Hozam Vadász

Az elmúlt csütörtök és péntek nem épp a részvénypiacok napja volt. A két egymást követő napon az európai indexek 4-4,5 százalékot estek, míg a tengerentúlon 1-1,5 százalékos mínuszt könyvelhettek el az amerikai és ázsiai befektetők egy csütörtöki stagnálás után. Azonban minden rosszban van valami jó.

Európa kiemelkedően rossz teljesítményét a görögök egyre valószínűbbé váló kilépése, valamint a szerda óta erősödő olajárak magyarázzák. Utóbbira a rövid magyarázatnak az amerikai olajkutak ideiglenes bezárásáról és palaolaj kínálat csökkenéséről szóló hírek szólgálhatnak. Aki viszont esetleg az olajár tartós emelkedésében bízna még várjon, egy a napokban megjelent OPEC jelentés szerint Szaúd-Arábia komoly kínálat bővítésbe kezdett, annak érdekében, hogy piaci részesedését növelni tudja. Az egyszerűbb technológiának köszönhetően az arab országok mindezt meg is tehetik hosszú távon, hiszen nekik a legköltséghatékonyabb a nyersanyag felszínre hozása a geológiai adottságok miatt.

Az olajár egyébként az európai indexek teljesítményének szempontjából két okból is érdekes lehet. Először: az alacsony olajár mint egy pozitív stimulus hat a gazdaságra, az ár emelkedése a stimulus ellen dolgozik. Másodszor: az inflációs mutatóban megjelnő magasabb olajárask hatására a németek korábban elkezdhetik nyomni a csengőt, hogy a központi bank még 2016 szeptembere előtt hagyja abba a pénznyomtatást.

A nagy kérdés azonban a pénteki esés. A rövid magyarázat, csupán néhány szóval leírható: elromlott a globális befektetői kedv. A bővebb magyarázat ennél egy kissé bonyolultabb. Helyi idő szerint péntek hajnaltól engedélyezett a kínai alapkezelőknek shortolás céljára az értékpapír kölcsönzés saját szabályaik szerint. Ezzel az állami döntéshozók eszközt adtak a kínai részvények esésére játszó intézményi befektetőkenk, akik minden bizonnyal meg is játszották azt. (A kínai H részvények, azaz Hong Kongban kereskedett kínai részvények mint egy 4 százalékkal kerültek lejjebb a pénteki kereskedési napon). A shortolás az eladói oldalt hozta erőfölénybe, így a negatív hangulat, az amúgy is túladott és feszült hangulatú piacokon gyorsan terjedt.

Azonban minden rosszban van valami jó, ahogy korábban is olvasni lehetett. A túladottság egyik oka, hogy senki nem akar kimaradni. A pozitív trendből való kimaradás félelme még így is felülszárnyalja a medve piactól való félelmet. A korrekció szinte megváltás lehet a befektetőknek, hiszen az indexek visszakorrigálása után újra lehetőség nyílik egy lassabb emelkedési pálya előtt. Ezzel ellenben a folyamatosan túladott piacnál egyre jobban nő a piaci eufória és/vagy a pánikszerű medvepiac kialakulásának esélye. Azaz: Köszönjük, Kína!

A jövőt tekintve érdemes lesz még Kínára figyelni, hétfőtől a kínai jegybank 1 százalékponttal 18,5 százalékra vágta a bankok jegybanki tartalékaira vonatkozó előírását, mint egy további monetáris stimulus a lassuló gazdaság élénkítésére.

A piacok túlárazottságának kérdése igen felkapott lett az utóbbi időben. A Nasdaq 5000 pont fölé emelkedett, valamint közelíti atörténelmi csúcsát. Az amerikai pareketten az S&P 500 valamint a Dow indexek is szinte hétről hétre döntenek új csúcsokat az elmúlt fél évben. A héten a londoni FTSE 100 index is történelmi csúcsot döntött. A német DAX index február utolsó hetén 11 000 pont felé emelkedett, amivel újabb fontos pszichológiai szintet vett be, a válság előtti történelmi csúcsát pedig még 2013 júniusában hagyta el!

Elképesztő rali van a világpiacokon, amit látszólag semmi nem indokol, a gazdasági növekedés prognózisai lassulnak (a kínai jegybank épp a hétvégén vágott kamatot és kezdett monetáris stimulusba), a nyersanyag árak még mindig alacsony szinten vannak, és az a fránya bérnyomás sem nagyon akar elindulni. Akkor mi mozgatja a piacokat? Sokak szerint a jegybankok pénznyomtatása fújja a lufit a tőke és pénzpiacokon. Figyelem, elképesztő grafikon dömping következik!

 S&P 500:

DAX:

BUX:

Az ábrák az S&P 500, DAX és BUX indexek árazását vizsgálják, először ábrázolva az adott gazdaság kötvény és részvény hozamait, majd a kettő közötti különbséget, azaz spread-et vizsgálva. A kötvény hozamokat tíz éves kötvényeken számoltam, mivel részvény esetében is érdemes ilyen időtávon belül gondolkozni. A részvények esetében az épp aktuális előretekintő P/E (price earnings) rátát vettem alapul, melyet százalékos megtérülésre számoltam át. A P/E rátáhot itt találhat plusz magyarázatot.

A grafikonokon egyételműen látszik, hogy az utóbbi 3 év mind három piac esetében a kötvény hozamok lekövetéséről szólt, viszonylag alacsony/sávos mozgással a kettő különbségében. A válság előtti szintet, ami egy jóéfeljett buborék mellett teljesült, bár közelítik az indexek nominális szinten, a különbség tekintetében még távol állunk tőle.

Mit jelent ez számunkra. A válság előtt a piacot a túlzott befektetési kedv hajtotta felfelé, klasszikus buborék eset. A befektetők elvakulttá váltak, biztonság érzetük megnőtt, és addig hajtották az árakat, míg azok 1-2 százalékra megközelítették az államkötvény hozamokat. Azaz 1-2 százalékos kockázati prémiumot elegendőnek tartottak!

Mindemellett  ma inkább a laza monetáris feltételek tartják fenn a növekedést. Egész egyszerűen a jelenlegi kamatszintek mellett a kifizetett osztalékok ennyit érnek meg. Ergo, jelenleg az árakat nem a kockázati étvágy növekedése hajta, hanem hogy a befektetők mindent megvesznek, ami ad még valamennyi hozamot. Azonban mindezt az eddig megszokott kockázati árazások mellett!

Mi adja hát az alapot a növekedéshez? Az alacsony kamatszintek. Attól mert valami új csúcsra ment nem fog feltétlenül a következő pillanatban összeomlani, nem kell nyomni a csengőt. Egy kamatemelés viszont negatívan hathat az árazásra. Az egyetlen reményt adó faktor, hogy ha konzisztensek a vezető jegybankok, akkor addig nem szigorítanak a feltételeken, míg a növekedés el nem kezdődik, ami átveheti a piac mozgató szerepet.

Piaci korrekcióknál sokak fejében fordulhat meg a kérdés, hogy érdemes lett volna e kiszállni a pozícióból és ha igen, akkor mikor. A következő kérdés, hogy mikor lenne érdemes visszaszállni, mikortól mennek újra felfelé az indexek. A korrekciótól való félelmünkben nagyobb veszteségeket okozhatunk magunknak, mintha csak ’buy and hold’ stratégiát követtünk volna.

Amikor ki és beszállási pontok után kutatunk nem árt észben tartani, hogy a meg nem keresett pénz is veszteségként könyvelhető el. Ugyanakkor sokszor nem érdemes megvárni, hogy csak korrekcióról beszélünk (5 – 20 százalékos visszaesés) vagy már medve piacról (20 százaléknál nagyobb esés). Persze arról, hogy pontosan hol a határ a korrekció és medve piac között lehet vitázni, de a legelterjedtebb definíció szerint 20 százalékos esésnél húzzák meg a befektetők a vonalat. Mire idáig eljut a piac lehet, hogy buy and hold stratégiánk már jelentős veszteséget halmozott fel nekünk.

Több lehetőség és eszköz is van egy befektető eszköztárában, amit ki vagy felhasználhat, hogy részben elkerülje a korrekciók nem kívánatos hatását, anélkül, hogy túl korán szállna ki a játékból. Az egyik ilyen eszköz a stop-loss és a kúszó stop-loss megbízások adása. Ezzel előre maximalizálhatjuk veszteségünket, még nyugodt fejjel végiggondolva mennyit bírna el pénztárcánk. Általános kereskedői hiba, hogy visszaesésnél nem adnak el, mondván, hogy előbb utóbb lesz ez még magasabban is. Ezt a pszichológiai gátat is le tudjuk küzdeni stop-loss megbízások előre megadásával.

A kúszó stop-loss valóban a korrekciók ellen lettek kitalálva. Ekkor nem egy konkrét árat adunk meg, hanem egy rést a jelenlegi és eladási ár között százalékban, vagy index pontokban. Ha az index nekünk megfelelően halad a stop-loss szint követi, azonban ha megfordul a trend a stop loss fixen marad. Úgy tudjuk ezt vizualizálni, mintha kötélen húznánk valamit magunk után. Ennek a módszernek a használata esetén nem tudunk az abszolú csúcson kiszállni, azonban a csúcstól előre megadott helyen likvidálhatjuk befektetésünket, és nem csúszunk le egyetlen penny nyereségről sem.

Ha valaki a részvények világából szeretne profitálni, de nem szeretne túlzott kockázatot vállani az választhatja a menedék részvényeket (stock haven). Ezek a papírok olyan szektorbeli vállalatok részvényei, amelyeket kevésbé érzékenyen érint egy gazdasági visszaesés (energia, élelmiszeripar). Mivel a fogyasztás alappilléreit képviselik őket éri utol legkésőbb a vásárlóerő csökkenése.

Azonban ezt a relatív biztonságot nem adják ingyen. Mivel ugyan az a háztartás nem fog kétszer annyi gázt, áramot használni, ha éppen jól megy neki, a piaci fellenülésekből is csak fokozottan részesülnek ezek a szektorok. Összességében az alacsonyabb volatilitás figyelhető meg ezen értékpapírok esetében.

Érdemes megfigyelni a különböző szektorok teljesítményét az Investor.hu által közzétett cikkben, hogy lássuk a volatilitás hatásait szektoronként.