Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

​Mi lesz a görög válság után?

 

Az elmúlt egy hónapban egyértelműen a görög helyzet uralta a piacok hangulatát. Azonban a saga a végéhez közeledik, szombat lesz az utolsó találkozó ez ügyben (legalábbis elvileg, nem lennék meglepve, ha sikertelen zárás esetén bejelentenének még egyet hétfőre), majd kedden lejár a görög IMF felé fennálló adóssága. Az elmúlt hetekben mást sem lehetett olvasni, csak hogy mi van a görögökkel, lássuk hát a körképet a görög para után.

A fennforgó gazdaság csupán az EU GDP-jének 2 százalékát teszi ki, ráadásul a korábbi, 2011-12-es válság után a külföldi bankok és nemzetközi hitelezők jóval óvatosabb módba kapcsoltak, így a görög kitettség még ennél is alacsonyabb. Arról nem is beszélve, hogy a 2 százalék nem fog lenullázódni, csak egy recesszió jön benne. A fertőzés veszély így alacsony.

Emellett a napokban megjelenő májusi és júniusi beszerzési és hangulati indikátorok mind pozitív trendet mutatnak, az hitelkibocsátások évekig tartó csökkenő trendje után májusban 0,5 százalékos növekedést mutattak éves alapon.

 

A kontinens és a gazdasági övezet kilátásai stabilak, a részvénypiacok értékeltsége alacsonyabb, mint a világ többi vezető indexéjé. Természetesen görög csőd esetén jöhet még korrekció, de hosszú távon egyenlőre szinte nincs ami az emelkedés ellen szólna.

Szinte. A piaci mozgásokat elnézve igen egy euró szkeptikusságot, és risk-off hangulatot lehetett látni. Utóbbi természetes velejárója egy ilyen helyzetnek, előbbi azonban túlmutat a görög problémán. A periféria országok és német hozamok közötti különbség tágulása az elmúlt pár hétben jó példa erre. A befektetők egy uniós szempontból kedvezőtlen kimenetelre számíthat. A kedvezőtlen az lehet, ha a görög hangulat átterjed az olaszokra, portugálokra, spanyolokra, és ők is könnyítéseket kérnek. Ezt már nem bírná el az EU költségvetés, és könnyen a zóna lazulásához, akár felbomlásához vezethet.

A hangulat terjedése azonban egy görög csőd esetében is elkerülhető, amennyiben épp hogy kirakják őket az euró övezetből. A megmaradt zónát ez épp erősíthetné, hiszen a recesszióba süllyedő Görögország elvenné a többiek kedvét hasonló kezdeményezésektől.

Azonban a görög csőd nyilvánvalóan tovább gyengítené a perifériába vetett bizalmat. Valúszínű, hogy ilyen esetben az EKB átcsoportosítaná kötvény vásárlási kvótáját, hogy csökkentse a német-periféria spreadeket.

0 Tovább

Átalakuló magyar monetáris rendszer

                A magyar monetáris rendszer működésének miértjéhez egészen az 1990-es évek elejéhez vissza kell nyúlnunk. A rendszerváltást követően a forint jelentősen veszített értékéből, hosszasan 20% feletti inflációs értékeket produkálva, rövid ideig még 30 % felett is tartózkodott a ráta. A jegybanknak a kamat politikájához kellett nyúlnia, hogy megfékezze az árak elszabadulását, ami a 2000 évek elejére sikerült is, részlegesen. Az infláció és az alapkamat is 10% közelébe süllyedt.

Magyar infláció év/év (bal tengely, fekete trend); Magyar alapkamat (jobb tengely, kék trend)
forrás: tradingeconomics.com

                Ilyen kamatszintek mellett természetesen nem állíthatjuk, hogy serkentőleg hatnának a hitelfelvételre, így a fogyasztások és beruházások akadoztak, ami visszafogta a termelés növekedését. Ekkor jött a magyar rendszer csodacsatárja, a devizahitel. A devizahitel lényege, hogy bankunk devizában vesz fel hitelt a bankközi piacokról/von be forrást betétekből; melyet aztán egy deviza konverziós ügylettel forintban folyósít a hitel felvevőjének. Miért jó ez? Forintot költ el a felvevő a magyar piacon, míg svájci frank kamatot fizet, mely 0,5-3,5% alapkamattal dolgozik 10 % helyett. A forint is erős tudott maradni a magas kamatok miatt, mely elrejtette a devizahitel egy igen jelentős veszélyforrását. A gazdasági növekedés természetesen elindult, melynek a 2007 válság vetett aztán véget.

                A válság bekövetkezte után azonban a magyar monetáris politika igen komoly csapdába került. Emeli a kamatokat, és megpróbál segíteni a forint gyengülő árfolyamán, avagy csökkenti a kamatokat, cserben hagyja a gazdaság devizahiteleseit (melynél ne feledjük el, a mai napig az állam egy igen komoly adós, jelenleg is 41% devizaadóssággal rendelkezik [forrás: ÁKK]) és az alacsony kamatokkal próbálja ösztönözni a fogyasztást. Utóbbi a vagyonhatás miatt valószínűleg nem is működött volna, hiszen a megemelkedett adóssággal rendelkező lakosság, cégek és az állam sem vett volna fel új forint alapú hitelt, csak azért mert az olcsóbb, mint korábban.


                Bár a devizahitelek leépítésének folyamata jelentősen előrehaladt, a kamatpolitika csak részlegesen tudott visszatérni a normális kerékvágásba. A folyamatosan csökkenő kamatok egyetlen igazi haszonélvezője az állam, aki olcsóbb és olcsóbb módokon tud forrást bevonni. Itt tegyük hozzá, hogy egy államnak akkor is hitelt kell felvennie, ha nem akar bővülni, mivel bevételei szakaszosan folynak be, így ki kell tölteni a két kifizetés közötti gap-eket. Ergo az államnak nem mindegy mennyi a mindenkori kamat, mivel nem igen tudja eltolni a hitel felvételét, ha épp kedvezőtlenek a kondíciók. A másodlagos haszonélvezők természetesen azok, akik állampapírba fektettek az évek során, de ez nem tartozik szorosan a témánkhoz. Erre az unorthodox helyzetre (a kamatpolitika már nem elég befolyásoló) válaszolt a jegybank unorthodox módszerrel: az ingyen hitellel és az ebből fakadó kettős kamatkörnyezettel. 
0 Tovább

Hazai növekedés?

A magyar sajtót mostanában rendszeresen elárasztják olyan politikai célú hirdetésekkel ami a magyar gazdaság prosperitására hívja fel a figyelmünket. Habár véleményem szerint kissé ízléstelen, hogy például egy MNB kampány reklám elé gyakorlatilag egy az egyben oda lehetne tenni, hogy „fizetett politikai hirdetésünket hallották/látták”, hiszen a jegybank normális esetben nem a kormány bábja egy normális piacgazdaságban, érdemes az ilyen „híreket” / információkat szakmai szemszögből is megvizsgálni.

MNB Növekedési Hitelprogram

 

                Maga a program meglepően józan intézkedés. Míg az angolszász világban sokkal elterjedtebb a piaci forrás bevonás kötvényeken keresztül a vállalati szektorban, addig a francia/német orientációban (ahová Magyarország is tartozik) az elsődleges forrás a kereskedelmi bankok betét állománya. Ezen témán hosszan lehetne elmélkedni, hogy vajon miért magasabb az angolszász kultúrában élők kockázatvállalási hajlandósága, illetve hogy milyen gazdaságpolitikai és gazdaságtörténelmi lépések vezettek idáig, ám akkor eltérnénk cikkünk fő témájától, így csak az alapvető kijelentést tesszük meg, egyenlőre. A fent említett ok miatt lehet azt mondani, hogy az elképzelés egy átgondolt, sajátos mennyiségi lazítás, hiszen az elsődleges cél az olcsóbb hitel, melyet hazai pályán a kötvényhozamok mélybe nyomásával nehezebben lehetne elérni.

                Az olcsó hitel létre is jött, 2,5 % kamaton lehet beruházási forráshoz jutni. A gond csupán annyi, hogy nem fogy annyira, mint kellene; a második hullám keretének kihasználtsága 8,75% körül mozog. A meghirdetett 2 000 milliárd forintos keretből május végéig 175 milliárdot folyósítottak. Bár vannak bizalmat gerjesztő számok is: a folyósított hitelek 97%-a új hitel, azon belül is 61 % beruházási célokra lett felvéve (nem forgóeszköz finanszírozásra). További optimizmusra adhat okot, hogy május végi 175 milliárd egy hónappal korábban még csak 126 milliárd körül mozgott. Mi okozta ezt a megugrást és összességében miért ilyen alacsony az össz kihasználtság?

                A megugrást az első negyedéves rendkívül pozitív adatoknak lehet tulajdonítani. De a propagandával ellentétben nem mi voltunk ilyen ügyesek. A magyar gazdaságot a világgazdaságon belül két szóval lehet jellemezni: kicsi és nyitott. Azon országok ismérve, melyek ezen kategóriába esnek, bármennyire is szeretné a jelenlegi kormány, kevés gazdasági szuverenitással rendelkeznek. A regionális fiskális politika „hatásköre” csupán az üzleti ciklusokra terjed ki, az általános növekedési pálya a nagyobb gazdaságok teljesítményétől és konjunktúrájától függ.

forrás: tradingeconomics.com

kék/jobb tengely: magyar GDP növekedés (%) ; fekete/bal tengely: német GDP növekedés (%)

                A fiskális politika azonban épp az ellenkezőjét teszi az MNB politikájának. A vállalti szektor adóztatása a személyi adók csökkentése mellett a terhek áthárítását jelenti a lakosságról a cégekre. Bár itt fontos kiemelni, hogy a cég nem fog éhen halni, csak a tulajdonosai, így mondhatjuk hogy a dolgozóról áthárítják a terheket a cég tulajdonosaira, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy a tőkésekre. Az egyetlen különbség a szocializmus és e között hogy előbbi legalább internacionalizmust hirdetett. A vállalati adóterhek miatt alacsony kamat mellett sem lehet gazdaságos a hitelfelvétel, valamint a belső konjunktúra is elmarad  a megfelelőtől. A hitelt gazdasági szempontból egy termelési inputként szokták jellemezni. Ha nincs kereslet a termékem felé nem veszek még több „alapanyagot”. A forgóeszköz, mint csökkenő értékkel bíró tétel viszonylag rossz befektetés, a hitelt is ide lehet sorolni, hiszen 2,5% veszteséget generál évente felhasználatlanul. Ha valami nem kell, ingyen is adhatják, akkor sem fogy. A KKV szektort ellenben nem terhelik magas adókkal, nem véletlen, hogy a kihelyezett hitelek 80,5 %-a (141 milliárd forint) ebbe a szektorba vándorolt. Ezt fel lehet fogni egy sajátos oszd meg és uralkodj politikának is, de erre ebben az írásunkban inkább ki sem térnénk.


                Utolsó említésre méltó témánk a „hihetetlen” ingatlanpiaci emelkedés. Amit itt említésre méltó az az, hogy történelmi mélységekből pattant vissza a legtöbb mutató, és egyről a kettőre jutni 100% növekedés, míg ugyan ez a növekedés 10 és 11 között már csak 10%; úgyhogy a propaganda százalékoknak érdemes először utána járni, illetve hogy mennyire fenntartható ez a növekedési ütem.
0 Tovább

Jelzálog hitelek - kilátások és tényezők

    A napokban több biztató elemzés és adat is megjelent az ingatlanpiac tekintetében. A használatba vételi ésépítési engedélyek egyaránt visszapattantak történelmi mélypontjaikról és körülbelül 20% növekedést mutattak a tavalyi év azonos időszakát tekintve (első negyedéves adatokról beszélhetünk). A jelzálog alapú hitelezés is javítást mutat, melybe erősen közrejátszottak a folyamatosan csökkenő kamatszintek. A kamatszintek hatását már épp elég elemző és lap vizsgálta, mi most a lakásár indexek és jelzáloghitelek kapcsolatát fogjuk vizsgálni; hogyan képesek egy egész világgazdaságot romba dönteni, illetve hogyan képesek felpörgetni egy egész pénzügyi iparágat.

2008 Ingatlan buborékok - mitől pukkant ekkorát?


                A válságot első sorban az USA ingatlanbuboréknak köszönhetjük, mint azt már a legtöbben tudják. A túlzott hitelezés fújta ezt a buborékot. Olyan ügyfeleknek is folyósítottak pénzt a bankok, akiknek anyagi háttere nem felelt meg az elvárásoknak. Röviden ezeket hívjuk sub-prime hiteleknek, és ezen hitelek kapcsán beszélhetünk sub-prime válásgról. De vajon tényleg a sub-prime hitelek okozták e a válságot? Az ezekből a sub-prime és prime hitelekből álló ingatlan portfolio (melyet a bankokon kívül derivatívákon keresztül egy egész "domino rendszer" tartott) értéke szépen gyarapodott az évek alatt. Ha egy egy adós be is dőlt, nincs gond, hiszen a fedezetet, az ingatlant megkapta a bank és a lakásárak csak felfelé mehetnek. De amikor a piac telítetté vált, elfogytak a vevők, a bankok kezén lévő eladó házak pedig gyarapodtak ez a növekedés megállt és esésbe fordult át. Ám az esést erősítő hatásoknak még koránt sincs vége történetünkben. Mikor a prime hitel felvett adós kiszámolja, hogy 100 000 dollárt fizetett már a házáért és még 150 000 követel rajta a bank, ám a ház jelenlegi értéke nem éri el a 150 000 dollárt ő önként bedobja a törölközőt, a bank viszi a házat, ami már semmit nem ér. Egy egész piac lesz telítve olyan fedezeti árucikkel, ami hirtelen senkinek sem kell, és a prime hitelek is bedőlnek. Még nem a fizetésképtelenség, hanem az adósok racionalitása miatt. Innentől kezdődik a zuhanó repülés, mely nem csak a pénzügyi rendszeren, de a derivativákon keresztül mindenkin áthalad.

Hasonló buborékokat láthattunk még Spanyol és Írországban a 2009-2010 Euro válság alatt.

                A jelzálog mint olyan, mindig is az egyik legalapvetőbb biztosítéki forma. Magas és ami fontosabb valódi értékkel bír, ami bár néha hektikusan változik, fizikai haszna miatt mindig is a közgazdaság egyik alapvető pillére lesz. Épp ezért igen fontos tényező a hitelezésben. A fent elmondottaknak épp a fordítottja is igaz lehet egy gyógyuló gazdaságban. Ha az ingatlan árak felfelé mennek megnő a bizalom az ilyen biztosítékú hitelek iránt, a bankok újra elfogadják, mint elégséges fedezetet, a likviditás visszaáramolhat a piacokra. Ez nem feltétlenül jelenti újabb buborék fújását, amennyiben a jegybankok idejében visszaemelik az alapkamatszinteket a normális értékükre.


                Hazai kilátások: bár az átadott és építés alatt álló ingatlanok növekvő száma mindenképp egy pozitív hír, hiszen az építő ipar fellendülését mutatja, a lakásáraknak nem feltétlenül tesz jót. Vásárló erő híján megnövelni az kínálatot alacsonyabb árakhoz vezet, mely megrendítheti a jelzáloghitelekbe vetett bizalmat. Az FHB Jelzálogbank Nyrt. által publikált negyedéves lakásár indexek (legfrissebb adatok még mindig csak 2013 Q4) egyenlőre még mindig leszálló ágban vannak, mely nem utal a kereslet növekedésére. Igazi áttöréssel akkor számolhatnak az ingatlanpiaci befektetők, ha ez az index is visszapattan és elindul felfelé.



0 Tovább

Kína - az USA legnagyobb hitelezője

Kína az elmúlt néhány hétben a figyelem középpontjába került, sajnos a negatív fejlemények miatt, melyek egyenlőre csak fokozottan hatnak ki a világgazdaság többi szereplőjére. A beszerzési menedzser indexek és a kínai ipar termelékenysége zsugorodott az utóbbi hónapokban, mint azt az első negyedéves adatok kimutatták; de ami talán ennél is meglepőbb az az, hogy a kínai kormány úgy nyilatkozott nem terveznek kisegítő intézkedéseket tenni az ügyben. Elindultak a találgatások a nyilatkozat kapcsán, lehetséges e, hogy a kínai kormány a piacgazdaság irányába kíván tenni lépéseket? Az egyik legnagyobb kérdés a kínai pénzt, a jüant övezi, mely jelenleg mesterségesen alacsony áron van tartva. Amennyiben egy fokozottan vagy sávozottan lebegő árfolyam mellett döntene a kormány úgy a bankközi piacokon hatalmas sokkokkal kéne megbirkózni a kereskedőknek és bankároknak. Mostani cikkünk ezt a problémakört járja körül részletesebben.

 

Alacsony jüan és a külkereskedelmi mérleg

 

                Az mesterségesen alacsonyan tartott hazai fizetőeszköz a kínai gazdaság egyik legfontosabb mozgatórugója. A gyenge deviza mint tudjuk jótékony hatással van a külkereskedelmi mérlegre, az exportot ösztönzi, míg az import tevékenység kevésbé vonzó lesz általa. Az így kialakult külkereskedelmi többlet egy ország gazdaságában forrásként jelenik meg, és mivel mint az egyszerű könyvelési szabályoknál állami szinten is ami jelentkezik forrás oldalon annak eszköz oldalon is meg kell jelennie. Ez az eszköz nem más, mint a kínai gazdaság illetve kormány deviza tartaléka, amit mára már milliárd dollárokban mérnek. Mivel jüanra átváltani a folyamatosan befolyó összegeket nem volna célszerű (jüan erősödést idézve elő) a kínai kormánynak egyéb eszközök után kell néznie, amibe ezt a tömérdek pénzt fektetni lehet. Ez az eszköz nem más, mint amerikai államkötvények.

A Kínai hitelezés és egy esetleges nyitás hatásai



                A kínai állam a teljes USA államadósság 21,8 % (1273,5 milliárd USD) részét birtokolta 2014 januárjában a legfrissebb adatok szerint; mely saját GDP-jük körülbelül 10%-ának felel meg. A számok magukért beszélnek, a vilg két legnagyobb gazdaságának sorsa mondhatni egybe fonódott. Egy esetleges világpiaci nyitás a kapcsolatot igencsak deformálná. A legvalószínűbb, hogy a fejlett piaci befektetők többsége egyszerűen kivetítené a múltbeli teljesítményt a jövőre és elkezdené vásárolni a kínai értékpapírokat, erősítve ezzel a jüant. Lebegő árfolyamnál Kína veszítene ezzel versenyképességéből, mely még jobban visszavethetné a Kínai gazdaságot ezzel súlyos veszteségeket róva a befektetőkre. Amennyiben intervencióval fenn akarnák tartani a gyenge árfolyamot úgy pénznyomtatásba kéne kezdeni, dollár vásárlással és jüan eladással stabilizálni az árfolyamot, mellyel még jobban felpörögne a dollár alapú államközi hitelezés. Ez a "holland betegség" egyik torz formája lehetne.
0 Tovább
«
12

Hozam Vadász

blogavatar

Pénzügyekről közérthetően

Utolsó kommentek