodszor: az inflációs mutatóban megjelnő magasabb olajárask hatására a németek korábban elkezdhetik nyomni a csengőt, hogy a központi bank még 2016 szeptembere előtt hagyja abba a pénznyomtatást.

A nagy kérdés azonban a pénteki esés. A rövid magyarázat, csupán néhány szóval leírható: elromlott a globális befektetői kedv. A bővebb magyarázat ennél egy kissé bonyolultabb. Helyi idő szerint péntek hajnaltól engedélyezett a kínai alapkezelőknek shortolás céljára az értékpapír kölcsönzés saját szabályaik szerint. Ezzel az állami döntéshozók eszközt adtak a kínai részvények esésére játszó intézményi befektetőkenk, akik minden bizonnyal meg is játszották azt. (A kínai H részvények, azaz Hong Kongban kereskedett kínai részvények mint egy 4 százalékkal kerültek lejjebb a pénteki kereskedési napon). A shortolás az eladói oldalt hozta erőfölénybe, így a negatív hangulat, az amúgy is túladott és feszült hangulatú piacokon gyorsan terjedt.

Azonban minden rosszban van valami jó, ahogy korábban is olvasni lehetett. A túladottság egyik oka, hogy senki nem akar kimaradni. A pozitív trendből való kimaradás félelme még így is felülszárnyalja a medve piactól való félelmet. A korrekció szinte megváltás lehet a befektetőknek, hiszen az indexek visszakorrigálása után újra lehetőség nyílik egy lassabb emelkedési pálya előtt. Ezzel ellenben a folyamatosan túladott piacnál egyre jobban nő a piaci eufória és/vagy a pánikszerű medvepiac kialakulásának esélye. Azaz: Köszönjük, Kína!

A jövőt tekintve érdemes lesz még Kínára figyelni, hétfőtől a kínai jegybank 1 százalékponttal 18,5 százalékra vágta a bankok jegybanki tartalékaira vonatkozó előírását, mint egy további monetáris stimulus a lassuló gazdaság élénkítésére.

0 Tovább

Mekkora is Kína?

                A kérdésünk egyszerű, ugyanakkor a válaszunk a kérdésre már kissé összetettebb. A legjobb kérdéssel válaszolni: kinek? Egy gazdaság nagyságára/prosperitására rengeteg különböző érdekcsoport lehet kíváncsi, de mindegyikük másik számot szeretne hallani. A szaksajtón belül rendkívül felkapott téma a „Kína hamarosan a világ legnagyobb gazdasága lesz” kérdéskör. Sajnos ez az állítás koránt sem állja meg a helyét. Az egyik mutató (vásárló erő paritáson vett össz GDP) valóban megközelítette az USA nagyságrendjét ( Kína 12 000 milliár dollár, USA: 15 000 Milliárd dollár), de még itt is évekbe telik (jelenlegi trendeket előre vetítve 2020-ra) megelőzni a mai világelsőt. Arról nem is beszélve, hogy az össz GDP PPP-n való mérése igen elterjedt, ám rendkívül haszontalan, hiszen világpiaci méretekben senkit nem érdekel, hogy te otthon mennyit keresel, csak az hogy mennyit tudsz költeni a közös piacon; ott viszont nem számít az otthoni árszinted. Most lássuk milyen számokról egyéb beszélünk.


Össz GDP nominális szinteken:


                Amikor a világ nagyhatalmait hasonlítjuk össze ez a legmegbízhatóbb szám. Mint a bevezetésben írtuk a vásárló erő paritáson vett GDP a világpiacokon nem számít, amikor épp réz vagy gabona beszerzéséről van szó a nominális összeg a mérvadó. Ugyan így, ha Japán azt nézi mekkora flottát képes kiépíteni a kínai szomszéd a vásárló erő paritásnak alacsony szerepe van az egyenletben. Egyszóval, ez a mutató alkalmas igazán a világpiaci súly meghatározására. Hol tart itt Kína? 8 000 és egy néhány száz milliárd dollárnál, szemben az USA továbbra is 15 000 milliárd dollárt számláló teljesítményével. Hiába a csodálatos növekedési ütem (ami nem mellesleg jelenleg úgy tűnik át fog állni egy fenntarthatóbb egy számjegyű pályára) itt még a 2020 is túl közeli dátum.


Egy főre jutó GDP nominálisan és PPP-n:


                Amikor mint cég fontolgatjuk az adott piacra történő belépést inkább ezt a kettő mérőszámot érdemes bevenni az egyenletünkbe. Nominálisan az átlag (medián) egyén vásárló erejét mérhetjük fel az export/import piacokon, míg PPP-n a belső piacon. Itt mindkét mutató fontos lehet, hiszen lehetséges, hogy 10 000 $ / év nominális és 20 000 $ / év PPP alapon vett mutatók mellett 1 000 $ import cikkekre és szolgáltatásokra költeni nem olyan megterhelő, mint pusztán a nominális szint sugallná, hiszen egyéb (hazai) termékekre még így is van 18 000 $-nyi vásárló erő paritáson vett kerete az illetőnek.


                Itt Kína jelenleg a 6 600$/fő/év nominális és 11 500 $/fő/év PPP adatokon áll, ami a nyugati szintek hatoda illetve negyede. Ami mégis rendkívül vonzó lehet a nyugati cégeknek, az az, hogy a középosztály rendkívüli mértékben bővül, és ezen osztályok már jobban nyitnak a nyugati márkák és szolgáltatások felé, illetve, hogy a felső 10 % (ami Kínában 160 millió fogyasztót takar) felelős a fogyasztás 30 %-áért, így az ő esetükben leegyszerűsítve 20 000 $ nominális és 34 000 $ PPP-n vett értékekről beszélhetünk, melyek már meg is haladják például a közép-európai régió (cseh, lengyel, szlovák, magyar) teljesítményét, valamint a fogyasztók száma is 160 millió a 65 millióval szemben.


Gazdaság és politika


                Egy május eleji bloomberg elemzés Kínát a politikai stabilitás miatt vállalkozás „barátabb” státuszba sorolta, mint az Egyesült Államokat. Ez valóban nyomós érv lehet egy üzlet felállításánál, ám számos negatív hatása is van az államberendezkedésnek. A kommunizmus bukása most ünnepli 25. Évfordulóját, világszerte népszerű téma a volt kommunista blokk és a máig szocialista Kína elmúlt huszonöt éve. Az 1989-es diák lázadás az egész világban mély nyomot hagyott, a Kínaiak sokszor hangoztatták a napokban, hogy mint ilyen ez egyszeri volt a történelmükben, jelenleg stabil az ország. De vajon tényleg az? Kína jelenlegi vezetője, Xi Jinping, korrupció ellenes harca során rengeteg nagyhatalmú ellenséget szerzett, párton belül is a The Economist tudósítója szerint. Az államvezetés már nem tűnik olyan egységesnek, mint anno, ám Jinping vasmarokkal tartja egyben országát egyenlőre, még a volt populista védelmi minisztert is elítéltette korrupció vádjával, nehogy veszélyt jelentsen az államhatalomra.



                Ha a belső bomlás nem volna elég a Világban napokban közzé tett tanulmánya szerint a gazdasági teljesítmény növekedésével párhuzamosan, és szinte egyenes arányban növekedett a társadalmi nyugtalanság okozta incidensek száma az elmúlt 20 évben. Előbbi 2 000 $/fő/évről 11 500 –ra (PPP), míg zavargások (melyek egyenlőre csak kisebb, lokális méreteket öltenek) 30 000/évről 180 000/évre. Ilyen politikai háttérrel kétséges, hogy mi lesz 2020-ra.

0 Tovább

Kína - az USA legnagyobb hitelezője

Kína az elmúlt néhány hétben a figyelem középpontjába került, sajnos a negatív fejlemények miatt, melyek egyenlőre csak fokozottan hatnak ki a világgazdaság többi szereplőjére. A beszerzési menedzser indexek és a kínai ipar termelékenysége zsugorodott az utóbbi hónapokban, mint azt az első negyedéves adatok kimutatták; de ami talán ennél is meglepőbb az az, hogy a kínai kormány úgy nyilatkozott nem terveznek kisegítő intézkedéseket tenni az ügyben. Elindultak a találgatások a nyilatkozat kapcsán, lehetséges e, hogy a kínai kormány a piacgazdaság irányába kíván tenni lépéseket? Az egyik legnagyobb kérdés a kínai pénzt, a jüant övezi, mely jelenleg mesterségesen alacsony áron van tartva. Amennyiben egy fokozottan vagy sávozottan lebegő árfolyam mellett döntene a kormány úgy a bankközi piacokon hatalmas sokkokkal kéne megbirkózni a kereskedőknek és bankároknak. Mostani cikkünk ezt a problémakört járja körül részletesebben.

 

Alacsony jüan és a külkereskedelmi mérleg

 

                Az mesterségesen alacsonyan tartott hazai fizetőeszköz a kínai gazdaság egyik legfontosabb mozgatórugója. A gyenge deviza mint tudjuk jótékony hatással van a külkereskedelmi mérlegre, az exportot ösztönzi, míg az import tevékenység kevésbé vonzó lesz általa. Az így kialakult külkereskedelmi többlet egy ország gazdaságában forrásként jelenik meg, és mivel mint az egyszerű könyvelési szabályoknál állami szinten is ami jelentkezik forrás oldalon annak eszköz oldalon is meg kell jelennie. Ez az eszköz nem más, mint a kínai gazdaság illetve kormány deviza tartaléka, amit mára már milliárd dollárokban mérnek. Mivel jüanra átváltani a folyamatosan befolyó összegeket nem volna célszerű (jüan erősödést idézve elő) a kínai kormánynak egyéb eszközök után kell néznie, amibe ezt a tömérdek pénzt fektetni lehet. Ez az eszköz nem más, mint amerikai államkötvények.

A Kínai hitelezés és egy esetleges nyitás hatásai



                A kínai állam a teljes USA államadósság 21,8 % (1273,5 milliárd USD) részét birtokolta 2014 januárjában a legfrissebb adatok szerint; mely saját GDP-jük körülbelül 10%-ának felel meg. A számok magukért beszélnek, a vilg két legnagyobb gazdaságának sorsa mondhatni egybe fonódott. Egy esetleges világpiaci nyitás a kapcsolatot igencsak deformálná. A legvalószínűbb, hogy a fejlett piaci befektetők többsége egyszerűen kivetítené a múltbeli teljesítményt a jövőre és elkezdené vásárolni a kínai értékpapírokat, erősítve ezzel a jüant. Lebegő árfolyamnál Kína veszítene ezzel versenyképességéből, mely még jobban visszavethetné a Kínai gazdaságot ezzel súlyos veszteségeket róva a befektetőkre. Amennyiben intervencióval fenn akarnák tartani a gyenge árfolyamot úgy pénznyomtatásba kéne kezdeni, dollár vásárlással és jüan eladással stabilizálni az árfolyamot, mellyel még jobban felpörögne a dollár alapú államközi hitelezés. Ez a "holland betegség" egyik torz formája lehetne.
0 Tovább

Választási ígéretek - gazdasági forgatókönyvek

                A napokban jelent meg az MSZP választási programja, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter pedig szintúgy néhány napja a Portfolio.hu konferenciáján ismertette saját nézőpontját a gazdaság helyzetéről illetve kilátásairól. Úgy tűnik elkezdődött a választási kampány és ígérgetés, de érdemes ilyenkor megvizsgálni mi mennyire fenntartható, illetve milyen hatással lesz a gazdaságunkra .A politikai, ideológiai és szociális részét nem fogjuk megvizsgálni a programoknak, csak a fiskális illetve makrogazdasági oldalra fogunk koncentrálni, egyszerű makrogazdasági modelleket alkalmazva. Alapvetően két grafikon az ár-mennyiség (kereslet-kínálat) valamint a termelés-fogyasztás fog segítségünkre lenni a vizsgálódásban (a számok csak jelzés értékűek, semmilyen formában nem tükrözik a valóságot; csupán az elmélet bemutatására szolgálnak)

A Varga-program lehetséges forgatókönyvei


                Feltehetően a Fidesz folytatná a személyi adók relatíve alacsonyan tartását és inkább az üzleti szféra adóztatására koncentrálna továbbra is a következő ciklusban. Sőt, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter belengette az egyszámjegyű SZJA lehetőségét is. Ez minden bizonnyal növelné az háztartások nettó bevételét (ha nem is egy az egyben, mivel az nincs garantálva, hogy a bruttó bérek fixen maradnak) ezáltal a fogyasztást is serkentené, hosszabb távon inflációt generálva. Ám a jelenlegi kormány egyik legfőbb célja, hogy 3% alatt tartsa az államháztartási hiányt, így valószínűleg az ezáltal teremtett lyukat újabb vállalati adók kivetésével kompenzálná. Ez a modellünkben a keresleti görbe megemelkedését vonná maga után, növelve az árszinteket és csökkentve a termelést.





                Ahogy ábráinkon is látszik az alacsonyabb SZJA önmagában növelné az árszinteket (magyarán infációt generálna), illetve a gazdaság teljesítményét is rövid távon. Hosszabb távon az infláció miatt a reálbérek csökkennének eredeti szintjükre, ezzel visszaállítva a gazdaságot az eredeti egyensúlyi helyzetébe. Kijelenthetjük tehát, hogy a jótékony hatás csupán átmeneti.

                A megnövekedett vállalati terhek a kínálati görbe emelkedését okoznák, ahogy fentebb írtuk. Természetesen a Fidesz az elmúlt négy évben többször is megerőszakolta a piaci mechanizmusokat (rezsicsökkentés, bankadók áthárításának gátlása) így valószínűsíthető, hogy most is ezzel az eszközzel élne. Ebben az esetben a kínálati görbe természet a helyén maradna, ám a csökkenő profitabilitás a beruházások ( Y = C + G + I + NX ) csökkenéséhez vezetne. Lássuk először azt a verziót, amikor hagyják végbe menni a piaci folyamatokat.





                Ezen (valószínűtlen esetben) semmi nem történt a termeléssel, körül belül eredeti áll helyzetébe tért vissza, ám az árak jelentős emelkedésen mentek keresztül, elinflálva ezáltal a nettó bérek emelkedését, sőt a reál bérek valószínűsíthetően csökkennek az új egyensúlyi helyzetben (feltételezve, hogy a monetáris politika nem tesz semmilyen lépést). Itt megjegyezném, hogy amennyiben kamatot emelnének a jegybankárok az a keresleti görbénket balra/lefelé tolná el kisebb recessziót okozva ezzel (,hiszen kevesebb mennyiségű pénz forogna a gazdaságban).





                Abban az esetben ha a szektorokra kivetett plusz adóterhek áthárítását módjában van megakadályozni a kormánynak úgy a visszaforgatott nyereség lesz kisebb, csökkentve ezáltal a belső keresletet. Ezen forgatókönyvben tehát a a kínálati görbe nem mozdult el, a magasabb bérek (alacsonyabb SZJA) növeli, míg a csökkenő beruházások csökkentik a keresleti oldalt. Amennyiben a bérek hatása erősebb az árak és a termelés rövid távon emelkednek, amennyiben a beruházások csökkenése dominál a termelés és az árszint csökken rövid távon.

                Ha a csökkenő beruházások hatása az erősebb újra két lehetőséggel állunk szemben. Vagy megtalálja a fiskális/monetáris politika a módját a kereslet ösztönzésének és közbelép, vagy a munkanélküliség emelkedésével csökkenti a gazdaság a kialakult negatív kibocsátási rést. Mint láthattuk egyik esetben sincs hosszabb távú fellendülés, sőt egy két forgatókönyv esetében még recessziót is generáltak a bevezetendő intézkedések.

A baloldali koalíció forgatókönyvei


                Adózás szempontjából itt valamivel egyszerűbb helyzettel állunk szemben. A többkulcsos SZJA bevezetésével csupán a jelenlegi szint terheinek újraosztására tett ígéretet a koalíció. A 3% alatti költségvetési hiány betartását Mesterházy is céljának tűzte ki, hiszen általa fogalmazva "ez kőbe vésett szabály".

                A bankadót azzal a feltétellel csökkentenék, hogy a bankok az így megtermelt plusz nyereséget visszaforgatják a gazdaságba. Ezzel csökkentenék az állam bevételeit, növelnék a beruházások szintjét, tehát a keresleti görbe rövid távon felfelé mozdulna el, inflációt generálva és magasabb termelést eredményezve. Természetesen ezáltal máshonnan kéne pótolni az így elveszett adóbevételeket, ám a megnövekedett termelés/fogyasztás a fogyasztási adók bevételeit emelné, tehát nem egy az egyben kéne ráterhelni más szektorra a kiesett állami bevételeket.



                Hosszabb távon itt is visszaállna az egyensúly, vagy a bérek emelésével további inflációt generálva vagy a reálbérek csökkenése miatt a belső fogyasztás csökkenés visszatolná a keresleti görbét eredeti pozíciójába. Ám hosszabb távon itt lehet egy jótékony hatás: mégpedig a vállalati beruházásoknak köszönhető gazdasági bővülés, mely esetben hosszabb távon is fenntarthatóvá válna a magasabb termelési szint. Miért nincs ez a Fidesz forgatókönyvei között? Több oka is van. Első, hogy a lakosság kevésbé szervezett összességében, mint a bankszektor így irányított befektetésekről aligha beszélhetünk. Második,  csökkenő reálbérek miatt nem igazán lenne motiváló erő a spórolásra, minden ember gyarló, igyekeznének a megszokott életszínvonalt fenntartani. Harmadik, ha sikerül spórolni és betenni egy bankba vagy befektetési alapba a pénzt előbbi valószínűleg nem innovációra költene belőle, hiszen a fuldokló csak levegőért kapkodni ér rá, illetve a magas adóterhek miatt nem is kockáztatná a befektetéseit.

                Mindkét oldal (jobb és bal egyaránt) gazdasági szempontból, és itt különösen erős hangsúlyt fektetnék a gazdasági szóra, egy igen előnytelen közös platformon vannak, mégpedig az alacsonyabb keresetűek adóterheinek csökkentésén. Sajnos a csúf igazság az, hogy ezek a rétegek jelenleg többségben vannak a magyar lakosságon belül, életszínvonaluk messze elmarad a nyugati sztenderdektől. Egy ilyen réteg a befolyó plusz pénzből valószínűleg nem fogyasztási hanem létfenntartási javakra költene elsősorban, valamint a spórolás is csak másodlagos. Természetesen szociális államban élünk, bármelyik párt is alkossa a kormányt, és mint ilyen nem engedhetjük meg magunknak az alacsonyabb rétegek sanyargatását a gyorsabb fejlődés érdekében.


                További szociális támogatásokat is ígért a koalíció választási programjában, ám az egyenlőre tisztázatlan, hogy ezekhez honnan szeretnék előteremteni a megfelelő  forrásokat. Emellett szerepel programjukban az alapvető élelmiszerek árának csökkentése is, mellyel újfent az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőknek kedveznének elsősorban. Itt is felmerül a kérdés, hogy miből akarják pótolni az így kiesett bevételeket?



További tartalomért keressen minket Facebookon!
0 Tovább

A kínai gazdaság és a válság - II. rész

          Az előző írásunkban a mai kínai gazdaság problémáit kezdtük el vizsgálni. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a csökkenő konjunktúra nyomja rá elsősorban a bélyegét a gazdsági bővülésre, mely olyan kulcsfontosságú szektorokat is bedönthet, mint a bankon kívüli hitelezés. A trösztök csődjével veszélybe kerülhet az egyre népesebb kínai középosztály megtakarítása, mely esetben a vagyonosodási hatás gerjesztette fogyasztás is csökkenhet. Mint látjuk a csökkenő fogyasztás makroökonómiai ördögi körébe került Kína gazdasága, ám válaszra váró problémák sorának még messze nincs vége.

Japán gazdasága


                A kiutat jelentő export termelés is több veszély faktornak van kitéve. Habár a nyugati államok Európában és Észak-Amerikában már kezdenek kilábalni a 2008-as válság okozta pénzügyi nehézségekből, a FED monetáris lazításának csökkentése valamint az EU védővámjai, a 2010-2013 években saját devizát gyengítő nyugati monetáris intézkedések komoly probléma elé állítják a kínai exportőröket.

                Nyugati partnerein kívül Kína egyik legnagyobb vevője nem más, mint a szomszédos Japán. Japán a kínai export 7,4% tette ki 2012-ban, amely mint egy 154 milliárd dollárral járul hozzá a GDP-hez. Habár a Bank of Japan szintén átvette nyugati mintára a monetáris lazítás módszerét ez mégsem a gyengülő Yen okozza a fő problémát.

                Japán elsőszámú problémája a hatalmas adósság hegy, amit a kedvező kamatlábak mellett az évek során felhalmozott. Mintegy 997 billió yen, GDP arányosan közel 200%-os államadósság nyomja a Japán kormány vállát. De Japán nem egy éjszaka alatt halmozta ezt fel, hol itt a probléma, kérdezhetnénk, a piacok nem ragáltak eddig semmit. A fő probléma újfent a monetáris célokban keresendő. A Yen évek óta tartó deflációs nyomás alatt van, ez köztudott. Ilyen viszonyok mellett a kormány képes volt 1% kamattal hiteleket felvenni, melyre együttesen 2% reálkamatot kapnak a befektetők. Kik a befektetők? Elsősorban japán nyugdíj alapok, melyeknek a 2% reál hozam megfelelő, céljuk a biztonság, és a gazdaság prosperitásának fenntartása szoros érdekük. Ezen intézményekkel egyetlen gond van: vagyonuk a demográfiai változások miatt csökken. Az idősödő Japán társadalom inkább kivesz, mint betesz az alapokba, növelve ezzel a külföldi befektetők arányát a japán állampapírpiacon.

                A külföldi befektetők többségénél a 2% reál kamat a tűréshatár küszöbén van, ráadásul a yen gyengülése még el is vehet a hozamokból. Az igazi gond ott van, ha a Bank of Japan képes elérni a 2% inflációs célját. Mi történik ekkor? Az infláció 2%, a nominális kamatlábak 1%-on, így évente 1% veszít a vagyonából aki ide fektetett be. Ám a piac ezt nem hagyja, az állampapír árfolyamokat úgy árazza be, hogy meglegyen a 2% reál kamat, ezzel 4% nyomva a nominális kamatlábakat.

              Hogy mi ezzel a gond? Ilyen tetemes adóssághegy mellett egy körülbelül 3,3% kamat növekedés  (4,3% nominális kamat) olyan mértékű kiadásokkal járna, hogy az adóbevételeket teljes egészében az adósság törlesztésére kéne fordítani, tovább növelve ezzel az adóssághegyet, most már exponenciális pályán. Honnan jön ez a szám? A 2012 év végén a Japán államadósság az adó bevételek 2300 %-át tette ki. Így tehát 1% adósság növekedés 23 % adóbevételt emészt fel. 

                Ha ez bekövetkezne, valószínűleg nem csak a 154 milliárd dolláros export bevételétől, de további bevételektől kéne megválnia a kínai államnak, hiszen egy ekkora méretű válság az világ összes gazdaságára komoly negatív hatást gyakorolna.

Demográfia otthon


                A kínai társadalom is hasonló problémákkal küzdhet néhány évtizeden belül, mint a mai nyugati társadalmak. A korfa alja meglehetősen szűk, így az eltartók/eltartottak aránya rohamosan csökken, hála az egy gyerek politikának. A problémára megoldást jelenthetne a jelenlegi jól prosperáló gazdaság tartalék képzése, ám csökkenő növekedés és állandóan bajba kerülő árnyékbankrendszer mellett ez meglehetősen nehéz feladatnak látszik.


Hogyan profitálhatunk mi ebből?


                Kína gazdasága a pénz és tőkepiacok helyzetének tekintetében még a mai napig meglehetősen zárt rendszert képez. Az egyszerű befektető nem kereskedhet kínai részvényekkel és kötvényekkel, így azok mozgásából is kimarad. Az egyetlen, viszonylag könnyen elérhető "rés a pajzson" a Hong Kongi Hang Seng tőzsdén kereskedett kínai index. Mint az ábrán is leolvasható ez az index szorosan együtt mozog a Hang Seng indexel, ám 2013 januárja óta a Hang Seng China entreprise index mint egy 12,28% eséssel, ám a Hang Seng index maga 0,61% növekedéssel zárt.





A technikai elemzés szintén csökkenő trendet mutat rövid távon. Az árfolyam a januárban áttrört majd visszatesztelt 200 mozgóátlagról másodjára is visszapattant, a napokban a rövid, 20-as mozgóátlagja alá süllyedt, valamint az MACD mutató is csökkenő rövidtávú trendet jelez előre.



források: data.worldbank.org, cia.gov, CMCMarkets.com
0 Tovább
«
12

Hozam Vadász

blogavatar

Pénzügyekről közérthetően

Utolsó kommentek